Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-62

408 63. orsz&gos fllés 1892. májns 28-án, szombaton. nem vállalhatjuk. Röviden összefoglalva tehát nyilatkozatomat, bátor vagyok kijelenteni, hogy a t. ministerelnök úr kijelentése és az én nyilatkozatom közt tényleges, valóságos különbség nem létezik. (Nagy zaj a szélső baloldalon.) Ugron Gábor: Azt mi ítéljük meg. Tisza László: Reményiem, meg fogja ítélni a t. ház! Hogy a t. ministerelnök úr abban is tökéletesen igazat mondott, hogy a dolog részleteibe egyáltalában per absolote nem avatkozik, a mennyiben beavatkozott is, csak a régi megállapodásokat igyekezett fenntartani, utasítván egy pár szóval engem, a mit megtagadni ő sem fog (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Gr. Károlyi Gábor: De ő azt mondotta, hogy az nem áll! Tisza László: A ministerelnök úr nem avatkozott bele, bár mindenesetre jogosultabb lett volna beavatkozni, mint gr. Károlyi Gábor képviselő úrnak. De nem avatkozott bele, (Nagy zaj a szélső baloldalon.) csak fenn akarta tartani a régi megállapodásokat, a melyeket nem ő parancsolt s mi csak a régi megállapodásokat hajtottuk végre. Ezeket előre bocsátva, azt, a mit a központi bizottság tegnapi ülésében elmondottam, most is fentartom és szívesen bocsátom magamat első helyen a képviselőház, azután honvédbajtársaim és utoljára az egész ország ítélete alá. (Élénk helyeslés jobb felől.) Ha ezek meg vannak elégedve, nem ismerném nemzetemet és nem viselném nevemet, ha kívülről jövő egyes ily rágalmakon, el tudnék keseredni. (Zaj a szélső baloldalon. Egy hang: Nincs rágalomról szó! Szederkényi Nándor jegyző: Horváth Gyula! Horváth Gyula: Személyes kérdésben kívánok egy pár szót szólani. (Halljuk! Halljuk!) A vitába, e kérdésbe beleszólni, vagy pedig befolyni legkeyésbbé állhat szándékomban ; személyes kérdésben, miután személyesen lettem megnevezve, jogom van a házszabályok szerint kérni a házat, hogy mint megnevezett, a dologra vonatkozólag mondhassam el azt, a mit szükséges elmondani. (Halljuk ! Halljuk!) Én azt állítottam itt e házban és ezen állításomat nemcsak hogy fentartom, hanem e tekintetben azon két újságíróra, Náday Ferenczre és Bolgár Ferencz és Bartók Lajos képviselő urakra is hivatkozom, hogy Klapkának a kikísérésénél semmiféle felügyelő jelen nem volt. Meg vagyok győződve, hogy Tisza László t. képviselőtársam valót akart mondani, de neki hazugságot jelentettek és így ő jelentésébe oly dolgot vett fel, a miről neki nem volt közvetlen tudomása. Mi azonban, a kik ott voltunk a kikísérésnél, egyáltalán nem láttunk semmiféle felügyelőt. Ez az egyik, a mit fel kellett említenem. Thaly Kálmán: No hát! Gyönyörű dolog! Horváth Gyula: Második észrevételem vonatkozik arra, hogy ugyanez alkalommal történt hivatkozás arra, hogy a különböző pártok részéről értekezletet tartottak. Kijelentem, t. ház — s erre t. elvtársaim részéről is megvagyok bízva — hogy mi, a nemzeti párt tagjai semminemű értekezleten részt nem vettünk, ilye nen való részvételre fel nem hívattunk s a mikor a ministerelnök úr minket felhívni szíveskedett, teljes készséggel megjelentünk. Ezt is a valóság érdekében jelentem ki. (Helyeslés bál felől.) A harmadik, a mit szükségesnek tartok ez alkalommal kijelenteni, az, hogy én egyáltalában nem engedtem meg ebben az ügyben semmiféle oly közleményt, a mire nézve a felek a jóváhagyást a maguk részéről ki ne jelentették volna (Helyeslés a bal felől.) s hogy mindazt, a mit a »Magyar Hírlap* erre vonatkozólag közölt, Tisza László úr maga saját kezűleg írta alá (Mozgás jobb felől.) és erősítette meg, hogy avval egyetért és hogy ez a valóságnak megfelel. (Mozgás jobb felől.) A mennyiben tehát, t. képviselőtársam e kijelentésével azt akarja mondani, hogy a hírlapok közleményeit ignorálja, ehhez nincsen jogaimért ez a saját ténye. (Derültség bal felől.) Tisza Lászlól T. képviselőház! Csak igen röviden kívánok egy-két állítást helyreigazítani. (Halljuk! Halljuk!) Az, a ki ott jelen volt és most azzal van vádolva, hogy nekem hibásan tett hivatalos jelentést, majd igazolni fogja magát másutt, mert nem lévén képviselő^ itt magát nem igazolhatja. A mi Horváth Gyula t. barátom felszólalását illeti, csak egy megjegyzésem van reá. Azt mondja a t. képviselő úr, hogy mindaz, a mi a »Magyar Hírlap«-ban közölve volt, az én tudomásommal és beleegyezésemmel, sőt, a mint mondja, aláírásom mellett jelent meg ebben a kérdésben. Őszintén bevallom, hogy akkor xígy el voltam foglalva, hogy lapokat azokban a napokban nem olvashattam. Bizonyára a »Magyar Hírlap«-ban is sok mindenféle tudósítás jelent meg erről a dologról. Kötelességem kijelenteni, hogy nemhogy azokat aláírtam, vagy helyeseltem volna, de még utólagosan sem olvastam. (Élénk derültség jobb felől.) A mi a »Magyar Hírlap«-nak mai tudósítását illeti, igaz, hogy — a mint ezt az imént is mondottam — ez az egy lap az, a mely helyesen közölte azt a rövid, kis kivonatot az én hivatalos jelentésemből és hogy erre nézve csakugyan igaza van a t. szerkesztő úrnak abban, hogy ő szíves volt tegnap este tíz óra után egy embert hozzám küldeni a gyüjtőlap kefe-lenyomatával és megengedni s ezért itt is köszönetet