Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-62

62. országos ülés 1892. május 28 án, szombaton. 4Q5 tos dologba mindannyian megkövetelhetjük. Itt mindenesetre félreértések, elhallgatások vannak és ezek felderítésére kérem a ministerelnök urat, készséggel megadván neki az alkalmat arra, hogy ügy nyilatkozhassak, hogy abba mindnyájan belenyugodhassunk. Ezért vagyok bátor a ministerelnök úrhoz a következő interpellatiot intézni (olvassa): »Interpellatio a t. ministerelnök úrhoz. 1. Van-e tudomása a ministerelnök úrnak az 1848-49-iki honvédegylet országos központi bizottságának folyó hó 27-én tartott üléséről, illetőleg az ezen ülésben Tisza László elnök által Klapka György tábornok eltemettetése tárgyában tett előterjesztésről ? 2. Hogy egyeztetheti össze a t. ministerelnök úr azt az elnöki előterjesztést az általa a képviselőház folyó hó 18-iki ülésében tett kijelentések és határozott állításokkal? 3. Végre micsoda utat és módot válszat magának a t. ministerelnök úr, hogy a Tisza László hivatalos előterjesztése és és a ministerelnöki képviselőházi kinyilatkoztatásokban rejlő ellenmondások kiegyenlíthessenek, vagyis: hogy a tiszta valóság kiderüljön ?« Kérem a ministerelnök urat, hogy kérdésemre már most adja meg a választ. (Helyeslés a szélsőbalon.) Elnök: A képviselő úr maga felolvasván interpellatioját, annak újból való felolvasása felesleges. A ministerelnök úr kíván szólani. Gr. Szapáry Gyula ministerelnök: T. ház! (Zaj! Bálijuk! Halljuk!) Azon kérdés megítélését, t. ház, hogy vájjon szükséges-e épen a halott iránti kegyeletből e befejezett dolgot ismét a ház elé hozni : (Zaj a szélső baloldalon. Úgy van! Úgy van! jobb felől.) a t. házra bízom (Halljuk! Halljuk!) és midőn a választ a hozzám intézett interpellatiora a ház engedelmével ezennel megadom, nem eljárásom mentegetése végett szólalok fel, mert hisz ez tiszta, világos, őszinte volt eleitől fogva, hanem tisztán a képviselő úr némely állításának rectificatiojára kívánok a lehető legnagyobb rövidséggel nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Midőn a haláleset bekövetkezett, én azonnal, minden habozás nélkül érintkezésbe helyezkedtem a teendő intézkedésre nézve többekkel és pedig pártokra való tekintet nélkül, érintkezvén a képviselőház több politikai pártjából meghívott egyénekkel. Ezekkel beszéltem meg a kérdést és a velük való megbeszélések alkalmával történt megállapodások folytán tettem meg az intézkedéseket. E megállapodásokhoz ragaszkodtam elejétől fogva végig és azoktól csak akkor tértem el, a midőn láttam, hogy e megbeszélések magában a házban nem találkoztak teljes megnyugvással. Akkor az intézkedések megváltoztattatván, azok végrehajtásához, a mennyiben rajtam állt, teljes készséggel hozzájárultam és azokat azután is megtartottam. A t. képviselő úr azt mondja, hogy vannak a válaszoknak válfajai; lehet különböző válaszokat adni, kielégítőket és ki nem elégítőket. De, t. ház, vannak különböző vádak is és épen a t. képviselő úrnak volt alkalma tapasztalni, hogy néha emeltetnek oly vádak is, a melyekre nézve az illetők rosszul vannak informálva, a mint ez épen a közelmúltban, egy állítólagos eskü tárgyában előfordult. (Élénk helyeslés jobb felől.) A történt felszólalásra nézve két dolgot kell megjegyeznem. Gr. Károlyi Gábor: Tanulja meg a tiz parancsolatot! (Nagy zaj.) Gr. Szapáry Gyula: A közbeszóló képviselő úrtól nem fogom megtanulni sem a tíz parancsolatot, sem mást. (Helyeslés jobb felöl) Ismétlem, két dologra nézve vagyok kénytelen tagadásba venni a képviselő úr állításait és fentartani régi kijelentéseimet. Az egyik az, hogy a holttestnek a fogadóból való elszállítására semmiféle befolyásom nem volt. Mondhatom, hogy erről nemcsak senkivel nem beszéltem, nemcsak semmiféle rendelkezést nem tettem, de tudomásom sem volt azon időről és módról, a mint a holttest elszállíttatott. Ezt constatálni kötelességem épen azért, mert a holttest elszállításában követett eljárást hibáztatták leginkább, erre pedig nekem semmi befolyásom nem volt. A mi a másik kérdést illeti, hogy én akartam megakadályozni azt, hogy a beszentelés vagy a temetés középületből történjék, erre nézve megjegyzem, hogy három épület hozatott szóba úgy előzetesen, mint később. Az egyik volt az akadémia, a másik a honvédmenház, a harmadik a múzeum. Hivatkozom mindazokra, kikkel e tekintetben elejétől fogva beszéltem, hogy én sem az akadémiára, sem a honvédmenházra nézve, melyet alkalmas középületnek mondottam, kifogást nem tettem, hanem épen azok egyikét én, másikát a közoktatási minister úr hozta javaslatba. Az akadémia elnökségétől hozzám •— ezt határozottan állítom — semmiféle értesítés nem jött arra nézve, hogy a holttest az akadémiába helyeztessék el. (Zaj a szélső baloldalon.) Thaly Kálmán: Azok várták ő tőle! (Zaj.) Gr. Szapáry Gyula ministerelnök: Az akadémiára nekem semmi befolyásom nincs. Az áll, hogy a felemlített középületek harmadikát elejétől fogva — és ezen állításomat most is fentartom — alkalmatlannak tartottam, nemcsak a benne lévő szobrok és berendezések miatt, hanem mert az előtte levő téren állványok vannak, úgy hogy oda azt a nagy tömeget bebocsá-