Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-62
fiá. országos ülés 1892. május 28-án, szombaton. 40B ezen zászlóaljnál beosztott Trudt Tamás közlegény az 1892. május hó 15-én ugyancsak rendkívüli körülmények között halt el ? 2. Tudja-e a t. honvédelmi minister úr azt, hogy ezen két közlegény halálát kizárólag azok följebbvalóinak bánásmódja okozta? 3. Ha nincs tudomása a t. honvédelmi minister úrnak ezekről, miért nem tartja hivatalos kötelességének ezen, a valóban közérdekű esetekről magának tudomást szerezni? Ha pedig van tudomása, akkor szándékozik-e ezen két esetet, illetőleg a gyors, alapos és legerélyesebb vizsgálatot megindítani és az azokban vétkeseknek a legszigorúbb megfenyítése és megbüntetése iránt haladéktalanul intézkedni?* (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: A képviselő úr által felolvasott interpellatio közöltetni fog a honvédelmi minister úrral. Következik Pázmándy Dénes képviselőinterpellatioja. Pázmándy Dénes: T. ház! (Halljuk!) Már tegníip este az a hír futotta be a város politikai köreit, hogy az országos honvéd-bizottság elnöke egy jelentésében megczáfolta azon adatokat, a melyeket mi csak a minap, lehet mondani nagy erőszakkal csikartunk ki az igen t. ministerelnök úrtól. Megczáfolta pedig úgy, hogy e két állítás egymással szembe hel> eztetvén, lehetetlen, hogy mind a kettő való legyen s így okvetlen következik, hogy vagy a ministerelnök úrnak, vagy a honvéd-bizottság igen t. elnökének kell, hogy legyen igaza. Erre nézve elég, ha felolvasom a két textust s szembeállítom a honvéd-bizottság elnökének hivatalos előterjesztését a ministerelnök Úrnak itt a házban tett nyilatkozatával. Én e tekintetbeu hajlandó vagyok elfogadni a »Magyar Hirlap« jelentését, mert a mint értesültem, ezt átnézte a honvéd-bizottság elnöke, sőt arra kézjegyzeteket is tett úgy, hogy ez már nem hírlapi közlemény, hanem teljes autenticitással felruházott elnöki előterjesztés. Azt mondja ebben Tisza László igen t. képviselőtársunk, hogy ő, mihelyt a gyászesetről értesült, rögtön a ministerelnököt kereste fel, a kit több ministerrel s néhány külünböző párthoz tartozó képviselővel a képviselőház ministeri szobájában talált. Miután a nagy halottat nem lehetett a szállóban hagyni, itt történt a megállapodás, hogy a temető halottas házában ravatalozzák fel, a mint ez a külföldön is szokásban van, a hol a szállóban sohasem marad egy-két óránál tovább a halott. Később többek felszólítására Pulszky Ferenczhez fordult, a ki kijelentette, hogy készséggel engedi át a múzeum csarnokát, ha ezt Csáky minister nem kifogásolja. Tisza László ekkor gróf Csáky Albint kereste fel, a ki Andrássy-úti villájában fogadta s irásbelileg adta engedélyét ahhoz, hogy Klapka ravatalát a múzeum lépcsőcsarnokában helyezzék el. Miután azonban az új ravatalozás esetleg nagyobb költségbe is került volna, a szabadelvű pártkörben fölkereste gróf Szapáry Gyula ministerelnököt, a ki a temetésre szükséges költséget utalványozta a központi bizottságnak. Gróf Szapáry ekkor hivatkozva a múzeum csarnokában levő nagy szoborra és madárszekrényekre, a múzeumból történő temetésbe nem egyezett bele. A gróf Csáky írott engedélyét tőle átvette és a megállapodás szerint való eljárásra utasította. Gr. Károlyi Gábor: Ahá, mégis befolyt. (Derültség a bal- és a szélső baloldalon.) Pázmándy Dénes: Világos ebből, t. ház, hogy a ministerelnök úr a honvéd-bizottság elnökének, kit a temetés rendezésével megbízott, nemcsak aggályát fejezte ki, mint e nyilatkozat mondja, hanem egyenes utasításokat adott. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Világos az is, hogy az úgynevezett hullacsempészetben a ministerelnök úrnak kiváló része van, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon. Mozgás jobb felöl.) mert lehetetlenség, hogy tudomással ne bírt volna azon intézkedésekről, a midőn itt egyik tagtársunk, a honvéd-bizottság elnöke azt mondja, hogy a ministerelnök úrral az elnöki szobában érintkezett és megállapodásra jutott. Ezzel szemben a ministerelnök úr folyó hó 18-án a képviselőházi napló szerint a következő kijelentést tette a képviselőházban: (Halljuk! Halljuk!) »De t. ház, értesültem arról is, hogy hibáztatták azt, hogy oly módon szállíttatott el azon helyről a hol a boldogult meghalt, a mely nem volt illő. Továbbá azt is említették, mintha én megtiltottam volna, hogy a mint szándékban volt, a múzeumból történjék a temetés. Mind a két állításra nézve kénytelen vagyok kijelenteni, hogy téves information alapúinak, mert a holttest elszállítására nézve semmiféle intézkedést nem tettem, mert az azokra bízatott, kik a temetés rendezésére vállalkoztak. Hogy kik vállalkoztak, azt méltóztatnak tudni tegnapi nyilatkozatomból. így tehát ezen actusra semmi befolyásom nem volt és ha e tekintetben hibás eljárás történt volna, módomban lesz úgy nekem, mint másnak eljárni. De az a másik állítás sem való, mintha^én eltiltottam volna a múzeumból való temetést; mert arra szintén csak annyi befolyásom volt, hogy a történt megállapodások után tegnap felei*
