Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-62

62. országos ülés 1892. május -28-án, szombaton. 401 a kormány vezetése és rendelkezése alatt álló 125 középiskola közül 61 katholicus jellegű s azonkívül is van néhány katholicus jellegű községi tanintézet, a többi pedig, szám szerint 58, mind felekezeti jellegű, zsidó jellegű pedig csak egyetlen egy van. Már most, mivel felekezeti iskolákban csakis az illető felekezethez tartozókat alkalmaznak, az bizonyos, hogy zsidó felekezetű tanároknak aránylag kevesebb chance-a van a középiskolai tanári állás elnyerésére, mint a többi felekezetekhez tartozóknak. Ez azonban, azt hiszem, oly körülmény, a melyen a kormány nem változtathat s a melyet tebát a kormánynak hibául felróni nem lehet. (Helyeslés a jobboldalon.) A mi pedig a képviselő úr által felhozott Szilágyi Samu-féle esetet illeti — Visontai Soma; Nem Samu, most már Albert! (Derültség a szélső haloldalon.) Berzeviczy Albert: Tehát Albert, erre az esetre igen jól emlékezem, ügy történt, hogy az illető első alkalmazását kir. kath. főgymnasiumnál, t. i. a besztercebányainál kapta. Gr. Károlyi Gábor: Ki volt a keresztapja? Berzeviczy Albert államtitkár: Arra is rátérek majd. Ezen főgyranasiumnál, ha nem lett volua katholicus vallású, alkalmazást nem kaphatott volna; ez tény. De hogy vallása megváltoztatása nélkül más középiskolánál kaphatott volna alkalmazást, arra nézve utalok arra a megdönthetetlen tényre, hogy úgy ezelőtt Trefort minister kormányzata alatt, mint újabban is kineveztettek és tényleg alkalmazásban vannak zsidó vallású tanárok és pedig nem csekély számban úgy állami, mint községi jellegű középiskoláknál. Arra is emlékszem, hogy a t. képviselő úr által megnevezett tanár még mint tanárjelölt, a nélkül, hogy én valaha egy szóval is persuadeáltam volna erre — mert ilyenre soha sem szoktam senkit persuadeálni — előttem ismételten kinyilvánította elhatározott szándékát, hogy áttér a katholicus hitre és csak ismételt és buzgó kérésének engedtem, midőn régi iskolatársi viszonyunkra való tekintettel elvállaltam mellette a keresztapaságot. (Derültség a bal- és ssélsö baloldalon.) Megvallom őszintén, nem sejtettem volna, hogy ezért még valamikor meg is fogok támadtatni. (Helyeslés jobb felől.) Általában, t. képviselőház, boldogult Trefort minister úrnak lehettek emberi gyengeségei, mint minden embernek vannak, de azt hiszem, a vallási elfogultság és felvilágosodottság hiánya nem tartozott gyengeségei közé; ezt a bizonyítványt nemcsak én állíthatom ki, a ki iránta hálával és kegyelettel tartozom, de mindenki, a ki ismerte. (Úgy van! Úgy van!) A mi pedig az én csekélységemet illeti, KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. III KÖTET. nem azért, mintha ezzel dicsekedni akarnék, esupán azért, mert azt hiszem, hogy a t. képviselő úr nem ismeri szerény képviselői multamat

r legyen szabad arra hivatkoznom, hogy én a megtámadott zsidóság védelmére felszólaltam itt e házban akkor, mikor a zsidóság iránt való sympathia nyilvánításában nem volt oly örvendetes egyetértés, mint jelenleg, hanem virágzásában volt az antisemitismus. Azt hiszem, nem egészen igazságos arról, ki akkor a zsidóság védelmére szót emelt, feltételezni, hogy zsidóknak erőszakos térítgetésében akár szóval, akár tettel valaha hozzájárult volna. Ezeket kívántam védelmemre előadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az idő előhaladván, miután szólásra még többen vannak fölírva, egy órakor pedig az ülés bezárandó, ennélfogva a tanácskozás tovább folytatása a jövő hétfőn délelőtt tartandó ülésre halasztatik. Most az interpellatiok következnek. És pedig első sorban Babó Emil képviselő úr teszi meg interpellatioját, Babó Emil: T. képviselőház! Épen a Veres József t. képviselőtársam által felhozott indok kényszerít engem is arra, hogy ne szándékozzam hosszadalmas előterjesztéssel élni, mert a mai nap folytában foganatba veendő igazán kegyeletes cselekmény teljesítése meg kell, hogy szabja nekem is határát az időnek, melyet igénybe venni fogok. T. ház! Igazán alig van hét, hogy akár a fővárosi, akár pedig különösen a vidéki lapok hasábjain ne olvassuk azokat a katonai brutalitásokat, a melyek részben a katonai kötelék alá nem tartozó állampolgárok a császári és királyi katonaság összessége által, de részben magok a katonai kötelék alá tartozó úgynevezett közlegénység állománya a felébb valóik által kitéve vannak. Ha, t. ház, azok az esetek, melyek az ezen intézménynél kiválóan alkalmazásban levő eltusolási apparátus folytán köztudomásra nem jutnak, itt mind a nyilvánosság elé kerülnének és itt interpellatio tárgyává volnának téve, akkor, azt hiszem, nem mondok valótlanságot, ha azt állítom, hogy ez esetben a t. ház alig foglalkozhatnék egyébbel, mint ez esetek letárgyalásával és a t. ház munkássága alig állna egyébből, mint ezen interpellatiok elintézéséből, az azokra adott válaszok- és viszonválaszokból. Ha mi, kik ezen az oldalon ülünk és kik kötelességünknek tartjuk azt, hogy az állampolgárok összességének egyéni szabadsága megvédessék és biztosíttassák, de kötelességünknek tartjuk azt is, hogy e mellett még védelmére keljünk azoknak is, kik a katonai kötelékbe tartozván, az úgynevezett császári és királyi 51