Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-62

400 6J országos üle» 1S92. iiiíijns 28 áii, szombaton. tetideutiák számára s hozzátettem : nem mondom, hogy a veszélyhez ma közel állunk, de hamar eljöhet az az idő — kívánom, hogy ne legyen úgy — midőn a veszély sokkal nagyobb arányokat fog ölteni, hisz nézzünk szét a külföldön s akkor emlékezzem meg bizonyos radicaiis köpönyegbe bújt nltramontan tendentiákról. Szerintem beszédem e passusa nem szolgáltathat kellő alapot arra, hogy ebben bárki czélzást lásson. Igaza van t. képviselőtársamnak, hogy eddigi eljárásom talán kellőleg megnyugtathatta volna a házat az iránt, hogy ha én támadni akarok, nem leplezett szándékkal, hanem nyilt sisakkal szoktam támadni; ma nem láttam indokot e támadásra, kívánom, hogy ne lássak a jövőben S'^m, de ha reményemben csalatkoznám, bizonyosan lesz bátorságom nyilt sisakkal, az illető megnevezésével intézni a támadást. (Élénk helyeslés jobb felöl.) T. képviselőtársam másik megjegyzése beszédem végső passusára, vonatkozik és itt nem fogok belemenni abba a kérdésbe, hogy a mi pártunkhoz intézhettem volna-e azt a felhívást vagy más pártokhoz, nem megyek bele azért, mert kerülni akarok, még a provocatio daczára is, minden oly momentumot, mely e kérdésben, a melyben hála Istennek, pártkülönbség ma nincs, pártviszályokat támasztana, a, pártok közti ellentéteket tolná előtérbe. Álláspontom veleje az volt beszédemben s ismételhetem ma is, hogy csak a tendentiák, a melyek eltörpülnek ebben a házban, fájdalom, itt-ott az országban már nagyobb súíylyal, nagyobb erővel mutatkoztak és működésünknek súlypontját nem a beszédek terén, nem itt a házban kell keresni, de künn az életben, a tettek terén, mindenütt ott, a hol ezen tendentiával találkozunk. (Úgy van! jobb felől.) És t. képviselőtársam azt mondja, hogy ő csatlakozik az óhajomhoz, hogy legalább itt, legalább egy pillanatra, midőn egyházpolitikai kérdésekről mint törvényhozók beszélünk, mellőzzük a felekezeti ellentéteket. Én ennél sokkal többet óhajtok, t. ház. Én azt mondom, hogy ne csak pillanatnyilag, ne csak itt, de egész életünkben, egész tevékenységünkben, valahányszor állami actioról, valahányszor nemzeti actioról van szó, suba se ismerjünk felekezeti felfogásokat. Ezeket kívántam megjegyezni. (Élénk helyeslés.) Szederkényi Nándor jegyző: Veres József. Veres József: T. képviselőház! Miután a t. ház tegnap azt méltóztatott elhatározni, hogy az ülést ma egy órakor bezárja s miután még két interpellatio is van bátra, én pedig a kérdéshez némileg hosszasabban akarok szólani, úgy, hogy akkor egy órakor semmi esetre sem lehetne az ülést bezárni: kérem, méltóztassanak kegyesen megengedni, hogy beszédemet hétfőre halaszthassam. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatik a t. háznak ebbe beleegyezni? (Igen!) E szerint Veres képviselő úr beszéde a legközelebbi ülésre halasztatik. Berzeviczy Albert képviselő úr kíván személyes megtámadtatás czímén szólani. (Halljuk!) Berzeviczy Albert: T. képviselőház! Legyen szabad nekem ezúttal tisztán személyes kérdésben szót emelnem, vonatkozással Visontai Soma képviselő úrnak tegnapi felszólalására, mely az én személyemet is érintette. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő úr szólván a zsidók helyzetéről, azt mondta, hogy a kormány »felhasználta a zsidóság ezen állapotát arra, hogy a zsidók közül proselitákat csináljon. Tanárokat nem neveztek ki, ha az illető ki nem keresztelkedett, egyenesen megfizetve a zsidónak azt, ha vallását elhagyj a.« Továbbá monda: »Hivatkozom arra, hogy mi történt a szabadelvű kormány alatt. Ha méltóztatik kívánni, élő tanukra hivatkozom. Sőt ígértek tanári állásokat azért, ha kikeresztelkednek s vannak, kik meg is kap ták ezen állásokat s azt hiszem, hogy Berzeviczy Albert államtitkár úr egy esetről bizonyára tudomással fog bírni.« Továbbá azt mondja: »Megnevezem, ha tetszik, mert az államtitkár úr leveléből olvastam. Szilágyi Sámuel.« T. képviselőház! Habár Visontai képviselő úr azt nem mondta, hogy ő engem részességgel gyanúsít a zsidóknak ilyen tendeutiosus, majdnem mondhatnám erőszakos áttérítésében, miután én boldogult Trefort minister úr alatt is viseltem a ministeriumban előbb ministeri tanácsosi, utóbb államtitkári állást, bárki úgy is értheti azt, azt hiszem, hogy ebben a dologban nekem is részem van és különben is a boldogult Trefort minister úr iránti kegyeletnek is tartozom azzal, hogy az ő kormányzását s benne az én ténykedésemet ezen támadással szemben megvédjem. (Helyeslés jobb felől.) Ennek folytán legyen szabad kijelentenem, a mit tegnapi közbeszólásommal is jeleztem, hogy a leghatározottabban tagadom, miszerint Trefort minister úr alatt a zsidókat vallásuk elhagyására tanári állások megigéresével csábították, vagy vallásuk elhagyásáért tanári állásokra való kinevezéssel jutalmaztak volna. Ily esetekről tudomásom nincsen, ily esetek egyáltalán nem is fordultak elő. De igenis, t. képviselőház, előfordult sok esetben — erről magamnak is tudomásom van — hogy zsidó vallású tanárjelöltek vagy tanárok vallásukat megváltoztatták önként, minden biztatás, minden ígéret nélkül. És enuek a sajátszerű jelenségnek megmagyarázható okát abban keresem, hogy mint méltóztatnak tudu