Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-62

6á. ors/lgos ülés 1882. nnVJns 28-án, szombaton. 3 ( J9 szabadságról, vagyis a vallás szabad gyakorlatá­ról és a felekezetek egyenjogosításáról szóló törvényjavaslatot lehetőleg rövid idő alatt a ház elé terjeszti. Mert ha ez volna a szándéka, nem nyugodott volna bele oly hamar, úgyszólván egyszerre abba, hogy a zsidók receptiojáról rögtön nyújtson be javaslatot. Mert ha csak­ugyan az a terve, hogy az általános vallás szabadságot hozza be, ükkor aztán receptiora nem kell külön javaslat, mert hiszen akkor nincs különbség többé a felekezetek között, ak­kor ez magától értetődik, akkor ezt említeni sem kell. Szóval, szerintem, a minister úr, kinek jó szándékát, törekvését más téren mindig nagyon becsülöm, ebben a kérdésben annyi habozásnak adta már jelét, hogy én félek; ha ezen az úton haladunk, a nagy lelkesedés daczára, mely a napokban itt e házban nagy örömünkre nyil­vánult, megtörténhetik, hogy mához tíz esztendő múlva Irányi Dániel t. barátom, a kiről remé­lem, hogy akkor még jó egészségben élni fog, (Élénk éljenzés a szélső baloldalon.) kényte­len lesz ismét javaslatot nyújtani be a vallás­szabadság törvénybe iktatása iránt. (Igaz! Úgy van! szélső baloldalon.) Néhány rövid szóm van Tisza István t. képviselőtársamhoz, kinek beszédét tegnap nagy élvezettel hallgattam s elismerem, hogy abban nagy elmééi és nmgas színvonalon álló fel­fogás nyilvánul. De volt benne két pont, a mely­nek értelmét, vagyis úgyszólván czélját nem tudtam és nem tudom megérteni, ha csak ő maga nem lesz szíves azokat röviden meg­magyarázni. Érdekes beszédében rátért arra, hogy vannak liberális szónokok, a kik e kérdésben csak mint szónokok liberálisak, de máskülönben a clerica­lismus szolgálatában állanak; akik egy bizonyos, mindnyájunk előtt ismert iskolát követve, a leg­szélsőbb liberalismus álarcza alá bújnak azért, hogy épen a liberális intézményeket compromit­tálják, azoknak létrehozatalát megakadályozzák. (Felkiáltások a szélső haloldalon: Igaza volt!) Én elismerem, hogy ez így van, hogy ilyen iskola létezik különösen a külföldön, hisz arról sokat olvastunk; de hogy ezúttal mi szolgálta­tott alkalmat ilyen nyilatkozatra, azt megval­lom, nem értem. Szétnéztem a házban, átmen­tem elmémben az összes beszédeken, melyek itt tartattak. Gondoltam magamban: csak nem lehetett ez czélzás a rozsnyói püspök rendeletére, a melyből egj passust felolvasott, mert az bizo­nyosan nem álezázott liberalismus. Úgyszintén nem lehetett czélzás az ő t, elvtársának, Tódor József képviselőtársam beszédére, mert az sem volt liberalismusba burkolva s nyíltan ki­mondotta, hogy nem liberális. És úgy hiszem, azt a beszédet, mely az imént Vajay t. barátom részéről elhangzott, szintén nem lehet evvel vá­dolni. Tehát végigmenve az összes beszédeken, én itt olyat nem hallottam, a melyet ezzel az irányzattal lehelne vádolni. Már pedig az az őszinteség, az a lovagiasság, mely a t. képviselő úr tulajdona, megköveteli, hogy a mikor egy fontos beszédben ilyen czélzást tesz, tudva le­gyen, hogy kire czélzott, kit akart érvvel ütni. Beszéde végén a t. képviselő úr egy appel­látát intézett a házhoz, hogy karöltve támogas­suk a szabadelvű áramlatot és szálljunk bátran szembe az ellenkező áramlattal. Megvallom, hogy e felszólalást sem értet­tem, mert nem tudtam, kihez intézte. Ha a sza­badelvű clubhoz intézte volna, azt egészen ter­mészetesnek találnám, (Derültség a szélső balolda­lon.) mert arra ráfér; de minekünk ezt hiába mondja, mert hisz 25 év óta egyebet nem teszünk, mint hogy ezen áramlat mellett küzdünk s az egyedüli akadályt mindig önökben találtuk. (Igaz ! Úgy van! a szélső baloldalon.) Az adress tehát mindenesetre el volt hibázva. Egyébiránt teljes készséggel csatlakozom a t. képviselő úr azon nyilatkozatához és óhajtanám, hogy T ahhoz őszintén, nyíltan s minden utógondo­lat nélkül mindenki csatlakozzék, hogy midőn itt a törvényhozás termében egyházpolitikai dolgok­ról beszélünk és határozunk, legalább arra a perezre tegye félre a maga subjectiv felfogását s tegye félre a felekezeti partieularis dolgokat s ítéljen tisztán mint törvényhozó s oszsza az igaz­ságot minden felekezetnek egyaránt és hasson oda, hogy eléressék az a ezél, hogy valamint mindnyá • jan egyesülünk a hazaszeretetben, úgy találkozunk a felebaráti szerétben, felekezeti különbség nél­kül. Egyébiránt pártolom Irányi Dániel t. kép­viselőtársam határozati javaslatát, magát a költ­ségvetést pedig mint rendesen, elfogadom. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Tisza István képviselő úr félre­magyarázott szavainak helyes értelmét akarja helyreállítani. * Tisza István: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Bármennyire nem szívesen teszem is, hogy a t. ház idejét és szíves türelmét még egyszer, bár csak pár perezre igénybe vegyem, talán természetesnek fogja találni a t. ház, ha ezt tenni kényszerülök azon egyenes felhívás után, melylyel előttem szólott t. képviselőtársam cse­kély személyemhez fordult. (Halljuk! Halljuk!) A mi képviselőtársamnak elsí! megjegyzé­sét illeti, hivatkozom egyszerűen beszédem tar­talmára. Beszédem illető részében azt mondot­tam, hogy a legnagyobb könnyelműségnek, sőt teljesen lehetetlennek tartanám azt, hogy radica­lis jelszavak kedvéért az állam kiszolgáltassa a kezében levő felügyeleti hatalmat a clericalis

Next

/
Thumbnails
Contents