Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-62

398 8e- "rszíigos Illés 1802. m ijiis 28 .in, momliaton. van a képviselőház, úgyszólván egyhangúlag, csekély kivétellel és a mi a fődolog, nem tehetnek kifogást komolyan és alaposan ezen intézkedések ellen azok, a kik az izgalmat előidézték; nem tehet ez ellen kifogást maga a clerus, mert nem tagadhatja, hogy az, a mit a képviselőház tesz, tulaj dönképen eoncessio, mert nem akarja őket tovább is azon kínos helyzetben tartani, hogy hitelveikkel összeütközésbe jöjjenek. Mi lesz a késedelemnek előrelátható következménye? A t. minister úr időt engedvén az anyakönyvek rendezésére, biztosíthatom arról, hogy meg fog indulni az, a miről eddig szó nem volt: az izgatás, az anyakönyvvezetés polgárosítása ellen. Néhány perczczel azelőtt méltóztattak hallani, hogy ha elveszszük a papoktól az anyakönyvvezetést, ez által megtámadjuk hitoktatói, nevelési szerepüket, pedig e között semmi összefüggés nincs. Ez mégis csak jel arra, hogy megtörténhetik, szerintem okvetlenül meg is fog történni, hogy rövid idő múlva, még mielőtt a minister úr rá fog érni e javaslatokat megérlelni és beterjeszteni, meg fog indulni egy izgatás ebben az irányban. Én nem tagadom, hogy nem osztozom némely t. barátom azon felfogásában, hogy a t. kormány azon szándékára nézve, hogy a partialis anyakönyveket behozza, fentartja magának a bírálatot akkorra, mikor ez már concret alakban lesz a ház előtt. Tapasztalásból tudjuk, hogy mikor egy törvényjavaslat már a ház elé kerííl, vajmi nehéz azon változtatni Ha azt akarjuk, hogy ez az intézkedés megfeleljen a czélnak, most kell nyilatkoznunk, hogy ez alapúi szolgáljon a t. minister úrnak arra nézve, miként fogalmazza ezen javaslatot. Én őszintén kijelentem, hogy engem a részleges polgárosítás egyáltalában ki nem elégít. Én ebben megint csak elhalasztását látom azon czélnak, melyet Irányi Dániel határozati javaslatának elfogadásával a törvényhozás maga elé tűzni akar. De én azt hiszem, hogy ugyan; zz.d a fáradsággal és csekély költségkülönbséggel, a ntelylyel megállapítja a polgári anyakönyvvezetést a vegyes házasságokra, egyúttal megállapíthatná azt egész általában és a kettő közt óriási a különbség ; mert a tapasztalat mutatja, hogy n szabadságot nem lehet apró adatokban kiszolgáltatni. A szabadság egy és egész, vagy megadjuk, vagy nem adjuk. A mint kezdjük apró adagokra osztogatni, következik rendesen az, hogy időközben megváltozik a hangú lat és azután a nagy dolgok az apróbbak miatt soha többé létre nem jönnek, vagy csak igen hosszú idő múlva. De, t. ház, valljuk meg őszintén, hogy azok, a kiknek számára ez az intézkedés tervezve van, nem lesznek azzal megelégedve. Ez — szerintem — megint olyan kísérlet, mint a minő volt az izraeliták és keresztények között kötendő polgári házasság eszméje, mely sem egyik, sem a másik félt ki nem elégítette. Sőt bizonyos tekintetben a vegyesházasságbeliek rosszabb helyzetben lesznek, mint a minőben vannak most, mert ez idő szerint polgárilag, társadalmilag absolute semmi különbség köztük és a tiszta házasságbeliek között nem létezik — létezik annyiban, a mennyiben a törvény külön intézkedik a gyermekeik vallására nézve — polgárilag egyformák mind: ezen újabb intézkedés szerint, mely specialiter az ő számukra terveztetik, megalakul egy bizonyos közvélemény ezen vegyes házasságokra nézve, mely azt mondja, hogy ezek még sem oly házasságok, mint a többiek, ezeknél a gyermekek születése máskép könyveltetik el, mint a rendes házasságoknál. Szóval mind az, a mi megkülönböztetésül szolgál bizonyos emberekre, bizonyos emberek némely tenyéré, mindig particularismusra vezet; ez pedig ellentéte az igazi szabadéivííségnek. Még egyet kell megjegyeznem. (Halljuk! Halljuk!) Úgy a t. minister i\r, mint mások után a tegnapi napon Tisza István képviselőtársam, mint axiómát állította elénk, hogy az általános anyakönyvek polgárosítását lehetetlenség addig behozni, a míg a közigazgatás reformja nincs keresztíílvíve. Ezt én nemcsak axiómának nem, de még egyszerű állításnak sem fogadhatom el. Hát ugyan miféle csodác fog művelni a közigazgatási reform e tekintetben'? Az anyakönyveket a kormány itt elkészítteti, a mintákat minden egyes községbe leküldi s aztán a rubrikákat vagy a községi bíró, ha ért hozzá, vagy a jegyző betölti. Tehát vájjon azon tény által, hogy azt a jegyzőt a kormány nevezi ki, beleszáll-e a szentlélek és képessé teszi oly munka végzésére, a mire ez idő szerint nem képes? (Igaz! Úgy van! Derültség T szélsőbaloldalon.) Hiszen az a reform az embereket nem fogja megváltoztatni. Ez megint üres phrasis, arra való, hogy elhalasztassék a czél, a melyet el akarunk érni. Körösi Sándor: Nincs ellenőrzés! Helfy Ignácz: Egy eredményre azonban mégis rá lehet mutatni a jelen vitából s az abban a nyilatkozatban lenne található, melyet a minister úr a tegnapi napon a zsidó vallásnak a bevett vallások közé leendő beiktatására nézve tett. De ha egy tekintetben megnyugtató rám nézve ezen nyilatkozat, megnyugtHtó annyiban, hogy a szabadelvűségnek legalább egy piczike részét már ma elértük; másfelől ellensúlyozza ezen örömömet az a nyugtalanság, a melyet érzek a miatt, hogy mintegy bebizonyítva látom, hogy a minister úrnak ez idő szerint nincsen szándékában az általános vallás_>