Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-62
62. orsiAsros Ülés 1892. mAjns 28-án, szombaton. 391 bocsátott cancellári szabályrendeletek, a melyekben ki van mondva, hogy a párbér nem dologi teher. így gondolkoztak az absolut korszakban 1858-ban; igy döntöttek a provisorium alatt 1866-ban. Mindezekre adatokkal rendelkezem; de legjobban igazolja ezen álláspontot az 1848: XX. tcz. és a keresztény felekezetek viszonosságát megállapító 1868 : LIIÍ tcz. De ime most, midőn a curia kimondotta, hogy a párbér nem dologi, hanem személyi teher; midőn a katholikus alsó papság megrövidül anyagi esistentiájában, ezen megrövidülést sem a cuiturkormány, sem a törvényhozás, sem a katholikus püspöki kar, sem a katholikus világ egyeteme nem iparkodott eddig helyrehozni. Méltóztassék elhinni, t. ház, hogy azon elkeseredés, mely a katholicus szegényebb alsó papságnál észlelhető, nem annyira a ministeri rendelet, hanem ezen igazságtalan helyzet ellen irányul. Tódor József: Az 1868-iki törvényellen! (Közbekiáltások: Nem! áll! Nem áll !) Fenyvessy Ferencz: De, t. ház, a párbér kérdése a vegyes házasságoknál sincs megoldva. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Némely helyen még ma is fennáll a családfő princípiuma, hogy a vegyes házasságoknál a férj tartozik a párbért űzetni; más helyeken fennáll a parochiális princípiuma, meiy szerint majd a család egyik, majd a másik fele fizeti a pártbért; szóval oly rendezetlen állapotok vannak itt, a melyek kihatnak a congrua rendezetlen voltára is. És valóban, hogy ezt a törvényhozás, a kormány meg- nem oldotta, az nagyban hozzájárult ahhoz az elégedetlenséghez, mely a katholicus papságnál még ma is észlelhető. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) Ott van, t. képviselőház, a congrua-ügy; ott van a kegyuraság kérdése A legnagyobb anaehronismus, hogy kegyúr lehet egy nem katholicus ember is, (Közbeszólás a jobboldalon; Sőt nem is keresztény!) nem is keresztény ember, csak azért, mert véletlenségből katholicus birtokot vett meg. Ily anaehronismus, hogy kegyúr lehet egy város, melynek polgárai nem katholicnsok. Ez mind oly dolog, t. képviselőház, mely — bocsánat az erős kifejezésért, szégyenünkre válik. De, t. képviselőház, hogy a katholicus autonómia követelésével szemben évek hos«zú sora óta is bizonyos határozott idegenkedést, ellen szenvet látunk, sokban járulhatott hozzá, hogy a katholicus alpapságban bizonyos elkeseredés támadjon, (igaz! Úgy van! jobb felől.) Hiszen, t. ház, arra, a mit Bujanovics Sándor t. barátom mondott és többen is említettek, hogy a cultus-kormány miértnem veszi fel a fonalat ott, a hol az még 1871-ben elejtetett, tudniillik, hogy eszközölné ki az elaboratum szentesítését, illetőleg az arra adandó választ, már megfeleltem egy kis conferentián a boldogult Királyi Pálnak, kinek emlékére e perezben kegyelettel gondolok s a ki szintén ezt hozta fel azon a ^ministeriumbeli conferentián. (Halljuk! Halljuk!) Én akkor azt mondtam és tartom máig is, hogy hiszen elég válasz ő Felségétől, hogy semmi választ nem adott; nem mondom, hogy udvarias, de oly határozott válasz ez, melyre nézve kétféle értelmezés alig lehet. De ha a cultusminister úr csakis helyi autonómiát akar, ezt magam is szűk keretnek tartom. Én egyházmegyei antonomiát kívánnék, mely több vármegyére terjed ki, mely tehát gyúpontja lehetne az intelligentiának s mely mint erősebb factor és felsőbb fórum, jobban megfelelhetne czéljának, mint a hitközségi autonómia és mely ellen nem hozható fel, hogy valami »veszedelmes factor« lenne az állammal szemben. Hock János: Annak lennének csak nemzetiségi veszélyei! Fenyvessy Ferencz: A hitközséginél előbb, mint nagy területiéire kiterjedő egyházmegyeinél. Hanem az általános autonómiára nézve szintén tartom azt, a mit 2—3 évvel ezelőtt mondottam. választóim előtt. — s azt hiszem, ez a correct álláspont — hogy az autonómia követelésénél vigyáznunk kell, hogy egyfelől a küzdelmek tapasztalatai után a többi hitfelekezetek féltékenységét ok nélkül fel ne keltsük: másfelől hogy a magyar király főkegyúri jogának évszázados intézményét meg ne sértsük. Ez az én conceptiom az autonómiára nézve és szeretném, ha az igen t. minister úr ily arányban méltóztatnék azt keresztülvinni. (Tetszés jobb felöl.) Ezen — megengedem — detail kérdésekről át kell térnem, még pedig röviden, három fontos kérdésre : megkell mondanom, hogy mi a véleményem az 1868 : LIII. tcz. fentartására nézve; mi a véleményem a zsidók receptiojára és végűi Irányi Dániel t. képviselőtársam ismert határozati javaslatára nézve. (Halljuk! Halljuk!) Az elsőt illetőleg, mélyen t. ház, én meg vallom—szintúgy, mint gr. Apponyi Albert és Tisza István t. képviselőtársaim a maguk részéről igen helyesen kifejezték - ez idő szerint az 1868: LIII. tcz. megváltoztatásába semmi áron belenyugodni nem tudnék és nem togok. (Élénk helyeslés jobb felől.) Igenis t. ház, fenn akarom azt tartani négy okból. Fenn akarom tartani először azon okból, mert mihelyt a ministeri rendelet helyett a polgári partialis anyakönyvek fognak behozatni, visszaáll az a helyzet, a melyben voltunk a törvénynyel szemben a rendelet előtt. Már pedig 20 — 22 éven keresztül e törvény ellen semmiféle agitatio nem volt
