Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-62
3S8 62. országos ülés 1892. májng 28-án, szombaton. szükségesnek látom, hogy az autonómia keresztülvitele kérdésénél az ország katholikusainak összessége megkérdeztessék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Tisza István t. képviselőtársam tegnapi beszédében kijelentette, hogy örömmel üdvözli ugyan a katholikus autonómia eszméjét és ahhoz hozzájárul, de szükségesnek tartja, hogy az állam az illető vallásfelekezet feletti felügyelői jogát megtartsa. Azt hiszem, t. ház, hogy katholikus polgártársaink az ily autonómiát szépen megköszönnék, mert ily autonómiával a jelenlegi helyzeten mit sem javítanánk. Én a jogegyenlőség szompontjából csak oly teljes autonómiának volnék barátja, mint a milyennel mi protestánsok bírunk. E nélkül csak fél munkát végeznénk s az idíít ezen kérdésre hiába pazarolnánk. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Én, t. ház, a vallás szabadgyakorlatának elvét addig megvalósítva nem látom, míg az állam teljesen külön nem válik az egyházaktól; hagyja ftz állam teljesen magukra az egyházakat, ne gyámkodjék felettük : meg lehet győződve a t. kormány, hogy a súrlódás sokkal kisebb mérvű lesz, mint; az ő jóakaratú támogatása mellett. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Fektessen az állam fősúlyt arra, hogy a polgárok megélhetése biztosítva legyen és ne arra, hogy ;i szülő minő vallásban neveli gyermekeit. Elhiheti a t. ház, hogy ezzel több hasznot nyerne a haza, mint azzal, ha az államhatalom beleavatkozik oly dolgokba, a melyekbe beavatkozási joga nem lehet. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Hátra voma még, t. ház, hogy a zsidó vallás receptiójának kérdéséről szóljak. (Halljuk! Halljuk!) A vallás- és jogegyenlőség elvéf vallván, mindenesete örömmel üdvözlöm a reeeptio eszméjét, sőt azt tartom, szükséges lett volna azt már évekkel azelőtt megvalósítani. De jobb későn. mint sohasem. Én tehát a jogegyenlőség szem pótjából nagyon szívesen veszem ezt és megnyugszom a t. vallás- és közoktatásügyi minister úr azon kijelentésében, hogy legkésőbb az őszszel a ház elé fogja terjeszteni ezen recepcióról szóló törvényjavaslatot. (Helyeslés a szélsőbalon.) Bevégezvén rövid felszólalásomat, esik az a szerény megjegyzésem van, hogy az igen t. vallás- és közoktatásügyi minister úr iránt addi<r, míg- ezen ígéretek csak az asztalfiókban hevernek és nem teszi azokat le a ház asztalára, teljes bizalommal nem viseltethetem, költségvetését tehát nem fogadom el, hanem csatlakozom Irányi Dániel t. képviselőtársam határozati javaslatához. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Gr. Esterházy Kálmán jegyző: Fenyvessy Ferencz! Fenyvessy Ferencz : T. ház! (Halljuk ! Halljuk !) Ha ;iz én óhajom lehetett volna irányadó a t. ház tanácskozásainak szabályozására, megvallom, magam is jobban sze rettem volna, ha a sokféle felekezeti féltékenységet színrehozó vallási, egyházpolitikai culturvita helyett a magyar közoktatás és közművelődés szép és hálás tere foglalta volna le az általános tárgyalás napjait, hogy ezen a téren támadt volna fel az eszmék har a harez, a melyben nincsen legyőzött és elbukott fél, hanem minden szó, a mi ezen a téren ezért, a czélért elhangzik és minden es?:me, mely ezért a czélért felvettetik, egy-egy győzelmi babérját képezi a nemzeti culturának. (Helyeslés. Úgy van! jobb felől.) Mindaz, a mi a tudományos műveltséget előmozdítja e hazában — mondta egy ízben Deák Ferencz — mindaz annyira fontos a nemzetre nézve, hogy az azok iránti részvétlenség csak fonák egyoldalúságnak lehet az eredménye és kétségen kívííl vétek a haza ellen. Jól tudom, t. ház, hogy a háznak engem megelőzött szónokait korántsem a közoktatás iránti részvétlenség terelte az egyházpolitikai kérdések taglalásába. Mert hiszen magam is belátom és elismerem, hogy ezen felmerült vallási és egyházi kérdések olyan acut természetűek, hogy azokról nem beszélni, azokat elhallgatni csak a strucz-politikát követők volnának képesek, a mely struez madarak tudvalevőleg bedugják fejüket a homokba, abban a hiszemben, hogy mert ők nem látnak, Őket sem látja senki. Épen ezen oknál fogva, t. ház, mert azt hiszem és legyen szabad ezen reményemnek kifejezést adni, hogy a részletes tárgyalás a közoktatás ügyének erősebb, üdvösebb felkarolását fogja megteremteni, a t. ház engedőiméből mai felszólalásomban én is tisztán és kizárólag az egyházpolitikai kérdésekre mondom el szerény véleményemet. (Halljuk! Halljuk!) Közel huszonnégy év óta áll fenn a mai nap olyan sokat megvitatott 1868 : LTII. tcz., huszonnégy év óta ez a törvény, a melyről mindenki azt hitte, hogy egy százados vallási küzdelemnek lészen a befejezője, a melyről azt hitték az 1868-iki bölcs törvényhozó elődeink, hogy ha valamely törvényre, úgy erre lehet alkalmazni az 1791 : XII. tezikknek ama passusát, hogy »fine stabiliendaeperpetuae et unionis<' és akkor, midőn ezt a törvényt meghozták, akkor nem tétetett ezen törvény ellen semmiféle nagyobb mozgalmat keltő kifogás, nem támasztott ellenszenvet az ellen aróm. katholicu* egyház sem ; mert akkor úgy ebben a házban a katholicus papképviselők, mint főleg a főrendiházban az egész püspöki kar, beleértve a ezímzetes püspököket is, elfogadták az 1868-iisi kérdéses törvényt. (Nagy mozgás.)
