Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-62
62; crszAsos ülés' 1892, mííjns 28.:in, szombaton. 387 meg a helyzetet akkor, midőn a költségvetés tárgyalását megelőzőleg azt jövendölte, hogy tárczája költségvetésének tárgyalását az egyházpolitikai kérdések fogják dominálni. Ha a t. minister úr ily előrelátással bírt volna akkor, midőn, illetve mielőtt elkeresztelési rendeletét kibocsájtotta, bizonyára nem látott volna napvilágot az említett rendelet. De sajnos, a mi államférfi aink a legtöbb esetben nélkülözik az államférfiak legszükségesebb tulajdonságát: az »előrelátást« ; különösen nélkülözik akkor, midőn fontos és az államot közelről érdeklő kérdések megoldásáról van szó. Ez az oka, t. ház, hogy a világ egy államában sem merül föl az állampolgárok között a kormányok intézkedéseiből kifolyólag annyi súrlódás, mint nálunk, a hol pedig, különös tekintettel a nemzetiségi kérdésekre is, legnagyobb szükség volna arra, hogy álbimférfiaink az egyes kényesebb kérdések megoldásánál kellő tapintattal járjanak el. T. ház! Nem volt szándékom a vallásügyi tárcza költségvetési vitájánál, különösen annak ily előrehaladt stádiumában felszólalni. Nem volt ez szándékom, mert az elkeresztelési rendelet által felvetett egyházpolitikai kérdések a vita folyamán eléggé kimerítően tárgy altattak. Felszólalásomnak nem is az a, czélja, hogy egyházpolitikai kérdéseket szellőztessek, hanem csak az, hogy jelezzem, miszerint az egyházpolitikai kérdések helytelen irányban tárgyaltatíak. Két szomorú jelenségre kell felhívnom a t. ház becses figyelmét és pedig részint arra, hogy itt e házban, a melyben csak általános és hazai érdekek jöhetnek szóba, oly dogmaticus vitatkozás folyt le, a mely megjárta volna zsinati tanácskozmányban, de nem a törvényhozás termében; a második szomorú jelenség, a melyre a t. ház becses figyelmét felhívom, az, hogy felszólaló képviselőtársaim közül többen elfelejtették, miszerint itt e házban nem ügyvédek, orvosok, mérnökök, papok ülnek, hanem a nemzet összességének képviselői, a kiknek nem az a hivatásuk, hogy a házon kivííl elfoglalt állásuk minősége szerint bíráljanak meg egyes kérdéseket, hanem az, hogy eltekintve minden más érdektől, az egyes kérdések elbírálásánál a hazának érdekeit tartsák szem előtt. (Helyeslés hal felöl.) A »haza minden előtt« jelszó legjobban megszabja az irányt, a melyen annak, a ki e házban helyt foglal, haladni kell. Egyúttal ezen jelszóban benne foglaltatik az is, hogy T minden érdeknek háttérbe kell szorulni akkor, midőn a haza érdekéiül van szó, mert a »haza« magában foglal mindent: egyeseket, testületeket, egyházakat. Itt, t. ház, arról van szó, hogy az igen t. vallásügyi minister úr kibocsátott egy renrendeletet, a melynek folyománya lett azon culturharcz, a mely országszerte megzavarta a különböző vallásfelekezetbeliek nyugalmát, megzavarta az állampolgárok közötti békés egyetértést és így az állam létfeltételének egyik legerősebb oszlopát támadta meg. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A vitában résztvettek közül nagyon sokan a helyett, hogy azon álláspontra helyezkedtek volna, a mely a belbéke megzavarásával az állam létfeltételének legerősebb oszlopát megtámadta és így a »haza« érdekeire határozottan veszélyes, visszavonandó ; megtámadták azt oly álláspontokból, melyeknek helyessége vagy helytelensége vita tárgyát képezheti ugyan, de nem eléggé erősek arra, hogy akár a t. házat, akár a nemzet összességét meggyőzzék a rendelet visszavonásának szükséffesséo-éről. ide vezet az, t. ház, midőn nem az általános közérdek, hanem egyesek vagy felekezetek érdekei szempontjából veszünk valamely kérdést bírálat alá. Én tehát nem azért kívánom, t. ház, ezen rendelet visszavonását, mert az törvénytelen, végrehajthatatlan és dogmaticus akadályokba ütközik, hanem azért, a miről a nemzet összesége is meggyőződhetett, hogy az a belbéke megzavarásával az állam létfeltételének alapját támadta meg. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azt mondta az igen t. vallásügyi minister úr. hogy az 1890. évi 10.086 számú elkeresztelési rendelet az 1868. évi LIII. törvényczikk logicus kifolyása; ha ez áll, a mit nem hiszek, akkor kívánnom kell erre azt is, hogy a hivatkozott törvény revisio alá vétessék, mert oly törvény, a melynek ilyen logicus kifolyásai lehetnek, érvényben nem maradhat. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Meg vagyok győződve, t. ház, arról, hogy nincs a háznak egy tagja sem, a ki lelke mélyéből ne kívánná egy független szabad Magyarország megteremtését. Tudom azt is, hogy mindenki belátja, miszerint egy független szabad állam megalkothatásának egyik alapköve a jogegyenlőség. Ezt kell behozni minden téren, úgy a világi, mint az egyházi életben. Egyesek, testületek, felekezetek teljesen egyenlő jogokban részesüljenek. Örömmel csatlakozom tehát azon felvetett eszméhez, hogy a katholieusok részére teljes és országos autonómia adassék. Nem oszthatom azonban az autonómia kérdésében az igen t. vallásügyi minister úr azon nézetét, hogy az autonómia mily iránybani szervezésére elégséges a püspöki kar véleménye, mert a püspökök dogmaticus kérdésekben képviselhetik ugyan az egyházat, de nem képviselhetik azon kérdésekben, melyek a katholieusok részére jogok szerzése vagy jogaik feladására vonatkoznak. Ezért 48*
