Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-61

81. országos Illés 1898. májns S7-én, pénteken. 373 kélő hatással bírna arra nézve, hogy ez iskolákba mennél többen lépjenek be. (Az elnöki székel ismét b. Bdnffy Dezső foglalja él.) Akárhogy fogja elintézni a törvényhozás azon szép conceptio alapján, melyet az igen t. vallás- és közoktatásügyi minister ár terjesztett a ház elé, részben jelezve azt nagy körvonalaiban, részben tovább fejlesztvén, mint a szaktanácskozmányok megállapodását, tudniillik az egységes középiskolát; akármi módon nyer is e kérdés megoldást, annyi tény, hogy a pol gári iskolákat e hazában jelentékeny nagy mértékben kell szaporítani és különösen szaporítani kell azokat a nemzetiségi vidékeken, mert nem elég az, hogy kisdedóvodákban és elemi népiskoláinkban igyekezünk magyarrá tenni más ajkú honfitársaink gyermekeit, kell, hogy előkészítést nyerjenek a polgári iskolákban is azokon a vidékeken az értelmiség számára is. Gymnasiumaink és reáliskoláink sorsa a legközelebbi jövőben az igen t. vallás- és közoktatási minister úr coneeptiojának sorsától függ. Kívánom szívemből, hogy minél előbb ejőjjön e tervezett reform, mert meg vagyok győződve, hogy nemcsak Magyarországra nézve jelent ez üdvös reformot, hanem a külföld előtt is tekintélyt fog ez szerezni Magyarország közoktatásügyi politikájának. (Helyeslés jobb felöl.) Itt is előállanak a középtanodai tímárokra nézve a pénzügyi szükségletek, mert fizetésük nem olyan, mint a minő hivatásuk szerint őket megilletné. Gondoljuk meg, hogy Poroszországban a legújabb tervezet szerint 6.000 márkára van téve a berlini gymnasiumi igazgatók fizetése, a tanároké 4—5000-re. a vidéki városokban pedig 4000 márkára. Gondoljuk meg, hogy mennyivel olcsóbb Németországban az élet, mint nálunk Magyarországon: a nagyobb vidéki városokban Németországban, a hol gymnasiumok és reálisko'ák vannak, mindenesetre sokkal olcsóbb az élet, mint nálunk. De nem szükséges nekünk a külföldet tekintenünk, Magyarország speciális érdekeit kell szem előtt tartanunk, azokat a szükségleteket kell tekintetbe vennünk, a melyeket hazánk és a cultura érdekei reánk parancsolnak s e részben az igen t. ház figyelmébe ajánlom a gymnasiumi és reáliskolai tanárok ügyét s óhajtom, hogy a következő 93-diki költségvetési előirányzatban annyi vétessék fel e ezímen, hogy igényeik kellőleg kielégíttessenek. (Helyeslés jobb felöl") xAzonban az egyetemeken is vannak még szükségletek. Egyetemeink közül a budapesti kétségkívül fényes felszereléssel dicsekedhetik, de még a budapesti egyetemen is igen sok hiány van. Hiányzanak tanszékek, műtermek, állami ösztöndíjak. S engedjék meg, hogy e kérdésről még egypár szót szólhassak. (Halljuk! Halljuk!) Vannak szükségletek, melyeket az állami szolgálat szempontjából kell kielégíteni. Ne méltóztassék azzal előállani, hogy ne szaporítsuk a szellemi proletariátust. A szellemi proletariátus szaporítása mindenesetre nagy bűn lenne és nagy ostobaság, de nem erről van itt szó, hanem arról, hogy az állami szolgálat érdekei figyelembe vétessenek és hogy kielégíttessenek mindazon szükségletek a jövőre nézve is, a melyeket állami szervezetünk átalakítása, a közigazgatás államosítása magával fog hozni. Vegyük csak pl. a közegészségügyi szervezetet. Létezhetik-e művelt, valódi culturállam teljesen kiépített közegészségügyi szervezet nélkül? Azt fogjuk mondani erre, hogy nem létezhetik. És tekintsünk végig az országon, mennyire gyarló, mennyire hiányos, mennyi rés van ezen a mi közegészségügyi szervezetünkön s ha államosítjuk a közigazgatást, akkor ebeket a hiányokat még inkább át fogjuk érezni. Kell tehát nagyobb számmal képezni hazánk fiait az orvosi pályára és pedig itt bent a hazában, mert ha egyszer kimennek a külföld egyetemeire, jó részük ott is marad. De ha oly nehézséggel kell küldeni az egyetemen, pl. az orvosnövendékeknek, mint a minőkkel pb tényleg küzdeniök kell, akkor emberileg csaknem lehetetlen, hogy kellő számmal lépjenek e pályára. Hogy tehát elegendő számban legyenek majd azok, a kikmk hivatása lesz e téren az állami szolgálat ellátása, meg kell anyagilag könnyítenünk az egyetemen való kiképzést. Ma még a szükségletet ki lehet ugyan elégíteni, úgy a hogy e tekintetben, de mindenesetre nehezebb lesz akkor, hogyha állami szervezetünk ezen hiányait, réseit egész megdöbbentő voltukban fogja majd feltüntetni a behozandó állami közigazgatás. A kolozsvári egyetemen már most is igen gyarlók az állapotok, nem a szellemit értem, hanem épen pénzhiány miatt az anyagi viszonyokat. Van többek közt Kolozsvárott egy kórház, a melynek gyarló állapotát az igen t. vallásos közoktatásügyi minister úr is ismeri. Ha egy idegen elmegy Kolozsvárra s látja azt a történelmileg nevezetes, roppant érdekes várost — mely a mellett, hogy művelt város, legvégső ízéig magyar, kezdve a lakosság legfelsőbb rétegétől — látja azt is, hogy ez az épület az egyetemnek egyik melléképülete s annak ezéljaira használtatik. Nemcsak nemzeti önérzet szempontjából, de magáért az ügyért is megérdemlené ez az intézet, hogy a törvényhozás felkarolja és szavazza meg jövőre azt a budgetet, mely lehetővé teszi, hogy a hiányok e tekintetben kipótolhassanak. I Még csak egyetlen momentumra szabad