Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-61

S74 81. orwAgos ülés. 1882. májas 27-éu, pénteken. legyen áttérnem. Nem szólok művészeti intéze- i teinkről, bár ezek tekintetében is igen sok a teendő, de a közoktatásügyi minister úr lángbuzgalma, magas szakértelme meg fogja, találni az utat, hogy minden lehetőt megtegyen ezekre nézve addig is, a míg a kellő auyagi eszközök fognak majd rendelkezésére állani. Tudományos intézeteinkben még nagyobbak a hiányok. Ott van pl. a magyar nemzeti múzeum, Nem szólok most azon épületekről, melyeket e múzeum igényel, mert ezek létrehozatalát már jelezte a a közoktatásügyi minister ár a bizottságban mindnyájunk örömére, de vannak más körülmények is, a melyeken segíteni kell. Ilyen például mindjárt az ott alkalmazott tisztviselők helyzete 35 tisztviselő van a nemzeti múzeumban, csupa tudományos képzettségű emberek, köztük 17 elismert tekintélyű szaktudós. Hivatalos állásban vannak itt elfoglalva, de olyan nyomorult fizetéssel, hogy ez a fizetés nevetségesen csekély lenne még egy harmadrangú segédhivatali helyettes aligazgatónak is; pedig ezek közt a tudósaink közt vannak többen, a kik. ek nevét büszkén említhetjük, mint elismert szaktekintélyek nevét a külföld előtt. Nekik semmi kilátásuk nincs az előléptetésre, mint a többi állami tisztviselőknek, a kik felemelkedhetnek idővel a legmagasabb fokra. Ha tehát átérezzük egész valónkban a hazai cultura feladatát, akkor mindenesetre szükséges, hogy legalább egy ily ponton, mely góezpont az egész országra nézve, hogy mentől előbb megadassanak e tekintetben a tudományosság gyakorlati értékesíthetésének eszközei, a mi nem is involválna valami nagy költséget. Mindezek oly tekintetek, uraim, a melyeket most csak per summos apices jeleztem, nem akarván a t. ház türelmével visszaélni. (Felkiáltások a szélsőbalon: Halljuk! Halljuk!) Remélem, nem utasítja vissza a ház azon oldala sem, a melyen évek hosszú sorain át folyton hangoztatták, a nagyobb költség előirányzatba helyezésének szükségletét közoktatásügyi czélokra. Egyébiránt ajánlom magamat kegyeikbe, midőn mint a közoktatási bizottság elnöke becses figyelmükbe ajánlom a közoktatási bizottság abbeli kérelmét, hogy az 1893-iki költségvetési előirányzat összeállítása alkalmából a kormány már tájékozhassa magát arra nézve, hogy vájjon mennyiben bocsáthat az eddigi 7,607.000 frtnál nagyobb összeget a közoktatási czélokra. (Helyeslés! Elfogadjuk!) Azt hiszem, a t. ház meg fogja hallgatni a közoktatási bizottságnak ezen mélyen átérzett szavát és meg fogja szavazni az indítványt annyival inkább, mert egy olyan férfiú áll Magyarország ezen szakkormányzatának élén, a ki rövid ministersége alatt már eddig is nevezetes alkotásokkal gyarapította a magyar közművelődést. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Mert azt hiszem, hogy pártkülönbség nélkül áthat mindnyájunkat annak tudata, nemcsak vélelme, de most már tudata, hogy ez a szép Magyarország csak ezen az úton lesz a szónak legkorszerűbb értelmében valóságos eultur- és jogállam: mert ha nem lesz cultur- és jogállam, akkor nem is fog sokáig mint magyar nemzeti állam fönnálhatni. Ebben az értelemben ajánlom elfogadásra a bizottság jelentésének erre vonatkozó részét. Különben pedig, mint már kijelentettem, elfogadom a költségvetési előirányzat tételét. (Élénk helyeslés jobb felől. Többen üdvözlik a szónokot.) Szederkényi Nándor jegyző: Visontai Soma ! Visontai Soma: T. ház! Ha ezen szabadelvű áramlat daczára, mely a jelen vita alkalmával a ház minden oldalán tapasztalható, még sem nyilatkozott erősebb, hatalmasabb emotio a zsidó receptio kérdésében, ezt annak tulajdonítom, mert a t. ház, és különösen azok, a kik Irányi Dániel t. képviselőtársam határozati javaslatával egyetértenek, úgy vélekednek, hogy hiszen a, zsidók reeeptiojänak kérdése az Irányi Dániel határozati javaslatában említett kereten belül helyesen, czélszerűen, a szabadelvűség és a szabadság követelményeinek megfelelően megoldható. Azonban ezen vélekedésmnkből a cultusminister úrnak beszéde xigyszólván teljesen kiábrándított és nagyon alkalmas volt arra, hogy a minister úrnak nyilatkozatába vetett hitet bennünk némileg megingassa. A t. minister úr ugyanazon egy beszédében, melyben a zsidók receptiojáról és Irányi Dániai t. képviselő úrnak határozati javaslatáról nyilatkozott, a zsidók receptioját czélzó törvénynek elodázására nem azt hozta föl indokul, a mit méltán elvárhattunk volna tőle, hogy hiszen ezen kérdés a vallás szabad gyakorlására, a felekezetek egyen jogo. sítása érdekében behozandó törvény keretén belül lesz megoldandó, hanem e helyett egészen külön álláspontra helyezkedve, elmondta aggályait és azokat az indokokat, a melyek miatt ezen receptionalis törvény behozatalát sem ezélszerűnek, sem időszerűnek nem tartja. A t. minister úr sokkal czélszertíbben és szabadelvűbben tette volna, ha a helyett, hogy rámutatott volna a zsidók különböző organisatiojára, a mire különben én i^ rá fogok térni, a helyett, hogy felsorolta volna azon nehézségeket és részleteket, a melyeket a receptioval meg kell oldani: azt mondotta volna, hogy a receptio meg lesz oldva azon törvény keretén belül, a mely a vallás szabad gyakorlatáról és a felekezetek közötti egyenlőségről fog szólani, így izraelita polgártársaink addig is abba vessék a hitet és kellő nyugalommal várják be