Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-61

372 61. orsBágos filés 1892. május 27-én, pénteken. roppant nagy összegekkel szaporíttassék. Tudjuk azt, hogy a közterhek eléggé súlyosak, tudjuk azt, hogy nagyon is meg kell fontolnunk minden kiadást, nehogy az államháztartás nagy bajjal és nagy szellemi erővel helyreállított egyen súlya ismét megzavartassék. Semmi esetre sem akarunk mi olyasmit; a mi ez egyensúlyt megzavarhatná ; mi csak azt akarjuk, hogy a költségvetés keretében a közoktatásügyi táreza lehetőleg akként dotáltassék — és ezt nem a jelenlegi, hanem az egybeállítandó 1893-iki előirányzatra nézve mondom — hogy úgy a magas, mint a közép és elemi tanfolyam szükségletei, melyek elodázhatatlanok, csakugyan kielégíttessenek. (ÉlénJc helyeslés.) Méltóztassék csak mindjárt az elemi, a népoktatási tanintézeteket tekintetbe venni. Nem arról van szó, hogy azon 243 községet, melyekbe t iskola egyáltalán nincsen, vagy azon 1784 községet, a melyek csak más községekkel egyesülve tartanak fenn iskolát, mind ellássuk, mindjárt újonnan emelendő népiskolákkal; nem is arról van szó, hogy azon ötezer hétszáz egynéhány tanítót, a kinek fizetése még kántori illetményeinek betudása mellett sem rúg 300 frtra, mindjárt oly dotatiokban részesítsük, mint a minő Őket azon hivatás komolyságához képest illetné, a melyre vállalkoznak. Ha ilyesmire vállalkoznánk itt a törvényhozás termében, arra milliók kellenének, erről pedig egyelőre nem álmodhatunk, mert a főtekintet az, hogy az egyensúly az államháztartásban meg ne bolygattassék: de a mire szükség van, az, hogy a népoktatási tanintézetek azon pontokon, a melyek épen a nemzetiségi kérdés tekintetéből fontosak, góczpontok a hazára nézve, hogy ott mindenütt kiépíttessenek az állami iskolák és a mennyire lehetséges, mód uyujtassék azon félmillió tanköteles gyermeknek, a ki csak azért nem jár iskolába, mert a tantermek nem képesek őket befogadni, míg más ötszáz gyermek egyáltalán nem jár iskolába, h°g}' — mondom — mód nyujtassék ezen gyermekeknek is az iskoláztatásra. Igen fontos a tanfelügyelet kérdése is. ( Úgy van! jobb felöl. Halljuk!) Mindaddig uraim, a míg nagyon nagy megyéknek az élén, a hol sok százra megy a meglátogatandó községeknek a száma, egyetlen egy tanfelügyelő áll, 3egfölebb egy vagy két segéd tanfelügyelővel s így legfolebb egyszer vagy kétszer látogathat el évenkint az iskolákba, mindaddig, míg ez így marad, uraim, uem lehet kellően hatályossá tenni a tanfelügyeletet népoktatási intézeteink felett. Én e részben csak egyéni nézetet mondok, de tudom, hogy igen sokan osztoznak abban. Nagyon ezélszerű lenne a tanfelügyeletet akként szervezni, hogy lehetőleg kisebb körökben, járásokban is alkalmaztassanak tanfelügyelők, (Helyeslés jobb felä.) mert az iskolalátogatóknak intézménye, uraim, hazánk jelenlegi közgazdasági, társadalmi, műveltségi viszonyai mellett igen nagy részt illusorius, mert épen azon vidékeken, a hol nincsen kellőleg tömör birtokos osztály, nincsen kellő számmal elég független művelt ember, a ki arra vállaíkozhatik, nem szorítván őt a kenyérkereset más munkakörre, épen azon vidékeken lenne leginkább szüksége arra, hogy ott lehetőleg gyakran kellő szakképzettséggel bíró közegek ügyelnének fel arra, hogy vájjon követtetik-e az, a mit a törvény a népiskolák tekintetében a községekre rászab ? Azért kellene a tanfelügyeleti szervezetet reformálni is életképessé tenni. Igen, de erre nézve a főakadály, uraim, nem más — akár ebben az irányban, akár más irányban határozza el magát a kormány, illetőleg az igen t. közoktatási minister úr bölcsessége és a törvényhozás bölcsessége — nem más, mint a kellő pénznek a hiánya. Ott vannak a polgári iskolák. Nemcsak hogy a polgári iskoláknak a tanítói méltán igényelhetnek " nagyobb fizetést, mint a minőben eddig részesültek, de a polgári iskolákra általában véve sokkal nagyobb súlyt kell fektetni ezentúl, uraim, mint eddig történt, ha azt akarjuk, hogy a magyar társadalomban csakugyan kifejlődjék az a középosztály, a mely nélkül a magyar társadalom sem lehet életképes modern társadalom, (Úgy van! jobb felől.) mert ma már nemcsak a vagyonnak középfoka, hanem a műveltségnek is bizonyos fokozatszerű középállása, az, a mi rányomja a bélyegét az illető társadalmi rétegre, mint középosztályra. Hazánkban eddig az állapot olyan volt, hogy míg egyfelől volt meglehetős nagyszámú, akadémiai műveltségű, diplomás, magas képzettségű, magas szaktanfolyamot végzett értelmiség, addig volt egy nagy tömege az állampolgároknak, a kik alig végeztek többet, mint az elemi tanodát s ép az nem volt meg, a minek ki kellett volna töltenie e nagy hézagot s a minek a nyugateurópai társadalom szerint meg kellett volna alakulnia, nem volt még a középosztály elterjedve az országban, legfeljebb egy némely nagyobb városban. (Úgy van! Úgy van! jobb felöl.) Ez a feladata és hivatása a polgári iskoláknak s azért szükséges mindent elkövetni, a mit csak az államháztartás legszigorúbb tekintetei megengednek, hogy ezeket mennél inkább életképesekké tegyük ; szükséges vonzó erejöket még az által is fokozni, hogy lehetőleg állami ösztöndíjak alapíttassanak a polgári iskolák számára. A gymnasiumokon, egyetemeken és egyéb felsőbb tanodáinkon nagy számmal vannak állami ösztöndíjak, legtöbbnyire családi alapítványok, de a polgári iskolákban alig léteznek ilyenek, pedig kétségkívül ez igen nagy buzdító és ösztö,