Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-61

61. orssAgos ülés 1892, Május 27-én, pénteken. 371 közrendnek államjogi és kormányzati politikai szempontból való fogalmával minél előbb alaposan megismerkedjék. (Élénk helyeslés és tetszés jobb felől.) Ezeket kívántam a törvénytelenség vádjával szemben felhozni. Egészen más, uraim, a czélszerűfég kérdése. (Eálljuh! Halljuk !) Hogy a rendelet mindvégig ezélszeríí lett volna, hiszen ezt maga az igen t. vallás- és közoktatásügyi ministerünk sem állította, sőt ő volt az, a ki, miután felismerte, hogy a czélszeríítlenség beállt, férfias nyíltsággal, nemes hazaszeretettel és felvilágosult értelemmel új módozatot is helyezett kilátásba mindazon bajok megszüntetésére, a melyeket ez a rendelet magával hozott. Ebből méltóztatnak aztán olyan véghetetlen nagy kritisálást folytatni az ellenzéki padokról a minister és a kormány eljárása ellen. Elismerem, az ellenzéknek kötelessége a legszigorúbban kritizálni mindazt, a mit a kormány tesz. (Halljuk! Halljuk!) De méltóztassék mégis az enyhítő körülményeket figyelembe venni. (Derültség jobb felől.) Mert ezek az enyhítő körülmények nagy számmal vannak és igen nyomósak. Előbb utaltam már röviden a hazafias összetartozandóság azon érzetére, mely még a 60-as években párt- és valláskülönbség nélkül a képviselőház összes honatyáit áthatotta. Vájjon csodálkozzunk-e azon, hogy a magyar értelmiség legmagasabb köreiben, a törvényhozás köreiben az összetartozandóság ezen érzetéről ápolt hagyományos hit nem halt ki még abban a pillanatban, midőn ez a ministeri rendelet kibocsáttatott ? Vájjon lehetett-e emberileg előre látni azon izgatásokat, melyeket itt-ott esetleg sporadieus módon felmerült bajok ép azon körökben szoktak előidézni, melyek leginkább volnának hivatva a szeretet tanát hirdetni (Úgy van! Úgy van! jobb felől.) és a felekezeti türelmesséäí'et meghonosítani a hazában a különböző vallásfelekezetek tagjai közt? (Igás! Igaz! jobb felől.) A czélszerííség szempontjából, mondom, ilyen érdes kritikát gyakorolni, a kormánynak folyvást szemére lobbantani azt, a mit emberileg előre látni nem lehetett és a mit a minister és a kormány már egy más módozattal pótolnak, szerintem legalább is nem helyes és semmi esetre sem méltányos eljárás. Én azt hiszem, mindezen bajoknak véget fog vetni most közelebbről ezen módozatnak életbeléptetése, mert ez a lelkiismereti eonflictusnak elejét fogja venni s ez a fődolog. És ha lesz is azután még igazgatás, az nem fogja magát semmiféle, alaposnak látszó ürügygyei vagy okkal vigasztalhatni. Óhajtom, a mint előbb is már úgy fejeztem ki magamat, hogy a jelen módozat, mely a regvcH liázisságokból származó | gyermekek állami anyakönyvelését rendeli el, valóban csak előphasisát, protásisét, előstadiumát képezze az általános polgári anyakönyv behozatalának és hogy ez lehetőleg együttesen léptettessék életbe mindazon nagy reformokkal, melyeket az igen t. igazságügyminister úr kilátásba helyezett. Ez lesz a magyar állam regeneratioja tulajdonképeni belépése a jogállamok sorába a szó modern értelmében, mert az állam ma, mint jogállam nem bízhat állami functiokat többé mis közegekre, mint a saját közegeire. (Az elnöki széket gr. Andrásy Tivadar foglalja el.) Azokat pedig, a kik eddig annyira közreműködtek arra, a kik leginkább igyekeztek is ezéltudatosan közreműködni arra, hogy az ellentétek még jobban elmérgesíttessenek, esak arra kérem, hogy gondolják meg, hogy 1868-ban is, szintúgy, mint a legközelebbi időkig voltak buzgó katholikus papok e hazában, kiknek úgy. hazafiságáról, mint szigorú papi erényeiről nem lehet a legnagyobb elismerés nélkül szólni, de azért az ellentéteket mégis soha el nem mérgesítették; gondolják meg ma U, miként meggondolták tiszteletreméltó elődeik és ekként cselekedtek is, hogy ők először magyar hazafiak és akkor hiszem, hoí>y ez izgalmak le is fognak csillapulni azon módozat életbeléptetése folytán, a melyet a t. minister úr helyezett kilátásba és hogy a mikor azután eljön a nagy reformok életbeléptetése kapcsolatosan az egész vonalon, akkorra ez izgalmak csakugyan meg fognak szűnni, vagy legalább azon körökbe fognak majd menekülni, a hol a műveltség színvonala alantasabb, mint a hogy azt Belgiumban is látjuk. Ezt remélem én. (Helyeslés a jobboldalon.) Engedje meg a t. ház, (Halljuk! Halljuk!) hogy még néhány szót mondjak a közoktatási budgetről. A képviselőház közoktatásügyi bizottsága beható tanulmányozás és a helyzet egyes részleteinek minden oldalról való megviíágosítása után meggyőződött arról, ho<ry bármenynyire örvendetes is az a haladás, melyet a közoktatásügy az újabb időkben, különösen a jelenlegi minister úr működése alatt majd minden fokon országszerte mutat, daczára ennek a helyzet alapos tanulmányozásából merítette a bizottság azt, a minek kifejezést is ad jelentésében, hogy az eddig előirányoztatni szokott összegek semmi esetre sem elégségesek arra, hogy közoktatásügyünk mindazon pontokon korszerííleg felsegélyeztessék, a melyeken a közoktatásügyi politikát meddőnek hagyni nem szabad, már csak nemzetiségi szempontból sem. (Élénk helyeslés jobb felől.) Ne méltóztassék azt hinni, t. ház, hogy a közoktatásügyi bizottság azt kéri, hogy a közoktatásügyi költségvetés minijárt milliókkal. 4i