Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-61

368 01. or>üngos ülés 1893. május 2J.éa, pénteken. t. képviselőtársunknak határozati javaslatát abban I az értelemben, a melyben azt gróf Csáky Albin J T. vallás- és közoktatásügyi minister úr elfogadni hajlandó. (Helyeslés jobb felöl. Mosgás a szélsőbalon.) Be ezen túlmenni semmi szín alatt nem tartanám üdvösnek Magyarország népe érdekében és eulturájának jelen stádiumában. (Úgy van! jobb felől. Mozgás és nyugtalanság a szélsőbalon.) Itt van a katholikus autonómia ügye. A katholikus autonómiát én is óhajtom, még pedig komolyan kívánom, hogy az mentől előbb csakugyan létesíttessék. De ne méltóztassanak elzárkózni azok elől a nehézségek elől, a melyek a megoldásnak útjában állanak, mert azoknak eltitkolása semmi esetre sem mozdíthatná elő a katholikus autonómiának mentül előbb és üdvös alapon való életbeléptetését. Melyek ezek a nehézségek? A főnehézség mindenesetre az, hogy míg egyfelől ez úgynevezett hitközségi autonómiát nagyon könnyű volna létesíteni, addig egy oly mérvű országos katholikus autonómia, a minőt többen contemplálnak, monarchicus államban Európában sehul sem létezik, még Erdélyben sem. Mindenesetre, még pedig nagyon komolyan kell tehát tanulmányozni az országos autonómia életbeléptetésének feltételeit; azonban előbb két nehézséget kell megoldani. Az egyik nehézség abból származik, hogy Magyarország apostoli királya legfőbb kegyúri jogokat gyakorol, a melyeknek mikénti gyakorolhatására nézve az országos katholikus autonómiának keretében eddig a kellő' formulát még senki sem találta meg. Nem állítom azt, hogy az meg nem található, de azt tudom, hogy azt eddig senki sem találta meg-. Másodszor okvetetlenül szükséges, hogy megtaláltassák a kellő formula arra a nehézségre nézve is, melyet a katholikus egyháznak hierarchicus szervezete involvál, a melyre már ezélzott is a t. vallás- és közoktatásügyi minister úr. Egyesítsék tehát törekvésüket az ügy előmenetele érdekében mindazok, a kik a katholikus autonómia behozatalát óhajtják. De ne gondoljuk, hogy úgy fogjuk siettetni a katholikus autonómiának ily alapon való életbeléptetését és közhasznú alapon érvényesítését, ha előre el nem oszlatjuk azt a fogalomzavart, mely a katholikus autonómia leendő tartalmára nézve jelenleg ebben a házban is mutatkozik. Míg egyfelől a katholikus autonómiának leglelkesebb hangoztató! közű! némelyek évek óta valóságos irtó háborút hirdetnek az állami, a felekezeti színezet nélküli iskolák ellen: addig a képviselőháznak egyik jeles szónoka, Győrffy Gyula t. képviselő úr a kati olikus autonómiát pártoló beszédében a felekezeti iskolák feletti jogkört, a behozandó autonómia daczára,, elég nemeslelkűleg hajlandó átengedni az állam számára. Hogy miként lehetne ezen ellentéteket egymással megegyeztetni : ezt ép oly kevéssé tudom, mint a hogy nem tudom azt, hogy abban az esetben, ha az összes felekezeti iskolák, tehát a katholikus iskolák is átengedtetnének az állam számára, mi volna tulajdonképeni tartalma a behozandó katholikus autonómiának ? A congrua-ügy szintén igen fontos. És kell, hogy minden katholikus állampolgár, de azonfelül mindenki, a ki Magyarország előmenetele, erkölcsi és culturai élete iránt érdeklődik, a legmelegebben szívén viselje. A mi 1802-bon megalkottatott, az áll fenn ma is a a congrua-ügy rendezése tekintetében Magyaroiszágon. De 90 év alatt annyira megdrágult az élet ára Magyarországon, hogy senki sem kívánhatja, hogy azok a buzgó lelkészek, a kik sanyarúteljes működésüket oly vidékeken végzik, a hol nekik sem szellemi, sem anyagi támogatás máshonnan nem jut: ezentúl is folytassák minden reménység nélkül nehéz hivatásukat? E tekintetben tehát valahára döntő lépést kell tenni. De nagyon sajnálnám — és ez képezi itt a nehézséget — hogyha a congrua-ügynek rendezése olyan junctimba hozatnék a behozandó autonómia kérdésével, a mely a rendezést vagy ismét végtelen időre elodázná, vagy annyira összebonyolítaná, hogy azután sem a congrna, sem az autonómia ügye gyorsan vagy legalább annyira rövid idő alatt, a mint óhajtjuk, kellő móddal életképessé nem válhatnék. A mi a zsidó vallás receptioját illeti, erre nézve, azt hiszem nagy megnyugvást találhatnak zsidó vallású honfitársaink azon rokonszenvben, a mely — mondhatom — a ház minden oldalán pártkiilönbség nélkül nyilvánul a receptioval szemben. Meg vagyok róla győződve, hogy a kormány komolyan akarja és meg is fogja tenni azt, a mit ez ügyben tenni lehet, hogy elég tétessék egyfelől a 19-ik század emberbaráti szellemének; másfelől, hogy csakugyan a kellő figyelemben részesíttessék az a súly, melylyel zsidó vallású honfitársaink a társadalomban, a közgazdasági és culturalis életben birnak. A kormány e téreni actio képességét nagyon meg fogja könnyíteni az az egyöntetűség, a mely a zsidó vallású polgártársaink bizalmában, a kormány irányában nyilvánulni fog. Mentől nagyobb lesz a bizalom a kormány és a törvény intentioja iránt, annál könnyebb lesz megküzdeni azon nehézségekkel, a melyek jelenleg abból származnak, hogy nem tudjuk, nem az általános elv proclamására nézve, mert hisz ez már holnap is megtörténhetik, hanem a részletekre nézve leküzdeni azon nehézségeket, a melyek az orthodox, a neológ zsidók vallásfelekezeti különbségében rejlenek. (Ellenmondás a szélsőbalon. Sálijuk! Halljuk! a jobboldalon.) E tekintetben is meg fogjuk találni a kellő for-