Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-61
&i. orsBágos ftlés Í89Ö. mülát; azonban a valódi jogegyenlőség és a minden tekintetben való egyenjogúságnak gyümölcseit csak akkor fogják élvezni zsidó vallású polgártársaink, ha majd az igazságügyminister úr által kilátásba helyezett nagy reformok szintén életbe fognak lépni. Madarász József: Majd ötszáz év múlva! Schvarcz Gyula: T. ház! Ezek az én nézeteim eme fontos kérdésekről. (Helyeslés jobbról. Halljuk! Halljuk!) Kell, hogy most áttérjek néhány szóval a szőnyegen forgó elkeresztelési rendeletre és az azzal összefüggő kérdésekre. ^Halljuk! Halljuk!) Részemről határozottan, minden utógondolat nélkül belenyugszom azon megoldási módozatba, a melyet gróf Csáky Albin közoktatásügyi minister úr kilátásba helyezett. (Zaj a szélső baloldalon. Halljuk ! Halljuk! a jobboldalon.) Belenyugszom pedig azért, mert nézetem szerint egy megoldási módozatot minél előbb alkalmazásba kell vennünk és mert eddig ennél jobb megoldási módozat kilátásba helyezve nem lett. Horánszky Nándor igen t. képviselőtársam igen szép, jól átgondolt és tartalomdús beszédeben, ugyan előterjesztett szintén egy ilyen megoldási módozatot, de hogy ez a módozat kevésbé alkalmas, mint a ministeré, azt részben már a minister úr is kimutatta, utalván arra, hogyha életbeléptettetnék és a legcsekélyebb bonyodalmak merülnének fel, megint ott állanánk, a hol ma, tehát a nehézség szolválva nem lenne. Másfelől kérem a t. ház figyelmét arra, hogy e módozat életbeléptetése ma a közigazgatás államosítása előtt nem fogna-e bonyodalmakat involválni magára a közigazgatási eljárásra nézve, tekintve a közigazgatási közegeknek igen sok vidéken elégtelen voltát ? Komolyan óhajtom, hogy azon módozat, a melyet a t. minister úr előterjesztett, meghozza a maga gyümölcseit, de óhajtom egyúttal azt is, hogy ez előstadiumát képezze a behozandó általános polgári anyakönyvelésnek. Ez egy előleges étappe, mely nélkül mi a másik czélhoz: az általános polgári anyakönyvekhez el nem jutnánk. Ez lesz annak valódi előiskolája. (Ügy van! jobb felöl.) Ezért örömmel üdvözlöm a megoldási módot, valamint hiszem, hogy pártkülöiibség nélkül az elfogulatlan gondolkodók üdvözlik mindannyian, mert a legfőbb bajt, melyet ez m igával hozott, nem czéltudatosan, megalkotója által, hanem a körülmények elejénél fogva, elenyészteti: t. i. véget vet a lelkiismeretek conflictusának, a lelkészek belső fórumaiban. Sokat szóltak itt az elkeresztelési rendelet állítólagos törvénytelen voltáról. (Halljuk!) Egészen más kérdés, uraim, hogy czélszeru volt-e és más, hogy törvényes volt-e a rendelet? Én KÉPVfi. NAPLÓ. 1892— 97. IIL KÖTET. májas 12$,én, péntekén, ggg határozottan meg vagyok győződve, hogy e rendelet nem törvénytelen. Es minthogy ezt ki kell mutatnom, legyen szabad azon két szónok érvelésére refleetálnom, kik legtüzetesebben foglalkoztak annak bizonyítgatási kísérletével, hogy a rendelet törvénytelen. (Halljuk ! Halljuk !) Az egyik szónok a budapesti egyetem érdemes jogtanára, Sághy Gyula. Az a körülmény, hogy egy előkelő egyetem jogtanára törvénytelennek mond egy kormányrendeletet, mindenesetre figyelemre méltó % (Halljuk! Halljuk!) Ép azért kell, hogy foglalkozzam az ő érvelésével, mert nem szeretném, ha az az érvelési mód, melylyel élt, csakugyan hódítana az országban — nem a házat értem, mert itt nem igen hódítana, már azon számaránynál fogva is, mely itt fenforog, (Derültség a bal- és szélsőbalon.) miután azok, kik a törvénytelenség vádjának hangoztatását pártpolitikai szempontból hasznosnak tartották, midőn e házba jöttek, előre tudták, merre forduljanak majd szavazatukkal, hanem az értelmiség körében (Élénk derültség a bal- és szélsőbalon.) és a mitől még inkább tartok, az ifjúság körében a házon kivtíl. (Derültség.) Tetszett volna a mondat végét bevárni, mert félreérteni és élczelve félre is lehet magyarázni mindent. Én a mondat végén azt mondtam: a házon kivüli értelmiség köreiben s még inkább az ifjúságban. (Úgy van! Úgy van! jobb felöl.) Sághy Gyula t. képviselőtársam azt mondja: a februári rendelet törvénytelen, mert olyasmit rendel büntettetni, a mit a törvény nem tilt és olyas cselekménynek elmulasztását sajtja büntetéssel, a melyet a törvény nem rendel. Ez nagyon szépen hangzik a dolognak jurista formáiban, de teljességgel számba vehetetlen, mint államjogi elv, valamint veszedelmes a kormányzati politika szempontjából. Mert uraim, hogyha egy országban, a minő hazánk, melynek törvényhozása és a történelmi fejlődés alapján nyugvó alkotmánya is annyi hézagot mutat fel a legutóbbi 300 év organicius fejlődésében, mint ma is, ezt az elvet alkalmazni lehetne: akkor ennek egyszerűen az lenne a következménye, hogy ebben az országbin, mint alkotmányos államban, nem lehetne kormányozni. De hát honnan vette a t. képviselő úr ezen érvelését ? Megmondom. Nem az államjog és nem a kormányzati politika követelményeinek tanulmányozásából, hanem vette onnét, a honnan, fájdalom, a mi juristáink még államjogi kérdésekben is meríteni szoktak : a magánjog, büntetőjog, perjog disciplináinak chablonszerű bölcs mondásaiból- Egészen más az, a mit egy jogtechnicus vagy ennél is több, egy kitűnő, de egyoldalú gyakorlati magánjogász kiolvas a legisták tanaiból vagy akár 47
