Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-60

8©. oraAgM Illés 1892. május fS-én, szerdán. 357 szély, mely az állam ég egyház, viszont az egyház és a felekezetek között már két év Óta végzi bénító munkáját, még nagyobb dimensiot öltött és még szerencsétlenebb politikai viszonyokat teremtett volna. (Úgy van! bal felöl.) Ha minket — és itt az egész ellenzékre czélozhatok — hazafias aggodalmak nem tartottak volna vissza a szerencsés politikai eonstellatiok által nekünk mintegy önkényt nyújtott támadástól, akkor veszélyes lángra lobbanhatott volna széles Magyarországon a culturharcz tüze, mely nemcsak a társadalmi erők megosztását, hanem a felekezetek közt fennálló békés egyetértésnek teljes felforgatását is eredményezhette volna. (Úgy van! a baloldalon.) De mi sokkal többre becsültük a nemzet benső békéjét, mint a mennyire becsültük a culturpölitikai zavarok által előidézett taktikai előnyöket és hallgattunk, mikor vádolhattunk volna, contemplaltuiik, a mikor szemére hányhattuk volna a t. kormánynak tapintatlanságát és az abból eredő komoly állami bajokat; (Élénk helyeslés a bal és szélső baloldalon.) ismétlem, komoly állami bajokat, mert nincs pusztítóbb és áldástalanabb küzdelem, mint az a meddő harcz, a mely évszázadok villongásainak és feszültségének drága eredményét: a kölcsönös felekezeti békét veszélyezteti. (Élénk helyeslés és tetszés bal felöl.) Majd két évig szemléltük és vártuk nyugodtan a dolgok folyását; a megoldás elé akadályokat mi nem gördítettünk (Ügy van! Úgy van! bal felől.) fi mintegy időt akartunk nyújtani a kormánynak a dilettáns kísérletezésekből eredő conflictusok komoly megoldására. Sőt tovább mentünk. Midőn a módozatokat és eszközi)ket kereste a kormány, semmiféle ingerentiát nem gyakoroltunk, annak elhatározására valóságos passe par tout adtunk neki az egyházpolitikai téren és csupán azt kötöttük ki, hogy e kérdés végleges rendezésénél a felekezetek békéje az állami tekintély megóvása mellett biztosíttassák. n (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon,) Őszintén megvallom, nagyon sajnálom, hogy az általunk szívből óhajtott béke » így a kitűzött czél elérhető nem volt és ebből a küzdelemből sem a felekezeti nyugalom, sem az állam tekintélye valami nagyon megerősödve, a győzelem positiv eredményeive! kibontakozni nem tudott. (Élénk helyeslés a bab és szélső baloldalon.) Nem tudott pedig azért, mert a mily tapintatlan kezekkel kötötték meg ezen eonflictus csomóját, époly tehetetlenül állott másféléven keresztül a t. kormány ennek megoldásában. (Úgy van! Úgy van! bal felől.) És hogy egészen syncerisáljak, megvallom, előre sejtettem, hogy a t. kormány a maga ismert polilikai módszerével, a melylyel nagy elvi dolgokat is bizonyos compromissnmok útján szokott elintézni, a jelen esetben hiába tesz kísérletet; hiába keres oly expedienst, a mely minden igényt egyszerre kielégíthessen, mert ilyet találni nem lehet. Néha a viszonyok benső rendjében merülhetnek fel oly éles ellentétek, a melyeket, ha egyszer élesre kiköszörültek, azokat semmiféle sophístika simára köszörülni nem tudja többé. Ha azok a controversiák, a melyek lényeges kérdésekben egyszer felmerültek, élükre állíttattak, akkor a logikának itt < csak két okoskodása lehet. Vagy az egyik, vagy a másik ellentét kényszere előtt hajlik meg; de mindkét érdeket egyszerre egyformán ki nem elégítheti a nélkül, hogy a józan gondolkozás szabályait ne compromittálja. (Mozgás jobb felni.) Nincs a világon veszedelmesebb doloo- a logikánál, mert ha. az egyszer bizonyos irányban neki lódult, nincs erő és hatalom, mely azt visszatartsa a nélkül, hogy vagy a kocsist e

1 ne gázolja, vagy önmagát össze ne törje. (Tetszés bal felől.) Ezért igaza van Schoppenhauernak, hogy a logika, sajnos, nem olyan íiakker, a melylyel az ember vitetheti magát addig, a míg neki tetszik, aztán leszáll, szépen kifizeti éú aztán hazaküldi; ha valaki egyszer annak a szekerére felkapaszkodik, azt viszi abban az irányba >, a melyben megindították. (Nagy tetszés.) És hogy a t. kormány culturpolitikája az elkeresztelési vitával helytelen irányban indult meg, azt már a múlt évben volt alkalmam bebizonyítani. Már akkor megmondtam, hogy az a rendelet, melyet a t. minister úr kibocsátott, nemcsak helytelen, hanem törvénytelen is. Már akkor megmondtam, hogy az végrehajthatatlan fog lenni és a t. kormány kénytelen lesz némi formális sikerekért úgy a felekezeti nyugalmat, mint az állam tekintélyét meghurczolni. Már akkor kijelentettem, hogy a minister úr kénytelen lesz követni a régi hagyományos taktikát és síppal-dobbal, görög tűzzel és Marseillaise hangoztatásával vissza fog vonulni. (Élénk derültség és tetszés a baloldalon.) T. ház! Az események nekem adtak igazat, Mikor én álláspontomat itt e házban kifejtettem. a t. cnltusminister úr megczáfolni igyekezett azt és minthogy akkor még szavaim sem positiv adatokra, sem a gyakorlati tapasztalás nyújtotta érvekre nem támaszkodhattak, akkor a minister úr volt előnyben. Az ő positioja volt erősebb, mert akkor mindketten csak aprioristicus módon okoskodhattunk, már pedig a ministerek nyilatkozatainak még akkor is megvan a feltétlen helyességük, ha azok csak a divinatio ködében mozognak. (Tetszés bal felől.) A logika összes alakzatai közt nincs szerencsésebb fajtájú okoskodás a ministeri enuntiationál. (Élénk derültség és tetszés a bal- és szélső baloldalon.)