Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-60

358 3°' ersaégos ülés 1892, mftjlis 25-én, saerdán. Ha a priori nyilatkozik a minister és a prioristicus alapon támadjuk meg, akkor a többség előlegezi neki a bizalmat; ha pedig a posteriori mutatjuk ki nyilatkozataik tarthatatlanságát, akkor approbálják azokat, mert akkor eabinetválságot kell elhárítani. (Derültség és tetszés bal felől.) Hát, t. ház, itt cs >k a módszer különböző, de az eredmény mindig egy és a mi fő, mindig ugyanaz. De, t. ház, engem ez nem rettent vissza attól, hogy legalább a posteriori ne szerezzem meg magamnak azt az elégtételt, hogy ez eseményeken végigtekintve, be ne bizonyítsam a minister úrnak, hogy a tények nekünk adtak igazat: hogy az a rendelet csakugyan helytelen és törvénytelen volt. Mert az a rendelet, a mely a viszály üszkét dobta a felekezetek békéje közé, sem a czélt, melyet kitűzött, el nem érte, Kern a felzavart felekezeti nyugalmat helyre nem állította, sem az állam tekintélyét < sorbílatlanúl fenn nem tartotta, (Úgy van! bal felöl.) hiába iparkodott a t. kormány alkut kötni minden tényezővel, mivel a conflictus csomóját sem ebben, sem abban az irányban nem volt ereje és bátorsága ketté vágni, csak újabb complicatiokat teremtett, melyeknek következményei kiszámíthatatlanok. (Helyeslés bal felől.) A t. ház szíves engedelmével bátor leszek ezt részletesen bebizonyítani. (Halljuk! bal felöl.) A rendelet eardinalis hibája, xígyszólván eredeti bűne az volt, hogy az 1868 : LI-II. tcz. dispositioit akarta végrehajtani oly szellemben, a minő szellemben az a törvény nem provideál, A minister úr tehát itt alaposan félreértette a ratio le^ist. Az igaz, hogy az idézett törvény 1 2. §-a kimondja, hogy a vegyes házasságból származott gyermekek nemök szerint követik a szülő vallását; de, t. ház, mikor ezt a törvényt hozták, akkor Magyarországon a reversalisok korszaka uralkodott: a katholicus pap nem adta össze hívét, míg tőle reversalist nem kapott és ez a reversalis jogerővel birt, mert a törvény is végrehajtotta. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Ily viszonyok közt az államhatalom csakugyan védeni akarta a gyöngét: segélyére sietett annak a protestáns apának az által, hogy neki törvényt és abban jogot és oltalmat nyuj tott, hogy gyermekeinek egyik nemét a törvény is 18 éves koráig protestánsnak tartja. Ez volt, t. ház, a 12. §. legis ratioja és ez nyomban kitűnik, mihelyt elolvassuk a szakaszt. Ez a két gondolat szorosan összefügg. Engedje meg nekem, t. ház, hogy a szakaszt felolvassam. (Halljuk! Halljuk!) A szakasz így hangzik (olvassa): »A vegyes házasságokból származó gyermekek közül a fiuk atyjoknak g a leányok anyjuknak vallását követik. A törvénynyel ellenkező bármely szerződés, térítvény vagy rendelkezés ezentúl érvénytelen, és semmi esetben sem bírhat jogerő vei.« A 12. §. legis ratioja tehát az, hogy a törvény a reversalisokkal szemben védeni akarta a protestáns szülőt, mintegy azt a gondolatot fejezve ki: te katholicus pap, hiába kérsz reversalist a protestáns szülőtől, mert én a gyermekek egyik nemét 18 éves koráig protestánsnak tartom. E törvény védelmezni akarta a gyermeket a felekezeti proselitáskodás ellen, védelmezni akarta a reversalisok ellen, védelmezni akarta, hogy őszintén szóljak, a papok ellen; de nem akarta védelmezni a gyermeket saját szülői ellen. (Ellenmondások. Derültség jobb flöl Igaz! Igaz! bal felöl.) Csupán arról disponál tehát a törvény, hogy a gyermeket a törvény 18 éves koráig mily vallásának fogja tartani, de hogy az apa vagy anya mily vallás szellemében fogja nevelni otthon, melyik vallás szentségeit szolgáltatják ki a gyermeknek, arról a törvény nem provideál. (Zaj.) Nem provideál először azért, mert ennek a törvénynek nem adtak végrehajtási sanctiot; másodszor pedig azért—és ez még tisztábban mutatja a helyzetet — mert az eredeti törvény 12. §-a után következő 13. §., melyet b. Eötvös József az eredeti törvényjavaslatban benyújtott, így szólt (olvassa): »A vegyes házasságban élő keresztény házastársak mindkét nembeli gyermekeik vallásos neveléséről szabadon rendelkezhetnek.« r (Felkiáltások jobb felől: Est nem fogadták el!) Eu csak azt bizonyítom, mi volt e szakasz ratio legis-e, a mely pedig épen e 13. §-ból tűnik ki. (Mozgás jobb felől.) E törvényt akarták azután később a kihágási törvénynyel, az 1879 : XL. törvényezikk 53. §ával kiegészíteni, mely azt mondja (olvassa): »A ki életkorának 18. évét még be nem töltött kiskorú egyént felvesz az 1868 : Lili. tcz. rendelkezése ellenére, az büntettetik.« Sokan azt mondják, hogy a kihágási törvény okozta ezt a zavart és ez lett állandó forrásává a felekezetek közti viszálynak. Pedig ez tévedés, mert a törvény világosan, explicitéi' kifejezi, hogy büntettetni fog az a pap, a ki az 1868 : LIII. tcz. rendelkezése ellenére vesz fel valakit, A kérdés sarkpontja tehát az: mit jelent e szó: »rendelkezése ellenére«, mertezen fordul meg az egész dolog. Az 1868 : LIII. tcz. intézkedik a bevett vallásfelekezetek egymásközti viszonyáról és 2. és 6. szakaszaiban egyebek között megmondja, hogy minő formák betartása mellett történhetik meg az áttérés az egyik felekezetből a másikba. Megmondja, hogy a papnál kétszer kell jelentkezni, két heti határidőt betartani és több ilyen dolgot. íme tehát a kihágási törvénykönyv 53. §-a azt a gondolatot akarta kifejezni, hogy ha a pap a törvény által előírt formaságok megtartása nélktí! vala-