Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-60

356 *0, omágos flléí 189S. méjns 25-éiu szerdán. (Élénk helyeslés és éljenzés a 'jobboldalon. Felkiáltások : Öt percmyi szünetet kérünk!) Elnök: A t. ház kívánságára az ülést öt perezre felfüggestem. (Szünet után.) Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Folytatjuk a tanácskozást. Ki következik? Molnár Antal jegyző: Hock János! Hock János: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt a t. minister úr beszédének érdemére és az ezzel szorosan összefüggő elkeresztelési kérdésre áttérnék, én is úgy teszek, mint a hogy tesznek a sík tengeren véletlenül összetalálkozó hajók, melyeknek útja szegi és érinti egymást: zászlódíszszel köszöntik egymást. Az én üdvözletem, az én köszöntésem a minister urat megelőző szónoknak, Bartóknak szól, a ki valóban első beszédével és fellépésével oly niveaun áll, mely az apró cseprö politikai kérdések háttérbe tolásával magas culturalis problémákkal termékenyítette meg a ház tanácskozását. (Ilalljuk! Halljuk!) S erre van csakugyan első sorban szükség; de valamint ő, a ki pusztán culturalis kérdésekkel foglalkozik, úgy járt mint az az ember, a kinek a szemei csak egy pontra vannak függesztve és nem lát meg más szempontot, úgy én is, a kit hivatásom és állásomból kifolyó kötelességem kényszerít az egyházpolitikai kérdésekkel való foglalkozásra, nem találhatom épen az elkeresztelési ügyet oly kicsinyes dolognak, hogy ezt, mely a zavarok állandó forrása lett egy idő óta hazánkban, véglegesen ne rendezzük és meg ne oldjuk. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Szükséges ez a felekezeti béke, a felekezeti nyugalom szempontjából is. A midőn a minister úr említi, hogy rá nézve is nagyon kellemes dolog volna, ha pusztán culturalis ügyekkel foglalkozhatnék, én itt a felelősséget a minister úrra hárítom; mert ha a minister úr rendeletére! a conflictust fel nem éleszti s a felekezetek közé a viszály üszkét nem hajítja, akkor culturalis problémákkal foglalkozhattunk volna. Az ok itt, bocsánat, a t. minister úrnak a rendelete, a mely végrehajthatatlannak bizonyult (Úgy van! bal felöl.) és a melylyel a t. minister úr %y járt, mint a hogy Goethének egyik munkája szerint az a bűvész-inas járt, a ki a szellemeket felkeltette, de azokat visszaidézni már nem volt többé ereje. (Élénk tetszés.) Ezek után engedje meg a t. ház, hogy áttérjek röviden a minister úr beszédére és lehetőleg megfordított sorrendben érintem az általa felhozott érveket. (Halljuk! Halljuk!) A többek között a minister úr nem csupán az elkeresztelési kérdésben támadt zűr-zavaroknak, hanem a politikai solidarításnál fojrva a kormánynak is védelmezője lett. Az a szerep, a mely itt felváltva illette meg az egyes ministereket, most már eljutott a legszélsőbb határokig, mert az igazságügyministeri széken az már a cultusminister úr székéhez jutott. (Úgy van! bal felöl.) De a cultusminister úr ma nem tett valami nagy szolgálatot pártjának azzal, midőn gróf Apponyi Albert tegnapi beszéde után elfogad egy oly intentiojú javaslatot, a melyet eddig ellenzett és a midőn a szabadelvű párt tegnapi értekezlete után kijelenti, hogy gróf Apponyi Albert csak általánosságokat beszélt, a melyeknek volt ugyan érzelmi hatásuk, de nem volt politikai becsük. Nem pedig azért, mert a megoldás módozatát, részletekbemenő javaslatot nem bocsátott a kormány rendelkezésére. Bocsánatot kérek, ezeken a padokon elég ha eszmét adunk a kormánynak; annak coneret kidolgozása már mégis csak a kormány feladata legyen. (Helyeslés és élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) Nem lehet Magyarországon egyetlen komoly politikusnak is kibontakoznia az alól a hatás alól, a melyet gróf Apponyi Albert szereplése és fellépése úgy a parlamentben, mint a közéletben eredményez. Hiába iparkodik még alkotásaiban is az eredetiség sánczai közé vonulni a kormánypárt, mert az a hatás, melyet gróf Apponyi Albert gyakorolt azon pártra, érezhető folytonosan. Mint a vihar maga előtt hajtja a katángkórót, akként ő minden egyes felszólalásával kergeti azt a pártot lépésről-lépésre az új reformok felé, melyeknek nemzeti czéljok, nemzetfentartó erejök van. Méltóztassanak csak visszatekinteni az udvartartás kérdésétől végig a katonai kérdések és azon dolgok egész sorozatán, melyekben az a t. párt mi tőlünk eltért: nem gróf Apponyi Albert befolyása volt-e az, mely szabadelvű irányban vezette öntudatlanul is a kormány politikáját. (Úgy van! bal felöl.) Engedje meg a t. ház, hogy ezek után áttérjek az elkeresztelési ügy kérdésére és politikai, sőt némileg talán épen pártpolitikai szempontokból is ítéljem meg a kérdést. (Halljuk! bal felöl.) Ha az elkeresztelési kérdésben az a párt, melyhez nekem tartozni szerencsém van, nem a békés kiegyenlítés módját kereste volna, hanem a párt taktikai szempontokat fölé helyezte volna a nemzeti szempontoknak, melyek a magyarság békéjének és a magyar társadalom nyugalmának biztosítását követelik: akkor az a lappangó ve-