Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-60

354 &"• »rsiágos Illés 1892. Jnéjns 25-én, sieráte. hogy beállott és azért nem lehetett a másik módhoz hozzányúlni. (Helyeslés a jobboldalon.) A t. képviselő úr azután felemlítette azokat a vallási izgatásokat, melyek a képviselő választások alkalmával történtek. Megvallom, nem szívesen foglalkozom e kérdéssel, nem is akartam róla szólani, de ha már szóba hozatott, méltóztassék megengedni, hogy arra vonatkozólag igen röviden két megjegyzést tegyek. (Halljuk! Halljuk!) Én t. ház, abban a meggyőződésben vagyok, hogy ha a képviselőválasztások alkalmával valaki törvényadta jogával visszaél — mert hiszen mindenkinek meg van adva azon joga, hogy az ő meggyőződésének és nézetének megfelelő jelöltet keressen és ezen jelöltnek megválasztását megengedett eszközökkel előmozdítsa — de ha ezen törvényadta jogával visszaél, a köztisztesség és a törvények ellen vét: akkor — szerintem — a társadalom és a bíró hivatott arra, hogy azt megtorolja; annak kötelessége megvédeni a megtámadott társadalmi vagy állami rendet. (Igás! Úgy van! a jobboldalon.) A második p^dig, t. ház, a mit megjegyezni kívánok az, hogy hosszú főispáni működésem alatt sok mindenféle választásnak szemlélője és megfigyelője lévén: azon meggyőződésre jutottam, hogy majdnem minden választás — kivéve természetesen azokat, a melyeknél csak egy ielölt van, a hol tehát csak egyhangú választásról van szó — hasonlít, a tavaszszal beállani szokott nagy árvizekhez, a melyek rögtön támadnak, itt-ott kárt is okoznak, mindig különféle piszkokat is hordanak felületükön, de igen hamar le is folynak és a velük járó piszok is ilyen hamar eltűnik és az egész eseménynek eredménye mégis csak az, hogy termékenyítő. (Élénk helyeslés és tetszés jobb felől. Ellennumdások bal felől. Halljuk! Halljuk!) Gr. Apponyi Albert képviselőtársam aztán egyenesen kérdést intézett — gondolom — mindnyájunkhoz : szabad-e olyankor, mikor ily vallásos izgatottság van az egész országban, általános képviselőválasztásokat el rendelni? Szabad-e akkor alkalmat és módot nyújtani arra, hogy ily vallásos izgatottság káros következményei helyet foglaljanak'? Nem tudom, hogy a képviselő úr miként kívánja előre megállapítani, hogy ily vallási izgatások elő fognak-e fordulni ? Azt, hogy bizonyos körökben, bizonyos helyeken elégületlenség van, magában véve még nem teszi bizonyossá azt, hogy valami nagyobb actio, valami oly actio fog kifejlődni, mely igen veszedelmes térre csaphat át. Hisz ha maga az, hogy valamely nagy kérdés függőben van, oly kérdés, a mely sokakat érdekel, elég akadály volna arra, hogy választások kiírassanak, akkor vajmi ritkán lehetne képviselő választásokat elrendelni. (Helyeslés jobb felől.) Mindig vannak kérdések, melyek a közönség egy részét érdeklik, melyek kisebb nagyobb mértékben fontossággal bírnak és minden ily kérdés felhasználható arra, hogy mozgalmak indíttassanak meg a kérdések eldöntése érdekében. Mindjárt ezután a t. képviselő úr azt is mondja, hogy a kormány a választást hatalmi érdekből épen akkor rendelte el. Méltóztassék] megbocsátani, hanem e kijelentés szerin tem határozott ellentétben áll az előbbivel. (Halljuk! Halljuk!) Az előbbiben azt mondta, hogy a vallási izgatottság daczára is elrendelte a kormány a választásokat, a másikban azt, hogy a kormányt hatalmi érdek vezette. Hát kérem, ha vallási izgatottság volt, ez a dolog természetéből folyólag csak a kormányra és a kormány pártjára lehetett hátrányos. Hisz izgatottság csak azért lehetett, mert az illetők hibáztatták a kormány eljárását, nem voltak megelégedve a kormány ténykedésével. Ha tehát volt izgatottság, nem lehet mondmi, hogy a kormány saját hatalmi érdekében rendelte el akkor a választásokat. (Úgy van! jobb felöl.) És még egyet. A tárgyalást bevezető beszédemben egy dolgot a t. képviselő úr úgy látszik félreértett. Azt mondja tudniillik, hogy én magam elismerem, hogy az 1868: LIII. tcz. alól ki lehet bújni, hogy az bizonyos kibúvókat enged. Én, a mit mondtam, nem így értettem és gondolom, nem is lehet így értelmezni. Az 1868: Lili. tcz. — azt mondtam akkor és mondom ma is — bizonyos tért nyit a vallásos, egyházi, egyoldalú felfogásnak is éspedig azáltal, hogy nem rendelkezik úgy. mint az erdélyi törvény, hogy tudniillik a gyermekek miként kereszteltessenek és neveltessenek, hanem csak azt mondja, hogy a fiúk az apa, a lányok az anya vallását követik. Ebből szerintem az következik, hogy a míg a gyermek a házi nevelésben részesül — és ezt mondtam a minap is — senki abba bele nem szólhat, hogy a szülők miként irányítják a gyermek vallási nevelését. És hozzátettem mindjárt, hogy ez szoros összefüggésben van az áttérés contemplálásával, a melyre megint az 1868: LIII. tcz. nyújtja a kellő formákat és kellő lehetőséget. Mert, t. ház, én azt a körülményt, hogy valaki a saját maga gyermekét más vallásban neveheti, mint a minőben az illető maga van, csak oly erkölcsi alapon nyugvónak ítélhetem, hogy az illető maga azt a másik vallást jobbnak tartja a magáénál és akkor természetes és logicus következménye ennek, hogy az illető maga is áttér azon másik vallásba. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Tehát nem kibúvó az, mely az illetőknek rendelkezésére áll, hanem egy latitude, egy bizonyos tér van engedve a szülőknek arra, hogy ők bizonyos idő alatt a gyermek hetedik évéig a gyermekkel együtt a másik vallásba térhessenek át, a mely szerintük jobb annál, mint a melyben addig voltak. Végére érvén felszólalásomnak, (Halljuk !