Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-60

éft. orsíAgos Ülés 1882. atájns 2Í-én, szefdáiU ^5^ s ekképen nincs más mód, mint a partialis anyakönyv létesítése, mely — meglehet — bizonyos nehézségeket fog szülni, de a melynek az a nagy hatása mindenesetre meglesz, hogy a jelenlegi állapotnak azonnal véget fog vetni. (Élénk helyeslés és tetszés jobb felől.) És most, t. ház, foglalkoznom kell még gr. Apponyi Albert t. képviselő úr tegnapi beszédével. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő úr beszédét is két részre oszthatom, mint ezt tettem Győrffy Gyula t. képviselő beszédével, csakhogy megfordítva. Mert az Apponyi t. képviselő úr beszédének az első része mely engem elszomorít és a második része az, mely engem megörvendeztet. (Derültség. Halljuk! Halljuk!) Megszomorított beszédének első része azért, mert a t. képviselő úr felhasználta az egyházpolitikai kérdések feletti vitát arra, hogy ezen egyházpolitikai kérdéseket a párt szempontokkal hozta kapcsolatba; megszomorított azért, mivel ismételten megtámadta a kormány politikáját és a kormány politikájának ezen megtámadását az egyházpolitikai kérdésekkel hozta kapcsolatba. (Helyeslés a jobboldalon. Gr. Andrássy Tivadar foglalja el az elnöki széket.) Mindig azt gondoltam, 1 ogy az egyházpolitikai kérdések nem képezhetnek pártkérdéseket és azt gondolom, hogy sokkal könnyebbé válik azoknak elintézése is, ha nem pártszempontból ítéltetnek meg. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Egyébiránt nem vagyok hivatott a kormánynak általános politikáját védeni. Nincsen is szüksége arra a ministerelnök urnak, hogy én őt helyettesítsem; a múltban megvédte a maga politikáját az ily támadásokkal szemben, meg vagyok róla győződve, hogy a jövőben is meg fogja azt tudni védeni. (Helyeslés a jobboldalon.) A mennyiben azonban gr. Apponyi Albert t. képviselő úr egyes kijelentései és megjegyzései egyenesen az én czímemre vannak előterjesztve és oly kérdésekre vonatkoznak, melyek a dolog természeténél fogva első sorban engem illetnek, természetes, hogy foglalkoznom kell egy pár ilyen kijelentésével. (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt azonban ezt teszem, beszédének második részére kijelenthetem, hogy az a maga egészében igen nagy hatást tett reám. Kijelentem, hogy a t. képviselő úr beszédének ezen részében oly általános elveket jelzett és azokat oly szépen fejezte ki, hogy ezen a téren meg tudnék vele barátkozni és megegyezni! De kökötelességem figyelmeztetni a t. képviselő urat és a t. házat arra, hogy az általános elveknek tulajdonképi értéke akkor sül ki, mikor azokat az elveket alkalmazni kívánjuk, azokat az elveket részletezzük, mikor azokat concret formába KÉPvíl, NAPLÓ. 1892 -97. III. KÖTET. Öntjük. (Élénk helyeslés. Ügy van! a jobboldalon. Mozgás a baloldalon.) Nagyon fogok örülni, hogy ha ezen elveknek concrét formába Öntése alkalmával ugyanazt mondhatnám, a mit az imént mondtam, hogy a t. képviselő úrral egyetértek; de be kell várnom, míg az beáll és csak akkor leszek abban a, helyzetben, hogy ezt a nyilatkozatot tehessem. (Úgy van! a jobboldalon.) A t. képviselő úr beszéde folyamán szememre vetette, illetőleg a kormánynak tette azt a szemrehányást, hogy íme két évig nem találta meg a kormány a niodus vivendit, azt a kibontakozásra vezető utat, melyre szükségünk van és mindig mástól várja a megoldást; hogy minő szegénységi bizonyítvány ez a kormányra nézve. Hát, t. ház, nem úgy áll a dolog, mint azt a t. képviselő úr felfogta, vagy mint azt előadta. Nem áll úgy pedig azért, mert hiszen első sorban constatálni kell azt — és ez nem csekély időbe kerül — hogy vájjon azon általam több ízben említett lelkiismereti conflictus tényleg fennáll-e vagy nem; mert hiszen csak akkor lehet újabb intézkedésre gondolni, csak akkor válik motiválttá az előbbi intézkedéstől való eltérés, mikor constatálva van, hogy ilyeu lelkiismereti conflictus tényleg fennál. (Helyeslés a jobboldalon.) De az sem áll, t. képviselő úr, hogy semmiféle megoldási módozata a kormánynak nem volt az egész idő alatt, mert hiszen már ma volt szerencsém rámutatni és most csak ismételem, hogy 1890-ben kijelentettem, hogy mi a megoldási mód. Már akkor megmondottuk, hogy ha a rendelet alapján nem lehet biztosítani a törvény végrehajtását, a polgári anyakönyvek behozatalára lesz szükség. (Helyeslés a jobboldalon.) Már most felmerül a kérdés, hogy miért vártunk oly sokáig, hogy az erre vonatkozó javaslatot a t. ház elé terjeszszük. (Ag elnöki széket ismét b. Bánffy Dezső foglalja el.) Hát erre a kérdésre, úgy emlékezem, megfeleltem bevezető beszédemben, mert azt mondtam, hogy időt akartam engedni arra, hogy a modus vivendi létesíttessék és pedig azért akartam ezt tenni, mert azon viszonyok, melyek az állam és egyház között tényleg fennállanak, kívánatossá teszik azt, hogy az ilyen kérdések közös közreműködéssel, közös egyetértéssel intéztessenek el, mert az a legmegbízhatóbb módja annak, hogy az egyetértés teljes mértékben beálljon, hogy a béke teljes mértékben biztosíttassák. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A magunk részéről egyoldalú eljárásra természetesen csak akkor határozhattuk volna el magunkat, mikor az a másik lehetőség ki volt zárva. Ez az eset csak az utolsó pillanatban állott be, igen rövid ideje, 45