Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-60

éft. orsíAgos Ülés 1882. atájns 2Í-én, szefdáiU ^5^ s ekképen nincs más mód, mint a partialis anyakönyv létesítése, mely — meglehet — bizonyos nehézségeket fog szülni, de a melynek az a nagy hatása mindenesetre meglesz, hogy a jelenlegi állapotnak azonnal véget fog vetni. (Élénk helyeslés és tetszés jobb felől.) És most, t. ház, foglalkoznom kell még gr. Apponyi Albert t. képviselő úr tegnapi beszédével. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő úr beszédét is két részre oszthatom, mint ezt tettem Győrffy Gyula t. képviselő beszédével, csakhogy megfordítva. Mert az Apponyi t. kép­viselő úr beszédének az első része mely engem elszomorít és a második része az, mely engem megörvendeztet. (Derültség. Halljuk! Hall­juk!) Megszomorított beszédének első része azért, mert a t. képviselő úr felhasználta az egyházpolitikai kérdések feletti vitát arra, hogy ezen egyházpolitikai kérdéseket a párt szempon­tokkal hozta kapcsolatba; megszomorított azért, mivel ismételten megtámadta a kormány politi­káját és a kormány politikájának ezen meg­támadását az egyházpolitikai kérdésekkel hozta kapcsolatba. (Helyeslés a jobboldalon. Gr. Andrássy Tivadar foglalja el az elnöki széket.) Mindig azt gondoltam, 1 ogy az egyház­politikai kérdések nem képezhetnek pártkérdé­seket és azt gondolom, hogy sokkal könnyebbé válik azoknak elintézése is, ha nem pártszem­pontból ítéltetnek meg. (Élénk helyeslés a jobb­oldalon.) Egyébiránt nem vagyok hivatott a kormány­nak általános politikáját védeni. Nincsen is szüksége arra a ministerelnök urnak, hogy én őt helyettesítsem; a múltban megvédte a maga politikáját az ily támadásokkal szemben, meg vagyok róla győződve, hogy a jövőben is meg fogja azt tudni védeni. (Helyeslés a jobboldalon.) A mennyiben azonban gr. Apponyi Albert t. képviselő úr egyes kijelentései és megjegyzé­sei egyenesen az én czímemre vannak elő­terjesztve és oly kérdésekre vonatkoznak, melyek a dolog természeténél fogva első sorban engem illetnek, természetes, hogy foglalkoznom kell egy pár ilyen kijelentésével. (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt azonban ezt teszem, beszédének második részére kijelenthetem, hogy az a maga egészében igen nagy hatást tett reám. Kijelen­tem, hogy a t. képviselő úr beszédének ezen részében oly általános elveket jelzett és azokat oly szépen fejezte ki, hogy ezen a téren meg tudnék vele barátkozni és megegyezni! De kö­kötelességem figyelmeztetni a t. képviselő urat és a t. házat arra, hogy az általános elveknek tulajdonképi értéke akkor sül ki, mikor azokat az elveket alkalmazni kívánjuk, azokat az elve­ket részletezzük, mikor azokat concret formába KÉPvíl, NAPLÓ. 1892 -97. III. KÖTET. Öntjük. (Élénk helyeslés. Ügy van! a jobboldalon. Mozgás a baloldalon.) Nagyon fogok örülni, hogy ha ezen elvek­nek concrét formába Öntése alkalmával ugyan­azt mondhatnám, a mit az imént mondtam, hogy a t. képviselő úrral egyetértek; de be kell várnom, míg az beáll és csak akkor leszek abban a, helyzetben, hogy ezt a nyilatkozatot tehessem. (Úgy van! a jobboldalon.) A t. képviselő úr beszéde folyamán sze­memre vetette, illetőleg a kormánynak tette azt a szemrehányást, hogy íme két évig nem találta meg a kormány a niodus vivendit, azt a ki­bontakozásra vezető utat, melyre szükségünk van és mindig mástól várja a megoldást; hogy minő szegénységi bizonyítvány ez a kormányra nézve. Hát, t. ház, nem úgy áll a dolog, mint azt a t. képviselő úr felfogta, vagy mint azt elő­adta. Nem áll úgy pedig azért, mert hiszen első sorban constatálni kell azt — és ez nem cse­kély időbe kerül — hogy vájjon azon általam több ízben említett lelkiismereti conflictus tény­leg fennáll-e vagy nem; mert hiszen csak akkor lehet újabb intézkedésre gondolni, csak akkor válik motiválttá az előbbi intézkedéstől való eltérés, mikor constatálva van, hogy ilyeu lelki­ismereti conflictus tényleg fennál. (Helyeslés a jobboldalon.) De az sem áll, t. képviselő úr, hogy semmiféle megoldási módozata a kormány­nak nem volt az egész idő alatt, mert hiszen már ma volt szerencsém rámutatni és most csak ismételem, hogy 1890-ben kijelentettem, hogy mi a megoldási mód. Már akkor megmondottuk, hogy ha a rendelet alapján nem lehet biztosí­tani a törvény végrehajtását, a polgári anya­könyvek behozatalára lesz szükség. (Helyeslés a jobboldalon.) Már most felmerül a kérdés, hogy miért vártunk oly sokáig, hogy az erre vonatkozó javaslatot a t. ház elé terjeszszük. (Ag elnöki széket ismét b. Bánffy Dezső foglalja el.) Hát erre a kérdésre, úgy emlékezem, megfeleltem bevezető beszédemben, mert azt mondtam, hogy időt akartam engedni arra, hogy a modus vivendi létesíttessék és pedig azért akartam ezt tenni, mert azon viszonyok, melyek az állam és egy­ház között tényleg fennállanak, kívánatossá teszik azt, hogy az ilyen kérdések közös közre­működéssel, közös egyetértéssel intéztessenek el, mert az a legmegbízhatóbb módja annak, hogy az egyetértés teljes mértékben beálljon, hogy a béke teljes mértékben biztosíttassák. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A magunk részéről egyoldalú eljárásra természetesen csak akkor határozhattuk volna el magunkat, mikor az a másik lehetőség ki volt zárva. Ez az eset csak az utolsó pillanatban állott be, igen rövid ideje, 45

Next

/
Thumbnails
Contents