Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-60
ggg 60. ©rssftgos Illés 1892. május 25-4n, szerdán. kell az illetőket; mert ha ezt előre feltételeztem volna, akkor még szigorúbb intézkedéseket kellett volna a rendeletbe felvenni: ki kellett volna mondani például azt, hogy ha a kivonat még az ítélet után sem küldetik át, időről-időre ismétlődő büntetésben fog az illető lelkész részesülni; vagy ki kellett volna mondani azt, hogy a-; illető közigazgatási közeg, a mely a kihágási ügyben eljár, hivatalos úton fogja megküldeni azt és az illető anyakönyvben a szükséges bejegyzést megtenni. (Igaz! Úgy van! jobb felöl) Ezt nem akartam tenni az illető anyakönyvvezető lelkészek iránt való kíméletből, mert nem is tehettem fel, hogy ily esetek elő fognak fordulni. Később természetesen nem lehetett más irányban igénybe venni az illető közigazgatási közeget, mint abban, a mi szigorúan benfoglaltatik a rendeletben és azokon túlmenniök nem is volt szabad. Ez által nem sértetett meg sem az állam, sem a törvény tekintélye, (Élénk helyeslés jobb felöl.) mert az illető eljáró közegek csak azt tehették, a mit tettek, hogy t. i. szó szerint alkalmazkodtak a rendelet tartalmához. Iloránszky képviselő úr egy megoldási módozatot is hozott szóba, mely az ő véleménye szerint alkalmas volna arra, hogy partialis polgári anyakönyvek létesítése nélkül véget vessen ezen situationak, sőt szerinte alkalmasabb annál s könnyebben keresztülvihető. Előre kell bocsátanom azt, hogy én igen szívesen fogadom a jó tanácsot és útbaigazítást mindenkitől és azt gondolom, eddigi működésemmel is bebizonyítottam, hogy nem ragaszkodom konokul és makacsul saját nézeteimhez. Ez esetben is hallván a képviselő úr előadását, kötelességemmé vált azt minden részletében megvizsgálni és tisztába jutni az iránt, hogy az egyáltalában alkalmazható-e, megfelel-e a czélnak és könnyebben applicálható-e, mint az én általam contemplált mód? (Halljuk! Halljuk!) Sajnálattal kell kijelentenem, hogy arra a meggyőződésre jutottam, hogy a Horánszky képviselő úr által ajánlott eljárás nem telel meg a czélnak és nem biztosítja az általam contemplált czélokat. Miből áll az a módozat, melyet a képviselő úr ajánl? (Halljuk! Halljuk!) Először is azt kívánja, hogy a vegyes házasságok nyilvántartassanak és miután azok, a, kik vegyes házasságot akarnak kötni, különféle felekezetű lelkészek által hirdettetnek ki, a legjobb, legkönnyebb és legbiztosabb volna e lelkészeket kötelezni arra, hogy ők ezen házasságok megkötését jelentsék be a politikai hatóságoknak, a politikai hatóság pedig birtokába jutván ezen kimutatásnak, időről-időre constatálná azt, hogy az illető házasságokból micsoda gyermekek születtek, összeírja a rájuk vonatkozó adatokat, azután törvény szerint osztályozza őket s a gyermekekre vonatkozó kimutatásokat megküldi a törvény szerint illetékes lelkésznek, a ki az anyakönyvet vezeti. Már most, t. ház, nem akarok immorálni abban, hogy azok a kihirdető lelkészek fogják-e ezen vegyes házasságokat bejelenteni, vagy fogják-e egyátalában bejelenthetni; mert hiszen tudvalevő dolog, hogy nem minden kihirdetés végződik házassággal, sőt tudvalevő és igen gyakran előforduló dolog az is, hogy a kihirdető lelkészek igen messze vannak egymástól, tehát csak az egyik fogja tudni, hogy az egybekelés ténylegesen megtörtént e és lehetséges, hogy véletlenül épen az fogja megtudni, a kinek nincs érdekében bejelenteni a politikai hatóságnak, hogy itt vegyes házasság köttetett. Nem akarok abban sem immorálni, hogy a politikai hatóságoknak az az eljárása sok mindenféle zaklatással fog járni, ha a politikai hatóság időről-időre a vegyes házasságban élő szülők házát meglátogatja és megállapítja a gyermekek számát és utána jár, hogy a gyermekek mikor születtek, milyen névre kereszteltettek. Ez mindenesetre igen különös eljárás volna. Sőt az a veszély is fenmaradna mindig, hogy a politikai hatóság által gyűjtött ezen adatok, mivel ezek természetesen sokkal, vagy legalább jóval későbben történnek, mint a keresztelés maga, a keresztelő kön3 r vben bejegyzett adatokkal nem egyeznek. (Helyeslés a jobboldalon.) Abban sem akarok immorálni, t. ház, a mi valószínűleg szintén beállhat, hogy t. í. a katholicus lelkészek nem fogadnák be a maguk anyakönyvébe azokat a gyermekeket, a kiket református lelkész keresztelt meg. Eddigi eljárásukból és magatartásukból legalább ezt kell következtetnem, mert a katholicas lelkészek most nem fogadják el a protestánsok által elkeresztelteket. (Mozgás bal felől. Úgy van! Úgy van! a jobb oldalon.) De mindezek fölött kétségtelen az, t. ház, hogy ily eljárás mellett az én rendeletem tulajdonképeni czélja nem volna elérve. Nem volna elérve t. i. az, hogy az anyakönyv megfeleljen az államtörvény rendelkezésének, mert az anyakönyv csak akkor felel meg ennek, ha az elkeresztelő lelkész az általa vezetett anyakönyvnek »jegyzet« rovatába bevezeti azt, hogy az illető elkeresztelt gyermek a maga illetékes lelkészéhez tétetett át. Csak ekképen lehet kikerülői, hogy az illető keresztelt, vagy elkeresztelt gyermek két helyütt párhuzamosan nyilvántartassák és két helyütt adjanak ki róla hivatalos kimutatást. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Ekképen azt hiszem, sikerült kimutatnom, hogy e módozat nem vezetne kellő eredményre
