Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-60
60. országos ülés 1893. oly anyakönyvbe, melyet polgári hatóság fog vezetni s mely conservativ jellemű népünk felfogásával szemben egy oly sajátságos helyzetet teremt, hogy ez rajok nézve bizonyos megvetést és bizonyos lenézést involvál. {Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Mi történik, t. ház, a vegyes házasságokból származott gyermekekkel? Mint a spártai törvény: kiteszszük a Taygetosra, külön matriculába iktatjuk e gyermekeket, a kikről elmondhatjuk ugyanazt, a mit Shylock a zsidókról: »Nem oly ép-e, nem oly érzésű idegei vannak-e, nem olyan-e a keze-lába, mint más embernek, nem úgy sír e, ha fájdalma van, nem úgy mosolyog-e, ha örül, s nem úgy született-e, mint a többi '« A református apa azt mondja, hogy legyen a gyermek katholikus, kedveskedésből az anya iránt; az anya inkább tolerantiából óhajtja az apa vallásában neveltetni gyermekét s ezt a legszebben elintézik; mikor belép a családhoz, a derék Heródes, a polgári anyakönyvvezető, megfogja a gyermeket és azt mondja: majd én fogom protocollálni, nem úgy, mint a többit, hanem mint azokat, a kik a szabadelvűség egy különös előjogában részesültek, a melyben más halandó magyar ember nem részesül. (Derültség a szélső baloldalon. Több hang: Magyar kir. gyerekek!) Ezek lesznek az elkeresztelt állami vegyes gyerekek. (Derültség.) Azon felül, hogy az eljárás a természeti jognak, a melyet az államnak mégis tiszteletben kell tartania, megsértése, így partialiter alkalmazva a szabad, elvű intézményt, az mindig valódi szabadelvűetlenséget, a reaetiot képviseli. A korlátolt sajtószabadság nem sajtószabadságot jelent. Ép így, ha ez a liberális intézmény csak a különben is a valláskülönbség folytán már félig meddig intolerált vegyes házasságokból származó gyermekekre nézve hozatik be, a felekezetekkel visszatetszésnek teszszük ki, szemben pedig épen a felekezetiesség elnyomására van szükség hazánkban, a mi rendkívüli módon kifejlődött. Nálunk a vallásosság istápolására van szükség. Ha vannak érző növények, a melyek a legparányibb érintésre öszs/ehúzódnak, becsukódnak : a lelkiismereti érzelem az a »ne nyúlj hozzám« virág, a melyet érinteni az államnak erős kezekkel nem szabad. (Úgy van! a szélsőbalon.) Akkor fogja valóban a vallásosság isteni illatát magasra bocsátani, akkor lesz eszményiség a polgárokban, a melyre ez utilitarius korban legnagyobb szükség van; akkor lesz meg a valódi hazaszeretetnek, az államért való lelkesedésnek, az önfeláldozási készségnek minden feltétele a polgárban, a mi épen közjogi helyzetünkkel szemben végtelenül szükséges. (Helyeslés a szélsőbalon.) De hogyha behoznák az elkeresztelési rendeletet szabadelvű szempontból ; ha május 25-én, szerdán. 343 be hoznák ezt azért, hogy a polgári anyakönyvek vezetésével a vallásszabadságot egy lépéssel előbbre vigyük: helyeselném, ámde ez nem történik ezért, történik ez csupán policialis szempontból. (Úgy van! a szélső baloldalon) Ennek a rendeletnek indító oka bizonyos conflictus volt, azon eljárás, melyet egynémely pap vegyes házasságból származott gyermekek kezelésénél követett. Iimen indult ki tehát a mozgalom s így tisztán a rendőri szempont a fő. Magyarországon általában mindent vissza lehet vezetni a policialis tekintetre. Ez történik közművelődési intézményeinknél is. (Halljuk! Halljuk!) így az egyetemen, hol az ifjúságnak a tanárok előtt a qualificatioja nem a tanulmányokban telt előhaladástól feltételeztetik, hanem ott kezdődik a megítélése a tanulónak, hogy miként viseli magát az úgynevezett loyalitási szempontból? így van ez még az akadémiánknál is, a hol a tudomány felett szintén a rendőri szempontok döntenek. A legelismertebb, a legtiszteltebb szaktudósok — neveket nem akarok említeni, mert tudom, hogy különösen az akadémia előtt »nomina sünt odiosa« — kik díszei műveltségünknek, az úgynevezett loyalitási szempontból mellőztetnek. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez törteink abureäukratiában is, ahol mindenekfelett a pártszemponíok, a pártpolitika praedominál. (Úgy van ! a szélső baloldalon.) Én ebből a szempontból is kárhoztatom ezen rendeletet, mert így nem vallásos, nem szabadelvű állammá, de igenis rendőri állammá lesz Magyarország lassanként, daczára annak, hogy épen államrendőrségünk meglehetősen gyenge. (Úgy! van bal felöl.) Egy franczia író jegyzi meg iróniával színművében, hogy a franczia polgárok nem nagyon vespectálják az olyan férjeket, a kik nejeiket rendőrökkel kísértetik. Nálunk pedig azt látjuk, hogy már a családba, a gyermekágyhoz belép a rendőr és ott fogja az anya kebléről a született kisdedet rendőri felügyelet alá venni. Ezek a főbb indokok, a miért nem fogadom el az előttem különben is idegenszerű elkeresz • telésl szabályozó rendeletet. De vissza kell ezt utasítanom különösen, ha egyszersmind bizalmatlanság akar leniu azon egyházi személyzet ellen, melynek feladatához tartozik az anyakönyveknek pontos, lelkiismeretes vezetése. Ha szabadelvű szempontból történik ez az intézkedés: ám alkossuk meg, ismétlem, az általános polgári anyakönyvet; de ha csak részleges szempontból történik: akkor hivatkozom arra, a mi mindnyájunk előtt világos és a miben a cultusminister ár maga sem fog ellenvéleményben lenni, hogy hosszas évezredes történetünkben nincsenek oly jetentékeny mozzanatok, melyek indokolnák, hogy közép paptágunktól
