Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-60
34,4, 00. országos Dlés 1892. májna 25-én, szerdán. megvonjuk az anyakönyvek vezetését, mert a mi a megbízhatóságot illeti, annak mindig megfelelt és azonfelül, hogy érintkezésben van a néppel a papság, egyszersmind üdvösen és nevelőleg is hat reá. Oly magas műveltségű culturállamokban, hol a nevelés feladata nem hárul az egyházra, ott igenis mellőzhető ez, de maga a protestáns Maeaulay, Anglia múltjáról szólva, díc r érőleg emeli ki, hogy nem csupán a világi papság, hanem a szerzetesek is mily üdvösen hatottak a még durva erkölcsű Angliának, az új hódítások által vérbefagyva hagyott népnek nemesítésére, az angol faj fejlődésére s felvilágosodására. Még csak egy állami szempontból tudnék némileg attól eltekinteni és ez az, ha t. i. hazafiság tekintetében egyházi férfiaink nem felelnének meg feladataiknak. De tudva lévő, hogy min' pjl^arok is mennyire híven szolgálják a magyar állameszmét, a magyarosításnak mennyire hívei és hogy mennyire voltak a hazának 1848-ban fegyverrel is bajnokai, sőt mennyire voltak a szomorú időkben, az ötvenes években az absolutismns alatt azon iskolák, melyeket nemcsak a világi papok, hanem a szerzetesek kezei tettek a valóban hazafias eszmék asylumaivá. Ezt mi, későbbi kor gyermekei tud juk ; sőt vannak rá történelmi fényességű példák is, (Úgy van! Úgy van! a Italoldalon.) hogy a szerzetesek, a kik a legnagyobb hősiességgel léptek ki és megtettek mindent a legborzasztóbb vész és zivatar idején, Haynau alaít, hogy az első magyar ministerelnök hamvaitők szállítsák el, játszván existentiájokkal és tették ezt több hősiességgel, mint később a ministerelnök egyik utóda tette egy volt Deák-párti képviselőtársának tetemével, ki a szabadságharcának egyik legdicsőbb hőst volt. (Úgy van! Úgy van a bal és a szélső baloldalon) Ke bolygassuk a vallás kérdését, ne zavarjuk a vallás őreit az ő szentélyükben kicsinyes szempontokból. (Helyeslés a hal- és a sséhö bal Maion.) En azt óhajtom, hogy lépjen a cultusminister az ő hivatásának legemelkedettebb terrénumára, a hol mindnyájunknak vállvetett támogatására feltétlenül számíthat, lépjen a közoktatás reformjainak befejezési terére. (Helyeslés.) Ha a magyar közmívelődésről, eulturállapotaink eredetiségéről, a tanügyi forrásokból akarunk hímet varrni, ha azon források után akarunk ítélni, melyekből gyermekeink és polgártársaink táplálkoznak : a legszomorúbb determinatiokat kell megállapítanunk. Olyannyira idegenszerű, olyannyira alá van vetve ez különösen a német ("alturának, oly ecxclusiv s oly egyoldalú az, hogy — például tankönyveinkről szólva — azok már egy bizonyos üzletszerű chablonnal készülnek. Patronokkal készítik ma] a tankönyveket, (Derültség.) lefordítják, lemásolják azokat annyira, hogy azokban a magyar nyelv szelleme és e szellemnek az iskolákban való terjesztése tökéletesen alárendelt szerepet játszik; holott a német nyelvtanítást a legdrákóibb szigorral kérlelhetetlenül foganatosítják. (Úgy van! bal felöl.) Maguk a tanerők gyengék arra, hogy a magyar szellemet léptessék életbe az osztrák geniussal, de különösen a német szellemmel szemben. Ezt látjuk az összes culturintézményekben, még a zenében is, a hol pedig szintén lehet, sőt ki kell a nemzeti szellemet fejteni; ezt látjuk a művészetek terén mindenütt, irodalmunkban is, ezt az akadémia működésében is, a mely legelső sorban az eredeti nemzeti műveltség ápolására van hivatva és ha ezt nem műveli, akkor nem művel semmit. (Úgy van ! Úgy van ! bal felöl.) És mennyire dogmatice kimondja, az akadémia a rendőri szempontot, midőn az idegen phylosophiai szellem szolgai utánzását rehabilitálja, mert első az, hogy valaki mint titkár jól feleljen meg bureaukratikus teendőinek. (Úgy van! Úgy van'. bal felöl.) Óhajtom, hogy a t. minister úr emelje fel e sülyedt szellemet s adja meg annak a lendületet és óhajtom, hogy töltse be szerepét a társadalom megművelődésében. Mert a társadalmi műveltség az, a mely felülről jövő istápolásra szorul, a társadalmi szellem az, a mely nálunk legszomorúbban szét van tagolva, amelyben a legborzasztóbb összeütközések történnek épen akkor is, mialatt a házban az általános vallásszabadságot, egyenlőséget hangoztatj uk. (Élénk helyeslés bal felől.) Arról van szó, hogy egy consolidált, valóban demokratikus és mindenek fölött nemzeti szellemű államot teremtsünk s ezt csupán nagy vívású feladatokkal lehet elérni, nem pedig kicsinyes rendeletekkel. Engedje meg a t. ház, hogy befejezésül kissé a magam helyén legyek, oly téire lépjek, a melyet, azt hiszem,, a t. ház tagjai közű! csak kevesen tapostak. (Halljuk! Halljuk!) Én a magyar szó és a nemzeti érzés, a magyar állameszme egy igen elhagyatott, bár nagy területére kívánok lépni, nem képletesen, de a szónak valóságos geographiai értelmében, a hol a magyarországi képviselők vajmi ritkán fordulnak meg. Esetleg megjelennek mandátumaik átvételére, azután eltávoznak, hogy többé soha se lássák; megjelenik itt talán, de csak talán, egy minister, hogy jelen legyen valami vasút megnyitásánál, vagy valamely állami középület megszemlélésénél, de csak jönnek és csakhamar visszameunek, sőt merem állítani, hogy leszámítva az erdélyi chablon ininistereket, (Élénk derültség a baloldalon.) Magyarországon nincs is minister, a ki Erdélyt látta volna. Azt hiszem, hogy a culturépítkezésekben nagy Trefort volt egyszer Kolozsvárott, a hol még nem kezdődik
