Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-59
330 59. országos ülés 1892. május 24-én, kedden. nagy elveket, melyekre eddigi érveléseik körében hivatkoznak, nemesak akkor alkalmazzák, midőn ezen szakasz megváltoztatását akarják abból levonni következtetésképen, hanem hogyha azon elvek logikai következményeit minden téren elismerik, mert ez ad álláspontjuknak erőt s ez nyújtja álláspontjuk loyalitásának és elfogulatlanságának igazi bizonyítékát. (Élénk tetszés és helyeslés hal felől.) T. ház! A tegnapi napon a túloldalon Tódor József t. képviselő úr sok tekintetben jeles, de némely részben általam is kifogásolt felszólalásában, a törvényhozási feladathoz képest, nagyon egyoldalú álláspontra helyezkedett követeléseinek formulázásában és indokolásálian. (Halljuk! Halljuk/) Es hogy annak mik a, következményei, rögtön meggyőződhetett ő is, a t. ház is abból a kis párbeszédből, mely ezen és amazon padok közt ez alkalommal kifejlődött. Linder György: Ázt mondták : Akaszszák fel magukat! Gr. Apponyi Albert: Nem a használt kifejezések hevességére czélzok, mert magában ebben én valami túlságos bajt nem látok; hanem arra a kijelentésre, melyet a t. képviselő úr Thaly Kálmán t. képviselőtársam közbeszólására, tett, hogy ő védelmébe veszi saját egyházának jogait, Thaly Kálmán t. képviselő úr pedig védelmezze szintén a maga egyházának jogait. (Halljuk! Halljuk!) Hát, t. ház, én nem imputálok a vita hevében előforduló ilyen párbeszédeknek olyan fontosságot, hogy azokban az illetőknek átgondolt, megérlelt meggyőződése, iránya és gondolkozása jusson kifejezésre. De akár így, akár amúgy, a legveszedelmesebb hazánk nemzeti egységére nézve és hozzáteszem, valamennyi egyháznak jogos érdekeire nézve a legveszedelmesebb állapot volna az, hogyha mi azt mondanók egymásnak: én védelmezem a magam egyházának álláspontját, az úr is védelmezze a magáét. (Élénk helyeslés. Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ez az az álláspont, t. ház, a melyre én, ámbár törekszem arra, hogy a tulajdon egyházamnak hű és buzgó tagja legyek, de mint magyar törvényhozó, soha helyezkedni nem tudok. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Az én álláspontom, mint magyar törvényhozóé, az, hogy nekem itt feladatom és kötelességem minden megtámadott jogos érdekért helyt állani, mely harmóniában van a nemzet egészével. (Elénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) És valamint minden körülmények közt résen fognék állani, hogyha tulajdon egyházamnak jogai vagy jogos érdekei megtámadtatnának, nem azért, mert az enyém, hanem azért, mert jog és jogosult érdek az, mely megtámadtatik: ép úgy, az országban levő minden vallásfelekezetet illetőleg kötelességemnek tartanám ugvanazzal a buzgósággal, ugyanazzal az elfogultsággal síkra szállani az ő jogaik és jogos érdekeik megvédésére. (Zajos helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) És nagyon örülök, hogyha a t. képviselő úr a dolog mélyében és alapjában szintén ez állásponton áll és ha a tegnap közte és az ezen padokon ülő képviselők közt fejlődött párbeszédben általa mondottak csak a pillanatnyi felhevülés alatt keletkeztek és nem adták híven vissza gondolkozását. Én erre az álláspontra kell, hogy helyezkedjem a benső igazságon kivííí a miatt az egyszerű statisztikai tény miatt, a melyet soha el ne felejtsünk, hogy ebben az országban csak egyáltalában relatív többségek vannak és absolut többségek nincsenek; hogy ebben az országban a legkülönbözőbb vallásos meggyőződésű vallásos egyéneknek egymással békésen meg kell férniük és egységes nemzetté tömörtílniök, a minek egyetlen egy módja van, t. i. a jogtisztelet, a szabadság elvének megállapítása és tiszteletben tartása azon határig, a hol, valamely parancsoló állami érdek annak korlátozását szükségesnek tartja. (Élénk helyeslés. Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Azért én azt tartom, hogyha sikerülhetne pl. ebben az országban a katholikus közvéleményt odáig vinni, hogy ő tisztán a maga kebeléből, számszerinti túlsúlyával élve olyan képviselőházi többséget alkosson, mely az 1868: LIII. tcz. 12 §-át meg akarja változtatni, de a többi felekezeteknek ellenállásával és meg nem nyugtatása mellett: hát én az ilyen majorizálást nem vívmánynak, hanem a legnagyobb veszedelemnek tekinteném és ahhoz soha kezemet nem nyújtanám. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Veszedelemnek tartanám nemcsak állami szempontból, de veszedelemnek tartanám a jogos egyházi érdekek megóvása szempontjából is. Mert v ajmi ingatag alapon nyugodnék ezen egyházi érdekek megóvása, hogyha az egymással váltakozó felekezeti győzelmek circulus vitiosusában képezne egy frontot; ha valamely ma elért protestáns vívmány után következnék holnap egy katholikus vívmány; a harmadik napon talán ismét protestáns vívmány stb. Ezen az alapon, t. ház, sem a békének állandóságát nem érjük el, sem szilárd basisra nem fektetjük azon egyházi érdekeket, melyeknek gondozása szívünkön fekszik; (Úgy van! bal felől.) mert a váltakozó szerencséjű harezoknak és küzdelmeknek pillanatnyi esélyeitől teszszük azokat függővé. Ilyen ingatag hasissal sem az országnak belbékéjét, sem saját egyházamnak érdekeit nem akarom veszélyeztetni. (Élénk helyeslés és tetszés a baloldalon.) Nem a váltakozó felekezeti vívmányokért :
