Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-59

59. országos ülés 1892. május 24-én, kedden. 329 kérdéssel behatóan foglalkozott, kötelességemnek tartom ismételni, hogy az én felfogásom elvi ellentétben áll ezen törvény dispositiojával. Kötelességemnek tartom ezt ismételni először azért, mert habár rögtöni változtatást ezen a téren sem nem várok, sem arra nem törekszem: az eszmék tisztázását szükségesnek tíirtom; de főleg azért, mert szerintem mindenkinek, a ki a közpályán bizonyos positiot elfoglal, a közvélemény bizonyos árnyalatára befolyást gyakorol, vagy gyakorolni iparkodik : loyalitási kötelessége a legfőbb kérdésekben fölfogása iránt semmi kételyt sem hagyni. (Élénk helyeslés bal felöl.) Ezért a nélkül, hogy e tekintetben hoszszasabb fejtegetésekbe és polémiába bocsátkoznám, csak ismétlem azt, a mit már két év előtt kimondottam, hogy az 1868: LM. tcz. 12. §-ának rendelkezését nem helyeslem és állandó jellegűnek nem tartom és pedig először azért, mert a tények világánál bebizonyítottnak tartom azt, hogy az 1868: LHI. tcz., illetőleg annak 12. §-a nem biztosította a békét. Hiszen, t. ház, elég azokra tekintenünk, a mik két év óta történtek, hogy ez önnönmagától evidenssé váljék. (Helyeslés bal felöl.) Másodszor mert ez a törvény, illetőleg annak az a rendelkezése, a mely a vegyes házasságból születő gyermekre nézve imperative kimondja az egyes valláshoz való tartozandóságot, nem abban a hibában szenved ugyan, a mit a t. minister úr czáfolni iparkodott, hogy t. i. jogalapja nincsen, hanem szerintem abban, hogy a kellő ethikai alappal nem bír (Helyeslés bal felől.) és ezért nem tud az életbe átmenni. Az általa érintett szülők nem tölthetők el azzal a benső érzéssel és meggyőződéssel, hogy ők rosszat cselekszenek, ha a házasságukból színetett gyermekeik vallása fölött szabadon intézkednek, ők lévén a kiskorú összes jogainak természetszerű képviselői, ő bennük nyervén képviseletet a gyermek lelkiismereti szabadsága is. (Helyeslés a baloldalon.) Harmadszor azt tartom, hogy e törvény azért nem helyes, mert végre nem hajtható. (Igaz! TJgy van! a bal és szélső baloldalon.) És erről újabban meggyőzött engem a t. minister úr minapi felszólalása, a ki mintegy megnyugtatásul olyan kibúvókat engedett meg, sőt állított maga a ház elé ezen törvény lényegének meg nem tartására nézve, hogy én ezután valóban, ha mindezek a kibúvók tényleg léteznek és tényleg- igénybevétetnek, a törvénynek dispositioit csupán nagy erkölcsi confusiok előidézésére tartom alkalmasoknak. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Mert az ellenőrizhető, hogy kit minő rovatba írnak be, hogy valaki polgári életének mindenféle vonatkozásában micsoda vallásfelekezethez KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. III. KÖTET. tartozónak tekintetik; de az már nem ellenőrizhető — a mint az igen t. minister űr is igen helyesen beismerte — hogy a szülők gyermekük kedélyét tényleg milyen vallásfelekezet felé irányítják, milyen módon nevelik. És ha az a vallás, a mely felé a szülők gyermekük kedélyét irányítják, más, mint a minőnek a törvény szerint lennie kellene: akkor sajátságos dualismus áll be az ember kedélyében a hivatalos és a valóságos vallás közt, a mely dualismus megteremtésére alkalmat adni vallás-erkölcsi szempontból semmi esetre sem lehet helyes. (Élénk helyeslés és tetszés bal felöl.) És ha áll az, hogy maga a vallásos nevelés tulaj donképen a törvény által nem irányítható, akkor e törvény nem felel meg annak a czélnak sem, hogy általa eleje vétessék azon veszedelemnek, melyet sokszor olyan túlzott alakban festettek, hogy t. i. a különböző felekezetek lelkészei versenyeznek minden gyermek birtokáért. Mert hiszen, ha elérheti a lelkész azt, hogy a gyermek tényleg és benső!eg abban a vallásban neveltessék, a melyben szülői akarják, akkor ez a tisztán formai érvényű törvény ebbeli működésének, befolyása ilyen irányban való gyakorlásának komoly gátat egyáltalában nem vet. (Élénk helyeslés bal felöl.) Ezek röviden elmondva azok az okok, melyek miatt én e törvényt, illetőleg a törvény rendelkezését helyesnek és szerencsésnek nem tartom. Mégis azt mondtam, hogy valamint épen ezen elvi álláspontomnál fogva nem osztozhatom azok felfogásában, a kik az 1868-iki törvény változatlanul való fentartását tűzik ki czélúl, úgy nem osztozhatom azok felfogásában sem, a kik e törvény intézkedéseinek egyszerű megváltoztatásában már a vallási békét helyreállítottnak tartják s benne az egyházpolitikai bonyodalmak megoldásának kulcsát vélik bírni. (Élénk helyeslés bal felöl.) Nem, t. ház, mert mindazok az érvek, melyeknek alapján én is ós mások is, a kik velem e tekintetben egyetértenek, az 1863-iki törvény ezen rendelkezésének megváltoztatását elvileg helyesnek mondják, logikai hatályukban még sokkal tovább mennek. Mindezen érvek a teljes lelkiismereti és vallásszabadság talaján gyökerezne':; azokat érvektíl felhasználni nem szabad a törvény egyetlen, talán kényelmetlen dispositiojának megváltoztatása mellett, ha az ember nincs eltökélve arra, hogy ezen érvek logikai hatásának enged az egész vonalon és azokból a következtetést levonja mindenütt, tehát a lelkiismereti és vallásszabadság elvének érvényesülését annak minden követi kezményével elfogadja. (Élénk tetszés bal felől.) És mindazok, a kik a 1868: LíII. tcz. 12. §-ának megváltoztatását elvileg helyeslik, jóhiszeműségüknek és elfogulatlanságuknak legszebb bizonyságát akkor adják, ha azokat a 42 iá-