Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-59

32g 59. orszfigos fllés 1892. májns 24-én, kedden. úgy, t. ház, vagy ne legyen úgy, e felett én nem vitatkozom. Beöthy Ákos: De nincs úgy; majd kimutatjuk! Gr. Apponyi Albert: Ha a kormányzati actioknak czélja az volna, hogy azok eredménye valamely eleve felállított theoriticus tételt igazoljon; ha két évi hosszú epochának mozgalmait, eseményeit és eredményeit azzal a mértékkel kell mérni, vájjon azok igazat adnak-e az illető minister theoriticus kijelentésének : akkor megengedem, hogy a t. minister úrnak joga volna azt elégtételnek tekinteni. De ha a kormányzati actiokat azzal a mértékkel kell mérni, hogy miként hatnak ki azok az ország belnyugalmára, hogy azok miként hoznak minket közelebb a megoldandó problémához, a békés és helyes megoldáshoz; hogy azok mily befolyással vannak az állami tekintélyre ; hogy azok mily kihatással vannak magára a kormányzat prestigére; ha ez az utóbbi momentum, t. i. a kormányzati rendszabályoknak hatása és eredménye az a mérték, a melylyel azokat megítélni kell, nem pedig hogy vájjon igazat adnak-e azok egy, a vitába helevegyített ministeri kijelentésnek : akkor, t. ház. sajnálattal kell kimondanom, hogy a kormánynak még csak némi elégtételre sincs oka, az utolsó két esztendő tapasztalatai után. (Élénk helyeslés bal felöl.) Megengedem — mint azt Horánszky Nándor t. képviselőtársam a tegnapi napon is elismerte — hogy a t. minister úr oly informatiokat vett, a melyeknek alapján talán nem láthatta előre azokat a bonyodalmakat, a melyek rendeletéből keletkezni fognak és hogy ennek folytán a rendelet kibocsátásáért való erkölcsi felelősségben a kormányon kivú'l talán más tényezők is osztályosak. Ezt ám tisztázza a t. kormány azokkal a meg nem nevezett, de csak sejtetett tényezőkkel. De, t. ház, a mennyi mentség ebben a körülményben talán rejlik — de csak talán — az a mentség tisztán a rendelet kibocsátásának tenyéré vonatkozik, de nem vonatkozhatik annak a Jiét éven át tartott valóságos zűrzavarnak (Elénk helyeslés bal felöl.) és anarchiának a fentartására, (Élénk helyeslés bal felöl.) melynek befejezéséhez talán csak most közeledünk. A t. kormány elégtételt lát abban, hogy a harez most nem a rendelet, hanem a törvény ellen irányúi. De a t. kormány ezt a törvényt alaptörvénynek tekinti, évszázados felekezeti harczoknak kiegyenlítőjeként ünnepli, azt fenn akarja tartani és mégis elégtételt lát abban, hogy a végrehajtás terén általa követett út oda vezetett, hogy az agitatio nem a rendelet, hanem a törvény ellen irányúi. (Derültség és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) A t. kormány — és ezen kijelentésének jóhiszeműségében egy pillanatig I sem kételkedem — a felekezetek és vallások közötti béke fentartását tűzi ki czélúl és mégis létesít oly állapotot, a melyhez hasonló, mondhatom, a 40-es évek óta nem volt, midőn a legnagyobb versengés, kölcsönös bizalmatlanság és némely helyen majdnem a gyűlölködésig menő feszültség uralkodik az eddig békében élt egyes hitfelekezetek között. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső báloldalon.) Ezen fejleménynyel, ezen eredménynyel szemben mit érne az az elégtétel, ha az események csakugyan megmutatták volna, hogy a minister úrnak igaza volt, a mikor a rendeletet a fennálló törvény logikai folyományának mondotta ? (Helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) .A t. kormány és én vele együtt egyik megóvandó főszempontul és czélúl az állami tekintély megóvását tűzi ki. Hát megóvta szépen, dicséretesen. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Kibocsátott egy rendeletet, a melyről nemcsak maga állította, hanem a képviselőház által kimondatta, hogy törvényes, helyes, czélszerű. E rendeletet két éven át formailag érvényben tartotta és leglényegesebb részét végrehajtani képes nem volt. (Igaz! Úgy van! Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Mert az, t. ház, hogy Szabadkán e napokban egy tükröt fognak ellicitálni, mely mint a mai cultur-béka-egérharcz történeti okmánya, talán magas áron fog elkelni, az nem volt czélja e rendeletnek. (Igaz! Úgy van! Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Ezen rendelet czélja az volt, hogy az anyakönyvi állapot a törvény által megszabott állapottal egyeztessék össze. A rendelet végrehajtásában tehát az, hogy a rendelet ellen vétő lelkészek a rajok kiszabott bírságot lefizessék, másodrendű, mellékes dolog. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) A fődolog, a főczél az lett volna, hogy az anyakönyvi kivonatok tényleges áttétele eléressék. Az első fokú ítéleteknek erre vonatkozó részét pedig, a mennyire én informálva vagyok, a legmagasabb közigazgatási fórum minden egyes esetben megváltoztatta. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Tehát így óvta meg a t. kormány két éven ami tekintélyt, hogy egy a képviselőház votuma által sanctionált rendeletnek két éven át nem tudott érvényt szerezni; vissza sem vonta, végrehajtani próbálta, de nem tudta. (Igaz ! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) És megóvta talán a kormányzati prestige-t ? (Halljuk! Halljuk!) Megvallom, csodálkozással hallottam a minister úr kijelentései közül a vita első napján kölönösen azt, hogy azért nem lépett arra az útra, a melyet most kíván követni, tudniillik a polgári anyakönyvek behozatalára, mert mindig várta, hogy —mondjuk — a másik érda kelt fél részéről valami modus vivendi propo-