Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-59
59. orszrt.g'os filés 1892. május 24-én, kedden. 327 náltassék, a mely alkalmat As lehetőséget nyújt arra, hogy az egyházi tényezők közreműködésé- j vei lehessen ezen kérdést megoldani. (Derültség ! a bal- és szélső báloldalon.) Nekem, t. ház, nem lehet nagy véleményem arról a kormányzati ; prestige-ről, arról a kormányzati előrelátásról, ' öntudatosságról, a mely midőn látja, hogy zavarok állanak be, hogy ténykedései, rendeletei a kívánt czélt el nem érik, ezen helyzet sanálására nem maga tud utat találni, nem maga keresi az utat, hanem két éven át várja, hogy hol a régi, hol az új prímás, hol ez a tényező, hol az a tényező megmutassa neki az utat. (Igaz! Úgy van! Derültség a hal- és szélső haloldalon.) Nem tehetek róla, t. ház, nagyon sajnálom, hogy ezt a talán nem jogosulatlan de súlyos kritikát épen olyan kormányzati ággal szemben kell érvényesítenem, melynek élén az általam nagyon tisztelt vallás- és közoktatásügyi minister úr áll; de azt hiszem, oly állapotokkal szem- ! ben, mint a minők az utolsó két éven át ez országban fejlődtek, bármely kiváló egyén iránti tiszteletből a kritikának szavát elnémítani, vagy csak eltompítani, az ellenőrzés feladatát nem teljesíteni, azokat a megérdemelt megrovás tárgyává nem tenni, a ház ez oldalán ülők részéről alkotmányos kötelességüknek elmulasztása j volna. (Igaz! Úgy van! hal felöl.) j És itt, t. ház, még nincs vége azon hibák j sorozatának, melyeket a t. kormány ez ügyben ( elkövetett. Panaszkodnak, hallottuk azt mindenféle hangnemben, úgy ma is, hogy a választásoknál belevegyült egy eddig legalább nagyobb mértékben ismeretlen elem a harczokba: a vallási I izgatásnak, a felekezeti szempontoknak előtérbe nyomulása. (Igaz ! Úgy van ! jobb felöl.) Igen, igaz. De azután, ki ennek az oka? Szabad-e egyelőrelátó kormánynak, mikor ily kérdések megoldat- ; lanúl állanak az ország előtt, a nélkül, hogy | azokat megoldja, a nélkül hogy a bizonytalanságnak véget vessen, ezeknek függőben tartásával szükség nélkül a választók elé jönni? : (Tetszés a baloldalon.) Szabad- e oly helyzetet teremtenie, melynek szükségképi folyománya az, a mit most felpanaszolnak, hogy tudniillik a választási harczokba felekezeti izgatás vegyült; szabad-e ezt tenni, mikor tudja, hogy az izgatás anyaga megvan; szabad-e, mikor tud módot arra — mert a t. minister úr most tud módot rá, legalább gondolja, hogy tud — hogy ez izgalomnak véget vessen; szabad-e neki szükség nélkül, már csak e szempontból is a nemzetet válaszra- \ sokra provocálni, mindaddig, a míg az izgatásra ez anyag a közvéleményben megvan? (Elénk tetszés bal felöl.) Lám, t. ház, itt függ össze a eultus-poíitika terén mutatkozó eredménytelenség és a balsiker az általános kormányzati politikával. (Igaz! Úgy van! a balon.) Egy előrelátó, mindenekelőtt a nemzet erkölcsi erőtényezőinek épségét, a nagy nemzeti fentartó érdekeket szem előtt tartó kormány ily körülmények közt semmiféle taktikai előnyök kedvéért nem tette volna ki a nemzetet azoknak az izgalmaknak, (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) melyek felett most panaszkodnak azok, a kik azoknak előidézői voltak ; de természetesen az a kormány, melynek szemei előtt mindenek fölött tulajdon hatalmi érdekei lebegnek — s ezért első sorban nem a minister urat teszem felelőssé, mert az általános politikai vezetés nem az ő ressortjába tartozik, hanem első sorban felelőssé teszem a ministerelnö k urat és az egész eabinetet és csak mint annak egyik tagját a minister urat is — egy oly kormány, mely első sorban hatalmi érdekek által vezéreltetik, ha azt hiszi, hogy egy adott pillanatban az országgyűlés feloszlatása hatalmi érdekeinek kedvezhet, nem törődik azzal, hogy az izgalomnak micsoda anyagai vannak a közvéleményben; nem törődik azzal, hogy az hová tévelyeghet s hogy az micsoda veszélyeknek • csiráját rejti magában, hanem neki megy a helyzetnek, a melyet maga teremtett; de akkor ne vádoljon senkit, csak önönmagát azért, ha a választások körül oly jelenségek merültek fel, a melyek felett mindenkinek szabad panaszkodnia, melyeket mindenkinek szabad bevádolni, csak azoknak nem, a kiknek előre kellett látniok azok bekövetkezését és a kik azokat vagy előre nem látták, (Igaz! Úgy van! a balbaloldon.) vagy előre látva, mégis e helyzetet előidézték. (Zajos tetszés- nyilatkozatok a haloldalon.) Ezekben, t. ház, a kormány eddigi actiojáról és annak eredményéről megmondván véleményemet, a jövőről, arról, hogy mi legyen tehát a teendő, kívánok szólani (Halljuk! Halljuk !) és itt azután előre kijelentem, hogy egészen más mértéket alkalmazok, egészen más hangon szólok. Mert nincs az a nemzeti érdek,'amely tiltja, hogy a kormánynak múltban követett eljárásával szemben a legkeményebb kritikának hangját használjam, sőt alkotmányos ellenőrzési kötelességem ezt parancsolja. Tettem tehát ezt tehetségemnek mértékéhez képest. De ha a jövőről van szó, (Halljuk ! Halljuk !) ha arról van szó, hogy ebből az áldástalan viszályból, mely sajnos, uralg, meneküljünk: hogy a felekezeti békét, hogy az állami tekintélyt, mely oly súlyosan meg van ingatva, ismét helyreállítsuk és a t. kormány erre kielégítő utat tud találni, akkor én sokkal nagyobbra becsülöm ezeket a czélokat, sokkal nagyobbra becsülöm ezeket a naffy érdekeket, mintsem hogy ellenzéki szempontból a dolgok czelszerű es helyes kiegyenlítésének, ha a kormány ennek útját birja és tudja, bármi akadályt útjába gördítsek, (Általános helyeslés.) Két feladat vár itt megoldásra. Először,
