Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-59

320 59. országos ölés 1892. miijns 24-én, kedden. léptettetnek elő. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon. Helyeslés.) Ks itt engedje meg a t. ház kimondanom, liogy itt az ideje annak, hogy a népnevelési tanfelügyelő hivatalok egyedül és kizárólag néptanítókkal töltessenek he. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Hasznára lenne ez a népnevelésnek, hasznára a néptanítói pályának. Nem mondom én azt, ho^iy ma is nincs rá eset, hogy néptanítók neveztetnek ki népnevelési tanfelügyelőkké, de ez csak oly rendkívüli eset, mint a fehér holló. Egyrészt azért, mert a tanfelügyelői hivatalok száma csekély, részben azért, mert ezen hivatalok olyan egyénekkel töltetnek be, a kik nem népneveléssel foglalkoznak. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Mindezeknél fogva én kimondanám, hogy a népnevelési tanfelügyelői hivatalok egyedül csak néptanítókkal töltethetnek be. Kimondanám ezt, mert hogy a tanítóképezdéknek jobb anyaga legyen, hogy a tanítói pályára komolyabb törekvésű egyének is lépjenek, csak kell nyújtanunk valami olyat ezen állásnak, a mi kedvezőbb existentiát biztosítson azoknak, legalább a kik ezen a téren kitűnnek és magasan kiemelkednek pályatársaik felett. (Helyeslés a szélsőbalon.) Mindez még nem elég a népnevelés terén óhajtott javulás elérésére és nem elég az, hogy szervezzünk iskolákat, hogy építsünk megfelelő tantermeket, hanem szükséges, hogy oly tanítókat állítsunk be, a kik képesek tanítani a növendékeket a hazaszeretetben és a nemzeti irányban. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Mindezt azonban azoktól, a, kiknek a mindennapi kenyerük alig van meg s még előléptetésre sincs reményük, kívánni alig lehet. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Áttérek arra, hogy vájjon úgy taníttatnak-e a mi növendékeink a mi népiskoláinkban, sőt még a középiskolákban is, mint a hogy kellene ? Feleletem rá az, hogy nem. Bármennyire előrehaladott is igen sok tekintetben korunk, az ismeretszerzési mód az iskolákban ma is ugyanaz, mint volt ezelőtt régen. A szellem pedig — oh, az nem! Melyik iskola az, a hol egész buzgósággal és odaadással neveltetnek a növendékek a hazaszeretetben és nemzeti irányban ? Nem mondom, hogy nem tanítanak a népiskolákban is Magyarország történetét, alkotmánytant, emberbaráti általános kötelességeket, de ezt oly száraz modorban teszik, hogy ha megkérdezzük a növendékeket, látni fogjuk, hogy tanultak ugyan valamit, de lelküket az nem érintette. Azt szokták mondani, hogy nem lehet még a nevelést és a tanítást a népiskolában annyira kiterjeszteni. Feleletem erre az, hogy igenis lehet, mert az igazi paedagogiai elv, hogy nem lehet elég korán kezdeni a tanulást és már a népiskolában a gyönge gyermekek, növendékek szíve elég fogékony arra, hogy elvettessék ott a hazaszeretet és a nemzeti eszmék magva. Sokan hangoztatják már, hogy azt a zászlót, melyre a hazaszeretetben, nemzeti irányban való nevelés van írva, magasan kell lobogtatni, hadd lássa meg azt az egész ország. Kezébe kell azt venni minden tanférfinak, minden tanítónak és kezébe kell az+ vennie annak is, a ki a közoktatásnak, népnevelésnek őre és vezére. És ha hazaszeretetben, nemzeti irányban folytattatik a nevelés, ennek következménye okvetlenül a hazának és nemzetnek felvirágzása leend; Ha beletekintünk a jövőbe, látni fogjuk, hogy ama szellemi küzdelmekben, melyek nemzetünkre várnak, sokkal több teendőnk ksz, mint volt az eddig lefolyt szellemi harczokban. Gondoskodnunk kell tehát arról, hogy mind az ismeretek, mind az ismeretszerzés módjai tökéletesíttessenek. Ezért ismétlem: magasan kell lobogtatnánk azt a zászlót, melyre a hazaszeretetben és nemzeti irányban való nevelés van írva. (Helyeslés a szélsőbalon.) Midőn ezt az igen t. vallás- és közoktatásügyi minister úrnak becses figyelmébe ajánlani szerencsém van, kijelentem, hogy a költségvetést elfogadom. (Éljenzés a szélső baloldalon.) Gr. Esterházy Kálmán jegyző: Asbóth János! Asbóth János: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A vitának immár előre haladott jelen stádiumában csak rövid nyilatkozatra kívánom kikérni a t. ház szíves türelmét. (Halljuk! Halljuk!) Röviden nyilatkozhatom annyival inkább, mert 1890 óta a praedomináió kérdésben ismételve volt alkalmam nézetemet határozottan kifejezni és senkinek sem tulajdoníthatom azt a jogot, hogy kételkedjék abban, hogy a mit érett megfontolás után akkor mondottam, attól bármi körülmények közt elállanék. (Tetszés jobb felől.). A mi engemet egyebek közt felszólalásra késztet, az azon óhajom is, hogy néhány észrevételt tegyek azon álláspontra, melyet tegnap Tódor József t. képviselőtársam kifejtett. Azt hiszem, a t. ház helyeslésével találkozom, ha eleget teszek mindenekelőtt a parlamenti illem azon természetes követelményének, hogy az új szónokot üdvözöljem, jeles tehetsége és még nagyobb bátorságáért. (Tetszés jobb felől.) A. mi azonban az általa elfoglalt álláspontot illeti, ha a t, képviselő úr csak azt akarta volna kifejezni, hogy minden vallás természetesen a maga hitelveit tartja igazaknak, akkor ez ellen, azt hiszem, senkinek sem lehetett volna kifogása. Tódor József: Egyebet nem mondtam! Asbóth János: Furcsa vallás volna az, a mely azt mondaná: ezek az én hitelveim, de