Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-59

59. orsiftgos ülés 1892. május 24-én, kedűon. 321 hogy vájjon azok igazak e, azt én bizonyosan nem tudom. Epoly természetes, hogy senkinek sem lehetett volna kifogása az ellen, ha t. kép­viselőtársam szándéka az volt, hogy kifejezze, hogy minden egyház óhajtja, hogy az, a mit ő igaznak tart, általánosan igaznak ismertessék el: mert hisz nemcsak minden egyháznak, hanem minden becsületes embernek is kell kívánnia, hogy az igazság mindenki által elismertessék. De ha a képviselő úr, a mi talán nem volt szándéka, arra akart volna példát adni, azt akarta volna kifejezni, hogy a képviselőnek joga és kötelessége itt a törvényhozásban hitfelekezed egyoldalú álláspontot elfoglalni: akkor ez ellen nem lehetne eléggé hangosan tiltakozni, (Általá­nos helyeslés.) mert mi itt nem alkotunk törvé­nyeket egy vallásfelekezet számára; mi nem vagyunk itt összegyűlve, mint oekumeni zsinat, hanem mi hivatva vagyunk törvényeket alkotni más valláson élő emberek számára is, a kik ennek a hazának fiai épúgy, mint mi ; a kik magyarok épúgy, mint mi és a kik szalad emberek és szabad államnak szabad polgárai épúgy, mint mi. (Általános helyeslés.) Hova jutnánk, t. ház, akkor, ha, jogosult volna az, hogy bárminő kér­désben felekezeti álláspontunk szerint foglaljunk el állást törvényhozói működésünkben? Hisz akkor legelső kötelességünk az volna, hogy fel­bontsuk a pártkötelékeket, új pártokká alakul­junk hitfelekezeti, vallásos meggyőződések szerint és akkor e házban permanenfiában kellene lenni a vallásháborúnak és akkor igaza lett volna Thaly Kálmán t. képviselőtársamnak, a ki a békekötéseket emlegette, mert akkor nem tehet­nénk egyebet, ha differentiák támadnának, mint­hogy elővegyük újra az ősi rozsdás fringiát, hogy addig forgassuk, míg egy újabb linczi békét fognánk kötni. Ázt hiszem, erre nincs is szükség; azt hiszem, van egy alap, a melyen békében találkozhatnak a különböző vallásos meggyőződések; van egy alap, a melyen békében élhetnek meg az állam és az egyház és melyen békén élhetnek meg a különböző felekezetek: ez az alap, a szabadság. (Alta­lános helyeslés.) Ép ezért foglaltam két évvel ezelőtt és azután is ismételve állást a t. minister úrnak úgynevezett elkeresztelési rendelete ellen, mert kezdettől fogva meg voltam győződve, hogy ezzel a rendelettel megélnünk nem lehet; kezdet­től fogva meg voltam győződve arról, hogy e rendelettel a vallási békét helyreállítani és fen­tartani nem lehet és hogy e rendelet a súrló­dásokat és ellentéteket csak fokozni fogja s hogy ez a rendelet incompatibilisnek fog mutatkozni az egészséges pártviszonyokkal és az egészséges közélettel. Azóta lezajlottak az országban a választások és a kik addig nem hitték s nem KÉPVH. NAPLÓ. 1892 — 97. 1H. KÖTET. látták át, hogy e rendelet a vallásháborúra fog vezetni, azok láthatták a vallásháborút a válasz­tások alatt: (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) lát­hatták, hogy egyes választókerűletek nem politi­kai, hanem felekezeti szempontból választottak; láthatták, hogy számos más választókerületben a mérlegbe döntő siilyt azok a választók lök­ték, a kik felekezeti szempontból indulnak ki. (Mozgás.) A t. ellenzéki pártok azon eltagadhatatlan sikereket, melyeket a választásoknál kivívtak — és melyeket eltagadni hiábavaló volna, tulajdonít­hatják és természetes is, hogy tulajdonítják, még pedig jogosan, mert nem is várható máskép — politikájuk fokozott attractionalis erejének: én azonban, t. ház, ezen sikereket a minister úr rendeletének tulajdonítom. (Ellenmondások a bal­és szélső baloldalon.) Ugron Zoltán: Az önök hazafiatlanságá­nak tulajdonítják !­Asbóth János: T. ház! Ez a vallás­háborúnak, a felekezeti villongásoknak bom­lasztó hatása, mely mindig csak a destructiv irányzatoknak diadalát segíti elő. Vannak, meglehet, a kik azt hiszik, hogy a ma­gyar állam már eléggé megerősödött, ki bírjon egy kis vallásháborút. Én azonban nem vagyok ebben a meggyőződésben. Nem akarok beszélni azon éles ellentétekről, me­lyek bennünket e házban politikai tekintetek­ben elválasztanak és melyek legnagy r obb sajná­latomra az utóbbi időben jelentékenyen kiélesed­tek és mindinkább állami rendünk alapjai körűi tömörültek. De, t. ház, szabad beszélnem talán arról és kell, hogy figyelemmel legyünk arra, hogy a nemzetiségi kérdés a hamu alól felveti lobogó lángját majd éjszakon, majd délen, majd nyugaton, majd keleten... Madarász János: 1868. alapította meg! (Halljuk ! Halljuk.') Asbóth József:..- hogy számolnunk kell azzal, hogy evvel a hydrával egyszer szembe kell szállani. Nagy István t. képvieelőtársam emlí • tette a socialismust. Midőn én a múlt or­szággyűlés elején arra utaltam, hogy a mun­káskérdéssel és a munkásviszonyokkal foglal­koznunk kell, hogy tanúinunk kell mások ká­rán, nehogy kénytelenek legyünk a saját ká­runkon tanulni: akkor akadtak rövidlátó bölcsek, a kik azt fejtegették, hogy a socialismusnak Magyarországon nincsen talaja. Azóta ezen böl­cseknek meglepetésérc — nekem azonban nem meglepetésemre — felvetette a magyar alföl­dön oroszlánfejét a socialis izgatás. Ha ezen destructiv irányokkal szemben a magyarságnak, a magyar állam híveinek és a társadalmi rend barátainak az erejét paralyzálni fogják a hit­41

Next

/
Thumbnails
Contents