Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-59

5i>. országos ülés 1892. május 24-éri, kocldcn. 319 Baky István: T. ház! Midőn mosta vallás- és közoktatásügyi ministerium költségvetésénél felszólalok, előre jelzem, hogy a vallásügyi kérdéseket csak érintem és azokról igen röviden beszélek, hanem sokkal inkább a közoktatási és különösen népnevelési tárgyakkal kívánom az igen t. ház becses figyelmét, idejét és türelmét igénybe venni. Nem óhajtottam legkevésbbé sem hozzászólani a vallási kérdésekhez, de miután ágy látszik, hogy ezek dominálják egyházpolitikai helyzetünket, mégis kötelességem azokat igen röviden érinteni. Ugyanazért jelzem, hogy az 1868 : LIII. törvényczikket teljes épségbeu és egész erejében fentartandónak óhajtom és annak megváltoztatását veszélyesnek tartom. Fentartandónak vélem azért, mert az tökéletesen igazságos és egyenlő mértékben mér minden felekezetnek, (Helyeslések a szélsőbalon.) veszélyesnek tartanám pedig megváltoztatását azért, mert épen ez idézte fel a felekezetek között a culturharczot. (Helyeslések hal felöl.) A katholicns autonómiára nézve azt válaszolom Győrffy Gyula t. képviselőtársamnak, hogy a protestánsok sohasem kívánták azt, hogy a katholicns autonómia ne létesüljön ; (Helyeslések.) sőt mindenkor meleg érdeklődéssel és figyelemmel kísérték a katholieusok ebbeli törekvését. (Helyeslések.) De az bizonyos, hogy az állam hatalmának fen tartása és megőrzése tekintetéből ennek végrehajtásánál nagyon óvatosnak kell lenni; sőt az is szükséges, hogy az óriási egyházi javadalmak jövedelmének rendeltetése világosan körülírassék, meghatároztassék és rendeztessék. (Helyeslések hal felöl.) Ezek után áttérek beszédemnek közoktatási és népnevelési részére (Halljuk! Halljuk!) és midőn a vallás- és közoktatásügyi minister úr költségvetését bírálat alá veszem, eszembe vannak a t. péi zügyminister árnak azon szemrehányó szavai, hogy mi csak elvben takarékoskodunk, concret esetben pedig bőkezűek vagyunk és a költségvetésen túlmenő hajlamaink vannak. Nem tagadom, hogy vannak ministeri amok, a melyeknél bőkezűek akarunk lenni s a melyeknél a költségvetésen is tiíl akarunk menni. Ilyen a vallás- és közoktatásügyi ministerium. Ha bírálat alá veszszük a most benyújtott költségvetést és összehasonlítjuk az előző éviekkel, akkor óriási haladást látunk s azt mondjuk, hogy az elég nagy, mert 20 évvel ezelőtt csak 40 ezer forint volt felvéve a költségvetésbe, ma pedig az meghaladja a másfél milliót. De ez csak relatíve nagy, mert absolute határozottan csekély és kevés és csak morzsaléknak nevezhető azon milliókhoz képest, a melyek közösügyes kiadásokra és a militarismuara fordíttatnak. (Igaz! Úgy van! a ssélső baloldalon.) Hogy a népnevelésre adott költségek felette szükségesek és gazdag kamatokra vannak adva, az oly bizonyos, hogy annak igazságát bizonyítani felesleges. Ha vizsgáljuk a költségvetést, az a népnevelés tételénél felette csekély és itt felemlítem, hogy különösen a tanfelügyelöknél mily kevés költség van felvéve. Ez az intézmény nem felel meg annak a czélnak, a mely miatt felállíttatott, t. i. hogy a népiskolák felett a felügyeletet gyakorolja. Nem felel meg hivatásának a személyzet csekély számánál fogva és azért van az, hogy vannak népiskolák, a melyek 5 — 10, sőt 15 éven keresztül sem láttak tanfelügyelőt. Kezdetben jobban teljesítették a rájuk bizott feladatot és látogatták az iskolákat, mert nem voltak annyira túlhalmozva irodai munkákkal és szükséges és szükségtelen statisztikai adatok egybeállításával. Ma azonban ezen elfoglaltságuk miatt az iskolákat nem látogathatják. Nem is baj ez ott, a hol az 1868. törvény értelmében vannak az iskolák szervezve; hol a törvény értelmében vannak a tantermek építve; hol a szorgalmi idő megtartatik; hol minden tantárgy taníttatik; az iskolaköteleseknek 100 százaléka jár iskolába. De igen szükséges, a hol mindezek nincsenek meg, mert vannak iskolák, a hol tantermek helyett szíík szobákban 130-an vannak összezsúfolva, holott a törvény 60, legfeljebb 80 tanulót enged meg egy tanteremben tanítani. Ismerek népiskolákat, a hol a törvényben különben is nagyon kevésre szabott szorgalmi idő csak felében tartatik meg: a hol taneszközök nincsenek; a hol a tantárgyaknak csak egy része taníttatik s a tanköteleseknek 50 — 60 százaléka sem jár iskolába. Mindezek oly helyen vannak s ezt különösen hangsúlyozom, a melyeknek anyagi erejük van arra, hogy a törvény értelmében építsenek iskolákat, tantermeket, azokat taneszközökkel ellássák, hogy a szorgalmi időt betöltsék s hogy a gyermeknek nem 50 — 60, hanem 100 százaléka járjon iskolába. Mindezek, a miket elmondottam, tapasztalaton alapulnak. Egy évtizeden át voltam nagy számú népiskola tanügyi előadója. Meleg érdeklődéssel kísértem mindenkor mindazt, a mi ezen a téren történt; megfigyeltem a jót, megláttam a hibát és hiányt és visszaéléseket. Már most kérdem: ha az anyagi erő megvan és mégis hiányok vannak, vájjon nem a kellő felügyelet hiánya oka-e ennek? Ebből következtetem, hogy bármi czímen a felügyeletet szaporítani kell. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ez nem is kerül olyan sokba, mint első tekintetre látszik. (Halljuk! Halljuk!) A mint már a t. vallás- és közoktatásügyi minister úr is tette, lehetne e czélra képzettebb, kitűnő tanítókat alkalmazni, a kik eleinte örömest vállalkoznának erre kevesebb fizetésért is, abban a reményben, hogy később tanfelügyelőkké