Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-58

58. országos iilós 189'2. május 23-iin, hótfőu. 309 oldási módúi, mint a mely addig, míg a gyökeres megoldás be nem következik, számunkra a meg­élhetést biztosítja. Megmondottam, t. ház, hogy én ennek írtjában nem állok. De gondolkozván a partialis polgári anyakönyvek behozatalának kérdéséről, merem állítani, hogy nincs kizárva az a lehetőség, hogy bekövetkezhetik — és saj­nos, talán be is fog következni — egy olyan felekezeti és civilis complicatio, a mely talán nem lesz kisebb baj és veszedelem, mint a minő volt az elkeresztelési rendelet formai része. T. ház! Rendkívül számos és részletes kér­dések azok, melyeket fel kell ölelniük a par­tialis anyakönyveknek, ha azok a kellő kibon­takozásra akarnak vezetni. Csak néhányat leszek bátor ezek közül felemlíteni, a melyek két kate­góriába tartoznak. Az egyik kategori mely ismét igen könnyen felekezeti bajokhoz vezethet; a másik pedig- az, a mely az állam polgárai részére olyan helyzetet teremt, hogy e mellett az ő egyéni és polgári jogaik, az ő ma­gánjogi viszonyuk rendezése majdnem lehetet­lenné válik. A partialis polgári anyakönyvek behozatala esetén felfogásom szerint nyilván kell tartani a vegyes házasságok eseteit, ha azok az anya­könyvek arra a czélra, a melyre behozatnak, szolgálni is kívánnak. Már most az a kérdés: miként fogja törvény, a mely e tekintet­ben megalkotandó lesz, a vegyes házasságok j eseteit eruálni, mert hiszen csak ezek sanálá­sáról van szó. Az a kérdés: ki fogja, nyilván­tartani a vegyes házasságok kötését, polgári vagy felekezeti hatóság? Az a kérdés, vájjon a pap, a ki esetleg felhasználtathatik arra, hogy a vegyes házasságok evidentiában tartassanak, hajlandó lesz-e az erre vonatkozó hiteles bizony­latokat kiszolgáltatni és nem fogunk-e abba a helyzetbe jutni, a melybe jutottunk az anya­könyvek kiszolgáltatása tekintetében? Továbbá, ha a vegyes házasságból való születés nem fog bejelentetni, daczára mindenféle büntetőjogi sanc­tionak, miként fognak az ily esetek nyilvántar­tatni akkor, midőn ezek lesznek az egyedül hiteles lajstromok? Mert nyilván kell ezeket az eseteket tartani, az egyszer bizonyos. Bünteté­sek által fogják-e megkísérteni; hogy e bünteté­sek elég hatályosak lesznek- e; hogy ezek daczára a nyilvántartás nem lesz-e hézagos: azt én hir­telenében meg nem tudnám mondani. Hogy mi­féle kényszereszközök fognak alkalmaztatni a felekezetiség tekintetében ; hogy miféle üldözések fognak életbeléptettetni: mindezek oly kérdések, a melyek e törvény megalkotásánál nagyon is megfontol and ók lesznek. Sőt tovább megyek. Az 1868-iki törvény­nek más rendelkezései is vannak, melyek az elkeresztelések tekintetében megfontolást igé­nyelnek. Így például mi fog történni a törvény­telen gyermekkel, ha azt atyja elismeri és mi fog történni, ha nem ismeri el és a gyermek, az anya vallását követvén, esetleg elkereszteltetik? Sőt ha csak az elkeresztelés kérdése lebeg előttünk: mi fog történni, ha mindkét házasfél egy valláson van és gyermekök mégis elkeresz­teltetik? Mert hiszen itt a vezető gondolat nem az, hogy polgári anyakönyv legyen, hanem hogy elkeresztelés ne legyen és a felekezeti status nyilvántartassék. Vájjon nem fognak-e a panaszok megújulni ebben az utóbbi esetben, ha tudniillik mind a két fél egy valláson van és az elkeresztelés esete mégis fenforog? Mi fog történni, ha törvénytelen ágyhói származó gyer­mekek később megtörténő házasság által fognak törvényesíttetni, midőn a gyermekek — meg­lehet — már 14 —16 evőket elérték"; midőn már nevelésüknek a felekezeti charactere be van fe­jezve és meg van adva és bizonyítványokat is nyertek, melyek qualificatiojukmik alapját ké­pezik ? Mi fog ezekkel történni ? Ezek mind oly kérdések, melyeket ezen partialis anyakönyvek­nek kell felölelniök, melyek — merem állítani az 1868: L1II. tczikket — a 12. §-ban foglalt elvi kijelentésen kivííl minden részében szét fogják bontani, mert minden részében külön provisiot kell létesíteni. Megérdemli-e az ideig­lenes jelleggel bíró partialis anyakönyv a tör­vényhozásnak azt a működését, hogy a, feleke­zeti kérdések ismét kigyuladjanak és a maguk elementáris erejével lépjenek előtérbe, megzavar­ják állami közéletünket teljesen: ezt a t. ház bölcs inegbírálására bízom. Előttem tiszta és világos, hogy ezen kérdéseket annak idején gyökeresen meg kell oldani és ha a gyökeres megoldás előtt állunk, a megoldás könnyebb is lesz, mert az egész vonalon rendelkezhetünk és a rendezés nem fogja maga után vonni azon súlyos bajokat és complicatiokat, melyeket sze­mei:;! előtt látok és melyeket, ha egyéb kibon­takozási mód megnyugtatókig lehetséges, a ma­gam részéről minden körülmények között ki­kerülni óhajtok. (Helyeslés hal felöl.) Mi fog történni azután a halálozásokkal azon gyermekekre vonatkozólag, kik ilyen vegyes házasságból születvén, részökre ily anyakönyv vezettetik. A halálozást sokféleképen lehet nyil­vántartani, de bizonyos összhangnak mégis kell lenni, azon szempontból, hogy az állam pol­gárai ne persequáltassanak ezer felé, midőn magánjogaikban részint a születést, részint a halálozást bizonyítani kívánják. (Helyeslés hal felöl.) Azután még egyet jegj-zek meg és ezen szempont már eminenter politikai. Az az össze­forradás, az az együvé tartozandóság, a mely ennek az országnak egyik legnagyobb czélját

Next

/
Thumbnails
Contents