Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-58

310 58. országos Ölés JS82. május 23 ún, hétfőn. kell, hogy képezze, nem fog-e csorbát szenvedni az által, ha mi a partialis anyakönyvnek életbeléptetése következtében ismét egy áj tagolásnak vetjük meg ;>z alapját? (Élénk helyeslés bal felől.) Lesznek ismét papi gyermekek és lesznek politikai gyermekek. Egyszóval a gyermekbe idejekorán beoltatik az eltagolás olyan felfogása, olyan gondolata, a mely, t. képviselőház, újabb akadályt gördít azon összeforrás elé, a melynek elérése ebben a házban pártkülönbség nélkül, minden időben és minden viszonyok között egyik fő és kitűzött czélként lebegett szemeink előtt. (Élénk helyeslés bal felől.) Hiszen, ha felnőttekről, ha müveit emberekről volna szó, t. ház, akkor mindezek nem volnának nagy bajok. De miben rejlik a nevelésnek alapgondolata? Rejlik az idomításnak azon okos módjában, mely a gyermekkorba olt be bizonyos anyagot és azt folyton egy irányban fejleszti, neveli; abban az irányban, mely őt az egységes államnak teszi hasznos polgárává. T. ház! Kem akarok spitzfhidig lenni, mert megengedem, hogy ezen állításom a spitzfindigkeit bizonyos jellegével bír, de merem állítani, ho^y ha az életben ezeket is elkerülhetjük, kerüljük el még kicsiségekben is. Nem szabad ezt az országot semmiféle institutiokkal, legyenek azok akár politikaiak, akár felekezetiek, oly irányba terelni, oly irányba vezetni, a mely ezen országban a széthúzás tendentiáját neveli és nem fiz összeforrásra törekszik. (Élénk helyes, lés a bal- és szélsőbalon.) T. ház! A partialis anyakönyvek életbeléptetésénél még csak egy gondolatot kívánok a magam részéről kifejezésre juttatni és ez a megbízhatóság kérdése. Az anyakönyvek vezetésére ^vonatkozólag legalább a magam részéről, alig hallottam az országban esetet arra, hogy a felekezetek által vezetett anyakönyvek tendentiosusan meghamisíttattak vagy rosszá! vezettettek volna. És ez természetes. Itt nemcsak a civilig sanctio volt az illetőkre döntő befolyással, hanem az a lelkiismeret, mely őket odaállította kötelességük elé, a mely helyzetben tehát ez az erkölcsi tudat és a civilis hatóság sanctioja fokozottabb erővel szülte azt, hogy ezen anyakönyvek megbízhatók voltak. Már most méltóztassék még a különböző vidékekre figyelemmel lenni; tekintetbe venni az administratió fejlettségét, a községi életet, az ország különböző részeiben divergáló szellemi életnek fokozatát. Ugyan, t. képviselőház, hány törvénytelen gyermek fog törvényessé válni visszaélés folytán és megfordítva ? (Igaz! Úgy van! a baloldalon. Közbeszólás a jobboldalról: Ez elkerülhetetlen!) T. ház! Én is azt tartom, hogy ez semmiféle intézkedés által ki nem kerülhető; ellenben, ha a végmegoldás az anyakönyveknek és ezzel kapcsolatban egyéb intézkedéseknek az egész vonalon való behozatalában áll és az anyakönyveknek általános és állandó berendezése fog szükségessé válni: (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) akkor mindenesetre fog a törvényhozás oly organismusról gondoskodni, mely a fegyelem és a felügyelet szempontjából meg fog felelni; mert az kötelessége is az államnak, hogy arról gondoskodjék. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) T. ház! Ha a vegyes házasságból született gyermekek anyakönyvelését — talán nem sokan vannak — a magánjogi érdekeknek megfelelőleg akarjuk kezelni és előttünk egyedül a jelen békés megoldás lehetősége feküdvén, ha a többit hagyjuk, hogy az idő majd megeorrig ilja: ez által az állam tekintélyének, az állam köteles jóhiszeműségének meg nem felelünk. És azt tartom, azt állítom, hogy ha az állam nem törekszik — ez helytelen szó, mert erre nem törekedhetik — hanem ha az állam nem akar elkövetni bizonyos könnyelműséget: akkor keli, hogy a vegyes házasságból származó gyermekek anyakönyvelését épen oly gondossággal kezeltesse, mint a minővel kezeltetnék az általános világi anyakönyvek vezetése: mert, t. ház, ha csak egyetlen, vagy több, de nem sok polgár sérelméről van is szó, nem közömbös az állam ethikai feladata szempontjából, hogy azok is akként láttassanak el, a miként létesíteni kell a nyilvántartó könyveket egyáltalában, a melyekből úgy magán, mint közjogi jogok és kötelességek származnak. Ha a t. vallásügyi minister úr a világi anyakönyveket ily módon kívánja behozni a vegyes házasságokra vonatkozólag, akkor igen kevés teendő van arra nézve, hogy azt az egész vonalon beállítsa és ne engedjen tért és alkalmat azon casuisticáknak, azoknak a bajoknak és szerencsétlenségeknek, a melyek a partialm anyakönyveknek behozatala által úgy a confessionalis, mint a civilis érdekekre nézve előreláthatólag elő fognak állani. Épen ezért, mivel nem vagyunk abban a helyzetben, hogy az anyakönyvek általános rendezését számos okokból, sőt talán a czélszerű organismus hiánya szempontjából is rövid idő alatt létrehozzuk, azt gondolom, czélszerííbb és helyesebb volna egy oly módozat, mely addig, míg e kérdés radicaliter megolclatdt, oly megélhetést nyújtana, mely által az 1868: LIII. tezikk 12. §-ában lefektetett elv és az abból folyó conse mentiák megvalósulnának. Mit czéloz a t. minister úr jelenleg e szóval: »világi anyakönyvek behozatala« ? Kettőt. Az egyik az, hogy a születési status nyiívántartassék; a másik pedig az, hogy a felekezeti legális status nyilvántartására — nem tudom, hogy ő fogja-e nyilvántartani, vagy a felekeze-