Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-58

57. országos ülés 1892. Május 28-án, hétfőn. 295 kell hogy képezze és, én ebből azon consequentiát vonom le, hogy addig, míg az egyház liatalmi körének az elhatárolása állandóan é« gyökeresen meg nem ál'apíttatik, a baj sanálva nem lesz; Protheus-szerű természeténél fogva meg fog az jelenni más és más alakban, ki fog az torai más és más ponton mindaddig, míg az állam és egyház közötti viszonyt az egész vonalon nem szabályozzuk. Midőn én a kibontakozás lehetőségét csak e/.en egyetlen egy úton vélem elérhetőnek, nem zárkózhatom el azon érvelés elől, hogy az állam és egyház közötti viszony rendezése magában véve csak egy jelszó, még pedig oly jelszó, mely alatt mást és mást lehet értein: mást akkor, ha az állam és egyház egységéből indulunk ki; mást akkor, ha ezen egységet felhontottnak tekintjük ugyan, de csak azon dualisticus a,lakban, hogy úgy az állam, mint az egyház minden érintkező pont nélkül úgyszólván parallel egymás mellett ki-ki a maga útján halad és végre mást akkor, ha az államot mint jogállamot vcszszilk szemügyre és ebből kiindulva construálja az állam és egyház közötti viszonyt. De kérdem, lehet e modern államot máskép képzelni, mint úgy, hogy a kebelében levő nép összéletét szabályozza? Lehet-e jogállamról szó ot*, a hol egy oiy észszerű béxerendről nincsen gondoskodva,, mely az állampolgárok összes viszonyait a közérdek, a közjó, az igazság é« közerkölcsiség következményeihez képest nem szabályozza? Kérdem továbbá: lemondhat-e az állam önmegsemmisítés nélkül azon első és legfontosabb feladatáról, hogy souveienitását mindazon képzemények felett feltétlenül érvényesítse, melyek területén külső nyilvánulásra jutnak ? (Helyeslés és tetszés.) Kern, t. ház! A modern állam porhorrescálja az államegyház minden alakját, mert annak egyik alapfeltétele az, hogy az államban csak egy vallás létezzék; tehát végső consequentiájában a vallási kényszerhez vezet; de perhorrescálja az állam és az egyház coordinatíoját i-, mert az állam maga mellett más felső hatalmat meg nem tűrhet. De különben ezen viszonynyal csak akkor és addig lehet beérni, míg az állam és egyház közt békesség létezik, ha közöttük határvillongások nem támadnak; de ha ez beáll, kilesz az, a ki eldönti: mi az állam és mi az egyház-é? Ha például az egyház részéről a canoni decretaliumi jog alapján a derűs tagjainak eximá!ása minden polgári hatóság alól vagy a vég rendeletek tekintetében a canoni jogban követelt alakiság, mint res spirituales reelamáltatnék, ki fogja eldönteni, hogy mindez nem tartozik az egyház hatásköréhez? Nem vezetne-e ezen viszony a concordatumok álláspontjához, vagyis ahhoz, hogy az állam saját alattvalói belső viszonyai iránt egy másik hatalommal szerződési viszonyba lépjen? Nem, t. ház! Minden ily rendezés csorbát ejtene az állam souverainitásán, melyet a magyar állam a történet tanu-ága. szerint még akkor, sem volt hajlandó feladni, midőn nálunk államegyház létezett. Nem lehet feladatom, de nem is érzek hivatást magamban arra, hogy az állam és egyház közötti viszony minden egyes részleteire kiterjeszkedjem; csak a főbb irányelveket akartam megjelölni: mégis egynémely actualisabb kérdés elől kitérnem nem lehet. (Halljuk! \ Halljuk!) A t. cultusminister úr nagyszabású jeles ! beszédében, melylyei a vitát megnyitotta, szin! tén foglalkozott az állam és egyház közti viszony ! különféle módozataival s ő is három rendszert I különböztetett meg, melyek nagyjában az áltaI lam felállított beosztásnak megfelelnek. Am, ha szerény nézetem a ministea- úr felfogásával a praemíssákra nézve megegyezik, I úgy teljességgel szétvállnak utaink , mihelyt arról [ van szó, hogy ez előzményekből a helyes követI keztetéseket levonjuk. Mert én mindenekelőtt, t. ház, a vallásszabadságot tartom a modern állam egyik nél; kűlözhetlen postulatumának. A vallás, mint az ! embernek legindividuálisabb szellemi java, érvéI nyestílésében mindaddig nem gátolható, míg ! valamely vele szemben álló kötelesség-sphaerába | nem ütközik; ezen határon túl már nem szabad 1 ság, hanem szabadosság; ellentétbe helyezi i magát az általános jogrenddel, a közjóval és > meg nem tűrhető. Ezen elhatároláson belül azonban épúgy, I mint az ember erkölcsi személyiségének ősjoga — a lelkiismereti szabadság — feltétlen elismer* rést igényel. Az állam itt csak azon 'jogegyenlőséget proclamálja a vallás terén, melyet az állam polgárinak politikai téren a,z igazságosság követelményeként rég biztosított. így gyakorolva, a vallásszabadság fontos | államfentartó elemet rejt magában, míg annak ; megtagadása az állami élet számos és fontos ; terén csak bomlasztó hatást gyakorolhat. (Helyes' lés töbh oldalról.) Alig kell mondanom, t. ház, hogy akkor, midőn a vallásszabadságot az említett határok között a jogállam egyik nélkülözhetetlen postulatumának állítom oda, hogy akkor nem lehetek szószólója annak, hogy az a katholica egyházzal szemben a lehető legszélesebb alapon ne gyakoroltassák és ha tehát ezen oldalról az | állíttatik, hogy a februári rendelet a lelkészek részérői történendő végrehajtása vallási dog-