Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-44

t2. május 8-án, kedden. 54 44. országos ülés 188 arra kérném a t. minister urat, hogy a jövő budgetbe vegyen fel nagyobb összeget a baromfitenyésztés emelésére, hogy lehetséges legyen egy központ alakítása, mely az okszerű baromfitenyésztést az országban előmozdítsa, a külfölddel szemben az eladást közvetítse stb. (Általános helyeslés.) A második kérésem a haltenyésztést illeti. (Halljuk! Halljuk!) En azt hiszem, hogy egész Európában nincs ország, melyben a haltenyésztés annyira el volna hanyagolva, mint nálunk Magyarországon. (Igaz! Ugy van!) Pedig a természet mindent megadott arra, hogy ez a gazdasági ág is nagy jövedelmet hajtson az országnak. Ott van a Poprád és Dunajecz, melyekben épúgy lehetne lazaezot tenyészteni, mint a Rajnán történik. Ott vannak a felvidéki folyók, melyek mind alkalmasak pisztráng tenyésztésére, ott vannak Magyarország egyéb folyói, mint a Kőrösök stb., melyek mind alkalmasak értékes halak tenyésztésére. (Igaz! Úgy van! Általános helyeslés.) De nálunk minden ember akar halat fogni, minden ember akar halat enni, de tenyészteni nem. (Igás! Ugy van/ Általános derültség.) Van ugyan egy pár ember, a ki azzal foglalkozik, de az inkább a sport jellegét viseli magán, mint a nemzetgazdaságét. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Én tehát arra kérem a t. minister urat: szíveskedjék egy szakbizottságot összehívni, melynek egy terv kidolgozása lenne a feladata, hogy miként lehessen a haltenyésztésnek lendületet adni. (Általános helyeslés.) Végre még egy pár szót akarok szólni a házi iparról. (Halljuk! Halljuk!) Hogy fBorsódból mért vándorolnak ki ez emberek, azt nem tudom, de hogy nálunk a Szepességen tisztán csak azért vándorolnak ki, mert ott nem tudnak megélni, azt biztosan tudom. Kivándorolnak azért, mert a rövid nyári idő alatt az igen csekély gazdasági munkával nem képesek anynyit szerezni, hogy a hosszú téli idő alatt nagy családjukat el tudják tartani. (Úgy van! Úgy van! bal felől.) Itt tehát mindenek előtt szükséges volna a népnek foglalkozást adni, hogy télen is el legyen foglalva és kereshessen valamit. (Helyeslés.) Egyelőre azt hiszem, ha egyes falvak ban letelepítenének embereket, a kik a házi iparral foglalatoskodnak, már ez is alapját vetné meg a házi ipar meghonosításának, mert a többiek eltanulnák tőlük. (Helyeslés.) Itt, t. ház, nem szép szóra és nem szép ígéretekre, (Igaz! Igaz! bal- és szélsőbalon.) de főkép tettekre van szükség. (Helyeslés jobb felől.) Meg kell a népnek mutatni, hogy a kormány nemcsak az adót szedi be tőlünk, (Igaz! Úgy van! bal felöl. Helyeslés jobb felől) hanem megadja az alkalmat is, hogy ezen adó megfizethető legyen. (Helyeslés a bal- és jobboldalon.) Én a t. minister úr irányában a legnagyobb bizalommal viseltetem . . . (Derültség a bal- és szélsőbalon és felkiáltások! Az a kár!) Madarász József: Azért nem lesz meg! Halljuk! Halljuk!) Gr. Csáky Kálmán: . .. s ezért a legjobb reményeim vannak az iránt, hogy a jövő budgetben már mindezekről a dolgokról gondoskodva lesz, hogy abban nemcsak Ígéretekkel, hanem tettekkel fogunk találkozni. (Helyeslés jobb felöl. Ellenmondások balról.) Ezek voltak megjegyzéseim a jelen költségvetés alkalmából, melyet elfogadok. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Szederkényi Nándor: Szemere Huba! Szemere Huba: T. ház! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon.) Midőn szómat felemelem oly ügynek érdekében, mely mindnyájunkkal közös s mely eddig mindnyájunk által el volt hanyagolva, érzem gyengeségemet, melynek csak a lelkesedés kölcsönöz erőt, (Tetszés a szélsőbalon.) hogy érte valamit tehessek. Úgy érzem magamat, mint a hitetlenek között bolygó térítő, a ki óriási nehézségekkel küzd, míg szavai meghallgatásra^találnak, de a ki előbb-utóbb czélt ér, a ki előbb-utóbb meg fog hallgattatni, mert az igazságnak győzni kell, a szabadságra törekvő gyarapodásnak tért nyitni mindnyájunknak kötelessége. (Helyeslés a szélsőbalon.) Legnagyobb mulasztást, mondhatnám következményeiben utolérhetetlen és megmérhetlen mulasztást követett el a t. kormány s vele együtt a t. többség is akkor, midó'n figyelmen kívül hagyta a mezőgazdaság ügyeit; midőn nem látja annak helyzetét; midőn félreismerte hibáit s a midőn még az utat is egészen eltorlaszolta a fejlődés előtt. Lelkesedni tudunk mindenért. Nincsen olyan kicsiny, olyan középszerű' tárgy, melyért rövidebb vagy hosszabb ideig ne bírnánk lelkesedni; egyért azonban, a mely vitális ügyünk, mely bennünket táplál: az anyaföldért, az anyaföld megmunkálásáért lelkesedni nem látok senkit, vagy legalább igen keveseket. Nem látom lelkesedni még azokat sem, a kiknek hivatalból kellene lelkesedniök, mert azok is megelégszenek azzal a visszfénynyel, mely a bársonyszékről sugárzik reájuk. (Tetszés a szélsőbalon.) A haladó földmívelésnek eddig nálunk még csak alapvető fogalmával sem vagyunk tisztában. Egyáltalán nem tudjuk, mi a haladó földmívelés s a viszonyoknak megfelelő gazdasági rendszereket még legprimitívebb fogalmukban sem ismerjük. A lehető legrosszabbul gazdálkodunk s e tekintetben is mintaképül ép azok a körök járnak elől, melyek bennünket tanítani