Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-44
44. országos filés 1898. májns 3-An, kedden. 25 volnának hívatva. Ha a viszonyok nem változnak, ha a nemzetközi constellatiok, ha az árviszonyok, melyek ma szerencsére meglehetős jók, ha a vezetés nem változnak, ha helyén való és helyén alkalmazott befektetéseket gyorsan és pontosan nem teszünk: bízvást mondhatom, hogy elpusztulunk az adóknak azon terhe alatt, a mely vállainkat legelső sorban nyomja s melynek elviselésére testünket nem erősítjük meg kellőleg. (Igazi Úgy van! a szélső baloldalon.) Hogy lehetne, t. ház, haladnunk oly viszonyok közt, mint a minők a mostaniak, midőn a ministerium vár a mezőgazdák támogatására ; a gazdák pedig várják a ministerium támogatását ? Önerejéből, segítség nélkül csupán oly szervezet képes járni, a mely már meg van erősödve, a mely fiatal erővel bír s nem oly elaggott, mint a magyar mezőgazdák szervezete, a mely sem pénzzel, sem szakképzettséggel nem bír. Abban az esetben, ha szakképzettséggel és pénzzel bírnánk, akkor igenis nem vonnék ki magunkat a közös actiobói és segítségére jönnénk a a ministeriumnak; de ily gyönge erőkkel, mint a milyenekkel mi rendelkezünk, erős aetiohoz hozzáfogni egyáltalán nem lehet s tőlünk ilyesmit kívánni nem is lehetséges. (Úgy van! a széls':' baloldalon.) Ezt megteheti Anglia fejlett gazdasága, megteheti Dánia s Poroszország, mely pénzügyileg rangeirozva van s a hol különösen a gazdák kezében van letéve a vagyon. Megteheti azt az a nemzet, a mely minden tekintet ben, szakképzettség tekintetében is elől áll; de nem teheti oly nemzet, mint a minő mi vagyunk, a mely sem szakképzettség, sem pedig vagyoni állapot tekintetében nem áll azon a fokon, a melyeken a külföldi nemzetek állanak. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) De nézzük meg, hogy miért appellálnak •rundig arra a segítségre, a mely a mezőgazdák erejében gyökerezik? Talán azért, mert a ministeriumnak nem áll elegendő pénz rendelkezésére 1 Megengedem, hogy ezért is, de nemcsak ezért, hanem azért is, hogy tényleg e téren valami történjék. Mert mit látunk, t. ház? Látjuk azt, hogy minden téren tudunk haladást felmutatni, csak a mezőgazdaság tere van tökéletesen elhanyagolva, (Úgy van! bal felöl.) Ki merem mondani, hogy az 1867-es idők óta lefolyt 25 éves aera alatt semmi vagy a semmihez valami hasonló történt csupán. Hátramaradás van e téren minden ponton, hátramaradás lesz az ily vezetés mellett ezentúl is sok ideig. Az önök által annyira dicsőített 25 éves kiegyezési korszak alatt sokkal kevesebb történt, mint az 1848-as idők egy pár esztendeje alatt. Nézzék önök a nagy Széchenyi politikai működését; figyeljék meg az ő működését és az ő szavait s látni fogják, hogy az övé volt az KÉPVH. NAPLÓ. 1892 — 97. III. KÖTET. | igaz, hazafias eljárás, mert ő mindig csak egyre j törekedett: e nemzet vagyonosodását minden | téren előmozdítani. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Nézzék meg iratait, hallgassák meg az ő szavait s akkor meg fognak győződni arról, hogy ő tudta, mit csinál, mert ő minden tényével a nemzet meggazdagodására czélzott, sőt tényleg í olyan működést tudott felmutatni, oly eredméI nyes siker koronázta működését, a milyet igen kevesen tudnak Magyarország történetében felmutatni. (Úgy van! bal felöl.) Igen jól tudta és i érezte ő, hogy csak gazdag _ nemzet élhet e hazán. (Tetszés a szélsőbalon.) Önök, a kik az 1867-es alapon állanak, oly politikát követnek, a mely inkább foglalkozik a kiegyezés közjogi, mint közgazdasági részével s ha nem volna Deák Ferencznek és az ő politikai követőinek politikáján semmi kifogásolni való, ez mindenesetre oly pont volna, a melyre csak szomorúan és hazafias elkeseredéssel tekinthetünk vissza, mert e téren tényleg hátramaradás van s jelen viszonyok közt az lesz ezentúl is. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) De, t. ház, nem akarok csak általánosságban mozogni, nem akarok közhelyekkel élni s épen azért szükségesnek tartom, hogy szavaimat bizonyító fényiekkel is támogassam. Hogy ezt megtehessem, kérem becses türelmüket. (Halljuk! Halljuk!) Főleg két pontban óhajtok erre kiterjeszkedni. Az egyik fogja érinteni Magyarország mezőgazdaságának fejlődését általában véve, a másik pedig a huszonötéves törvényhozási aerának a földmívelés terén fölmutatható eredményeire fog vonatkozni. (Halljuk! Halljuk!) A mi ezt az utolsó tételt illeti, erre nézve a következőket óhajtom megjegyezni. (Halljuk! Halljuk!) y<S-í867-ben Gorove István vette át a földmívelés-, ipar- és kereskedelemi ministerium ügyeinek vezetését és mivel különböző dicasteriumok vezették volt azelőtt ezen ügynek kezelését, lassankint kellett átvenni az összes kezelést s ennek következtében tényleg az ő ministersége csak a berendezési s szervezgetési munkálatokkal, a ministerium beosztásának munkálataival telt el. Utána Szlávy József ! másfél esztendeig vezette a föidmívelési tárczát és ministeri minőségében a kereskedelmi törvényt, a bányatörvényt és az ipartörvényt hozta létre s így oly téren mozgott, mely inkább a kereskedelem és az ipar felsegélyezésére szolgált, mint a mezőgazdaság a segítségére. Változott némileg gróf Zichy József vezetése alatt, a mennyiben ő egy üdvös törvényt hozott létre a keleti marhavész kiirtása czéljából s neki köszönhetjük, hogy mezőgazdaságunk ezen fontosága, az állattenyésztés tényleg újabb virágzásra juthatott; lett azatán közmunka- és közlekedési minister s átadta a ministeri széket •t
