Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-57

282 5í.iOrs«*gos 81és 1893. május 21-eii, szombaton. akkor, midőn az anyaország még a sötétben tévelygett. Épen azért nekem aggodalmaim vannak az 1868: LIH. törvényczikk megváltoztatására nézve közjogi szempontból is, mert meggyőződésem szerint az Erdélylyel kötött unió teljesen fentartandónak mondotta ki mindazon intézkedéseket is, a melyeket az akkori erdélyi törvényhozás lelkiismereti és vallásszabadság tekintetében akkor megalkotott. Én pedig nem hiszem, hogy az 1868: LHL törvényczikk megváltoztatható legyen, a nélkül, hogy ez az uniotörvényre is visszahatással ne bírjon. Épen azért teljesen helyeslem a t. vallásos közoktatásügyi minister úr által proponált módozatot a polgári anyakönyvek behozatalára nézve. Oly lépés ez, a melynek horderejét csak a késő utókor ivadékai lesznek képesek megítélni. Ez az első lépés, a mely a teljes vallásegyenlőségre fog vezetni s a melyet részemről a legmelegebben üdvözlök. Épen azért a minister úx ezen lépését teljesen helyeslem, bár a kivitel egyes módozataira nézve némi aggályaim vaunak és azt hiszem, hogy a minister úr eljárását pártkülönbség nélkül mindnyájan helyeselhetjük és neki ezért köszönettel tartozunk. A költségvetést különben elfogadom. (Élénk helyeslés jobb felől.) Szederkényi Sándor jegyző: Gryőrffy Gyula ! Győrffy Gyula: T. ház! Azok a tünetek, a melyek az utóbbi napokban a nemzet nagy halottjának ravatalánál a nemzeti kegyeletet oly bántóan zavarták meg, mindannyiszor felmerülnek, valahányszor a 48-iki események emlékei fölött a nemzet lelkesedni akar. (Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Ezek a tünetek bennem azt a meggyőző dést érlelték meg, hogy itt oly bajjal van doiguuk, mely nemzetünk életét sorvasztja (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) és minthogy ezen baj mai előadásom tárgyával is szorosan összefügg, a t. ház engedelmével bátor leszek ezt előzetesen röviden megjelölni. (Halljuk! Halljuk!) Ha egy nemzetet törvényhozásából, azt a törvényhozást pedig az általa alkotott törvények mennyiségéből kellene megítélni, úgy a mi törvényhozásunk a világ valamennyi parlamentjével szemben utólérhetlen magas fokon állana. Annyira termékenyek vagyunk e tekintetben, t. ház, hogy magának a jelenlegi kormánynak — pedig ;

aunak legbuzgóbb barátja sem állíthatja, hogy valami lázas tevékenységet fejtene ki — rövid két évi működése alatt nem kevesebb, mint százötven törvényt* alkotott a törvényhozás. Mindennek daczára igen sokan voltak a múltban s még többen vannak ma, a kik a törvén) hozás ezen lázas működésében betegség symptomáját ismerik fel és úgy találják, hogy a törvények töméntelen sokaságában hiányzik az alkotó erő, az eszme, mely jövendő alkotásoknak alapját képezhetné. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Hogy e vádnak alapja van, onnan következtetem, hogy senkinek eszébe sem jutott azt inegezáfolni, sőt azt tapasztaltuk, hogy e vád igazságát mintegy hallgatag conipromissum útján kölcsönösen valónak fogadtuk el, legfölebb azért emésztjük egymást körülbelül négy hónap óta, hogy ezen kétségtelen baj okait a legszeretetreméltóbb módon egymásra hárítsuk. (Igás! Úgy vau! a szélsőbalon.) Mi természetesen a t. szabadelvupártnak és kormánynak veleszületett gyöngeségében keresI sük a meddőség okát; (Mozgás jobb felől. Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) önök viszont azon igyekeznek, hogy a felelősséget ránk hárítsák. Önök azt hiszik, hogy habár önök képviselik a nagy alkotások és eszmék termékeny talaját, az ellenzék magatartása mint a Számum perzseli el és kiégeti az agyakból az eszméket, mielőtt azok megszülethettek volna. Fölösleges vita, t. ház, mert meggyőződésem szerint a baj okait nem magunkban, hanem máshol kell keresnünk s én azokat azon politikai situatioban vélem megtalálhatni, a melybe nőnket a kiegyezés belekényszerített. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Madarász József: Minden baj kútfeje! (Élénk derültség.) Győrffy Gyula: Önök a nemzet előtt szeretik ezt az államjogi rendezkedést úgy tün tetni fel, mint a politikai bölcsesség leremekebb mestermftvét. Én e fölött vitatkozni nem akarok, sőt hajlandó vagyok eoncedálni azt is, hogy a kiegyezés az akkori politikai helyzet szükségszerű folyománya volt. De lehetetlen tagadni azt, hogy az nekünk oly államjogi szervezetet adott, melynek keretén belül a nemzeti törekvések végső követelményei mcgoldhatntlanok. Én tudok képzelni kényszerhelyzetet — és azt hiszem, az 1867-iki is az volt — a midőn egy nemzet ily államjogi szervezettel is kénytelen beérni; de lehetelennek tartom azt, hogy ily szervezetet egy élni képes és élni tudó nemzet állandó szervezetül ismerjen el a maga számára. (Igaz! Úgy van! Elénk helyeslés a szélső baloldalon) Azt is megengedem, hogy mindaddig, míg a nemzeti fejlődés e kereteken belül elég tág tért talál és megizmosodhatik, hogy mindaddig e közjogi szervezet fentartását politikai czélúl lehet kitűzni, de azon túl erőszakolni természetellenes és nemzetellenes bűnnek tartom. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Mindazáltal kormányaink azt hi-