Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-57

5?. orsí%os ülés 189 zik és azt hitték, hogy e közj ogi, szervezetet a nemzet számára örökidőkön át mindenkoron s úgy, a mint van, fentartani kell s minden törekvésük oda irányúi, hogy ezen intézményt, a mint parlamentünk egyik kiváló államférfin magát kifejezni szokta, még az el homályosítástól is megóvják. A saját jövője felett kellene kétségbeesni e nemzetnek, ha egy ily törekvésnek sikerre lehetne kilátása. (Helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Ettől azonban félni okunk nincs, mert változhatatlan és öröktörvény az, hogy soha semmi sem állandó és örök ; a kiegyezést sem fogja sóba semmiféle államférfiúi bölcseség nem az elli omályosítástól, hanem a megváltoztatástól sem örökidőkön át megóvni. De már maga a törekvés e képtelen czélra teljesen ahsorheálja a politikai életet. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) A kiegyezés a nemzeti törekvések végső követelményeinek megvalósulása elé korlátokat szabván, annak, a ki azt még az elhomályosítástól is meg akarja óvni, minden eszközt szorgalmasan arra kell felhasználnia, hogy a nemzeti törekvéseket és vágyakat visszaszorítsa s annnak be kell érnie azzal a kétes dicsőséggel, hogy épen a nemzeti törekvéseket és vágyakat nem irányíthatja magasan álló czélok felé, hanem kénytelen azokat állandóan az adott közjogi helyzettel kibékíteni. És e kibékítés és ez állandó megalkuvás a közjogi helyzettel az erős nemzeti érzés elevenségét és bátorságát nálunk deprimálja, a nemzeti szellem expnnsiv erejét az egyéni érdekek szűk korlátai közé szorítva. (Igaz ! Úgy van ! a szélsőbalon.) Ily módon mesterségesen tömik be mindazon forrásokat, a honnan a nemzet nagy alkotásokra eszméket és ez eszmék létesítésére lelkesedést és kitartást meríthetne. Ennélfogva ki volt zárva az is, hogy egy tisztán magyar nem zeti politikát űzzünk s így természetes, hogy politikai életűnk meddő maradt és ebben önző egyéni érdekek silány küzdelme burjánzik. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Ily körülmények között, t. ház, lehet-e azon csodálkozni, hogy a nemzeti szellem és érzés nálunk az önérzet magaslatáig sem emelkedhetik soha; lehet-e csodálkozni azon, hogy akkor is, midőn kizárólag és tisztán DSagyar kérdésről, magyar, érdekről vagy magyar kegyeletes emlékekről van szó, e kegyelet zavartalanul nem nyilvánulhat? (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Ennek tudom be azt is és nem tehetek róla, hogy én e miatt sem a kormány által kiépíteni ígért nemzeti állam terveit, sem a t. nemzeti párt programmjában a nemzeti politikát felismerni képes nem vagyok, mert a kiegyezés által alkotott államjogi keret állandó, sérthetetlen fentartásának tanával úgy a nemzeti ts 21-én SBOmfcaton. 283 áll fim, mint a nemzeti politika egyszerűen összeférhetetlen. (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Van azonban egy tér, a melyre a nemzeti államot biztosan alapozni s melyen nemzeti politikát űzni sikerrel lehet és a melyen közös erővel előkészíthetjük állami függetlenségünket is. E tér a közoktatásügy tere. (Élénk helyeslés.) Noha, t. ház, a közoktatás az 1867. évi intézményekkel szoros összefüggésben nincs, tehát e téren semmi korlát nem feszélyezett: elhanyagoltuk közoktatási rendszerünket nemzeti alapra fektetni. Mintha e kérdésben is kormányaink az uralkodó politikai irányzatnak hódoltak volna s mintha a kiegyezés szellemét féltették volna az iskolától is: nem merték azt nemzeti szellemben reformálni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem ismerték fel azt, hogy a nemzeti feladatok megoldásában az iskola és abban egy nemzeti szellemtől áthatott közoktatás mily döntő fontosságú tényező s beérték azzal, hogy a cultura, forrásait hozzánk közelebb hozzák és a tudományos kiképzést a legfelsőbb fokon is biztosítsák és szinte következetesen elhanyagolták a nemzeti szellem fejlesztését és az elemi oktatást. (Igaz ! Úgy van! a baloldalon.) A mi a nemzeti szellemet illeti, elismerem, t. képviselőház, hogy azt a közép és felső oktatásban teljesen nem nélkülözzük, de ez sem a a rendszer érdeme, hanem azon lelkes tanférfiaké, kik iskoláinkban még a nemzet dicső emlékeiért lelkesednek. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) A németek tettre kész ifjú császárja, t. képviselőház, miért ítélte el a nemzeti közoktatási rendszert oly kérlelhetetlenül ezelőtt, gondolom, két évvel ? Azért, mert szerinte a német iskolai rendszer a nemzeti szellemet az ifjúságban kellőképen nem ápolja. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ugyan — kérdem — vájjon a mi iskolai rendszerünk e tekintetben megfelel-e azon mértéknek, a melyet a németek császárja kevesel és vájjon nekünk van-e több szükségünk arra, hogy a nemzeti szellem erőteljesen kifejlesztessék, vagy az egységes nagy német nemzetnek, (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) a melyet egyebeken kívül még nemzeti nagyság és dicsőség önérzete is lelkesíthet? S ha a nemzeti szellem a közép- és felső oktatásban már nem kielégítő módon ápolta tik, ugyan mit szóljunk az elemi oktatáshoz, a hol a nemzeti szellem teljesen el van hanyagolva, a mint hogy népoktatásunk a maga egészében az államnak állandóan mostoha gyermeke volt. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Örömmel constatálhatom, hogy csak volt, mert a mióta az igen t. minister úr vette át e tárcza ügyeinek vezetését, azóta a közoktatás minden terén" egy óhajtva várt és tényleg örvendetes fordulat állott be, a mit én 36*