Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-57

&J. országos ülés 1892. májú* 21-én, szombaton. 281 nek a főrendekhez intézett ama felirata, melyben a papi javak saeeularisatioját követelte. Ezt én sohasem tudnám elfogadni, mert a leghívebb barátja vagyok a felekezeti békének, a mely a politikai béke mellett alapja az ország culturalis fejlődésének. (Élénk helyeslés jobb felől.) Az 1844-iki törvényhozás valóban liberális felfogásának késő, de hű visszhangja voit az 1868: LIII. tczikk, mely ez áldatlan küzdelmet, mely legnemesebb erőinket békóban tartotta, megszüntette. (Úgy van! jobb felöl.) E törvénynek csak zárköve hiányzik és ez különös világot vet az akkori felfogásra. Én úgy hiszem, hogy talán sikerűi nekem szerény felfogásom szerint megmagyarázni, miért hiányzik? Valamennyi törvényczikk egy végrehajtási záradékkal van ellátva, a melyben az illető minister, kinek a törvényczikk végrehajtása, hatáskörébe tartozik, megbízatik annak végrehajtásával. Az 1868: LIII. tezikkben ezen utolsó §. hiányzik; hiányozhatik két okból. Első okból azért, mert ezen törvényczikknek végrehajtása oly közegekre volt bízva, kiknek szellemi fölénye, magas műveltsége úgyszólván kizártnak tekinti azt. hogy meglevő és szentesített törvénynyel szemben álláspontot foglalj amik el. Másfelől ha hiányzik is — akármi hiányzik — azon törvényczikkből az utolsó §-ban, megerősíti ő császári és apostoli királyi Felségének az a szokásos formulája, melyben azt mondja: »Ezen törvényt megtartjuk és mindazok által, a kikre vonatkozik, megtartatjuk.« Ezen szempontból tehát a törvény érvényessége ellen semmi kifogás sem emelhető. Hogy a t. minister úr elődje, boldog emlékezetű Trefort Ágoston példáját követve, ki 1884-ben szintén végrehajtási rendeletet adott ki, habár szelidebb tőrmában, az nagyon természetes; mert ki volna hívatva Magyarország összes törvényhozási factorai által hozott törvényeket életbeléptetni és azokat legelső sorban érvényesíteni, mint maga az illető minister, a korona első szolgája. Ebből a szempontból a rendelet törvényessége ellen kifogás nem emelhető. És mégis, t. ház, mit látunk? Megengedem igen tiszteletreméltó indokokból ezen törvény és főképen a végrehajtási rendelet ellen néminemű izgatottság és izgatás nyomait látjuk, nemcsak a sajtóban, de a közvéleményben is. Én ennek okát bensőbben nem fürkészem. Azt hiszem, hogy ezen izgatás nem nyugszik dogmatieus alapokon, mert azt hiszem, a mint én a mások dogmáját tisztelem, úgy azok az enyémet is tisztelik, de én ebben egy régi és nagyon fenyegető elvnek úgyszólván kínyomatát látom és ez az elv úgy hívatik: »Állam az államban*. Én ezt az elvet magaménak nem vallom, sőt ellenkezőleg: a magasabb állami érdekek szempontjából mindennemű KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. Ili. KÖTET. I egyéni és felekezeti érdekeimet ennek alárendelem. (Helyeslés.) Sőt tovább megyek; kétségbe vonom és jelentékeny közjogi sérelmet látok azon vélt jogosultságban, hogy bármely központi, vagy külhatalom Magyarország törvényei felett Ítéletet és bírálatot mondhasson. (Helyeslés.) Nekünk, kik ezen a helyen ülünk, sőt a közvéleménynek is joga van bírálatot mondani, de semmiféle külhatalom, nevezze az magát akárminek, Magyarország törvényei felett bírálatot mondani nicsen jogosítva. (Helyeslés.) Erre nézve, t. ház, van jogom és van okom idézni Széchenyit, kinek nagy szellemi felsőbbségét mindnyájan el kell, hogy ismerjük. Széchenyi 1839ben, mikor a leghevesebb viták vívattak a vegyes házasságok kérdésében, a következő nyilatkozatot tette: »Ezen helyen hozta minap az érdemleges csanádi püspök az angolok »no popery* jelszavát fel, melyet most ismétlek. És valóban no popery? Az apostoli magyar király mindig meg tudta constitutionalis nemzetével óvni magát Rómának suprematiojától; a főméit. Clerus status is statu soha nem volt és soha nem is lehet s valamint inkább s inkább fejledezik honunk eonstitatioimlis elvekben, annál összeütközőbb s így annál tűrhetetlenebb lészen egy külső hatalomnak ilyes befolyási nemzetünkre. Hol a törvény a nemzetet még fejedelmének önkényétől is bűtosítja, mikép lehessen az idegen önkénynek alája vetve.« T. ház! Nem az én szavaim, azt hiszem, megbocsátják annak emlékének, a ki ezeket mondotta. Vajay István: Nem azt mondta! (Derültség.) Szász Károly: A törvény végrehajtása ellen, a mely törvény feltétlen sanctiot nyert a törvényhozás illető faetorai által, mégis történtek viszaélések és kísérletek a törvény meg nem tartására, úgy tudom azonban meglehetős hiteles forrásból, hogy azon ötven eset közül, a mely harmadfokú elbírálás alá került a belügyministeriumban, rendkívüli jelentéktelen perezent az, a mely nem katholikus részről történt. Ez bizonyítéka annak, hogy ez a törvény liberális szempontból a gyöngébb fél védelmére hozatott. (Igás! Űgy Vün! jobb felől.) Én, t, képviselőház, ezen törvény megváltoztatására irányzott minden kísérletet a legvehemensebb culturharcz magva elhintésének tekinteném, a mit pedig sem ezen az oldalon, sem a túloldalon senki sem óhajt, mindaddig, a míg a teljes vallásszabadságot be nem hozzuk. Lesz szerencsém most még az én szűkebb hazámról Erdélyről is valamit mondani (Halljuk! Halljuk !) Á mi kis Erdélyünkben lezajlott vallási küzdelmekből fényes példáit látjuk ragyogni a teljes vallási- és jogegyenlőség proclamálasának 36