Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-57
280 57. országos ülés 1802. május il-én, szombaton. nyem nyilvánítására, kérvén a t. házat első felszólalásom hibáival szemben jóakaró elnézést és szíves türelmet tanúsítani kegyeskedjék. (Ralijuk ! Halljuk!) Két kérdés dominálja ma egyházi és egyházpolitikai helyzetünket. Az e^yik az u. n. zsidó-egyenjogúsítás, vagy ha ugy akarjuk nevezni, a teljes vallásszabadság megadásának kérdése ; a másik a hibásan »elkeresztelési«-nek nevezett kérdés. A zsidó-e<jyGnjogosítás, a menynyiben a r í családjogunk teljes reformálását igényli, ma nem képez actualis kérdést. Erről nyilatkozni annál kevésbbé akarok, mert a t. kormánynak igen illetékes helyen tett nyilat kozatai telje* bizalmamat nyerték ki abban a részben, hogy ez a kérdés azon liberális felfogásnak megfelelően fog megoldatni, a melynek érdekében és szolgálatában itt ezen az oldalon vagyunk. (Helyeslés a jobboldalon,) Úgyszólván erkölcsileg kötelező a t. kormánynak ezen nyilatkozata és én a t. kormány iránti bizalmamnak másként nem adhatok kifejezést, minthogy bevárván a t kormány ígéretének érvényesítését, előre abban való megnyugvásomat fejezem ki. (Helyeslés jobb felől.) Csanády Sándor: Azt sem tudja, hogy miben bízik meg! (Derültség a szélső baloldalon.) Szász Károly: Korainak tartom erről a kérdésről ma már nyilatkozni, mert az közéletünknek és törvényeinknek oly nagy átalakulását és reformálását igényli, a melyről felületesen szólni nem lehet és a melyet egészen nyugodtan bízhatunk a t. kormányra. (Úgy van! jobb felöl.) Annál kézzelfoghatóbb t. ház, a hibásan elkei>sztelésinek nevezett kérdés. Nézetem szerint azért nevezik hibásan elkeresztel ésinek ezt a kérdést, mert az voltakcpen nem az eikeresztelésre, hanem tisztán az anyakönyvek vezetésére vonatkozik. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Elkere-ztelések történhetnek ugyan itt is, ott is. Nem mondom, hogy az érdekeltek csak az egyik részen hibásak. Történnek visszaélések pro és contra azok részéről, a kik a kereszteléssel meg vannak hízva. Ax, a kérdés azonban, a melyről itt szó van, nem elkeresztelési kérdés, hanem — mint mondám — csakis az anyakönyvek vezetésének a kérdése; a miért is ez csakis az állam jogainak respectálása szempontjából mérlegelhető. (Igás! Úgy van! a jobboldalon.) Ez a kérdés ma már oly magas hullámokat vetett, fel, ho<ry a felekezeti béke és egyetértés, a melyre pedig a legnagyobb szükségünk van, a legnagyobb mértékben van veszélyeztetve. (Úgy van! jobb felöl.) En hitelveimnek, a melyekben növekedtem, hí\e, védője és harczosa kívánok lenni és nem tagadom meg senkitől sem azt a jogot, hogy ő is védője legyen ama hitelveknek, a melyeket lelkiismeretében igazoltaknak elismert; de szerény véleményem az, hogy ezen a helyen, ebben a testületben dogmatisálni nem lehet és nem szabad (Helyeslés a jobboldalon.) és épen azért nemcsak a felekezeti animositás legcsekélyebb jelét, hanem még annak a látszatát is, miuth i itt felekezeti kérdések vettetnének fel, ki akarom kerülni. (Helyeslés a jobboldalon.) Eb^en az értelemben kívánok tehát a kérdéshez hozzászólani. (Halljuk! Halljuk!) Nem dogmákról — a melyeket mindenkor tiszteletben tartok — hanem az állam és a törvények tekintélyéről van itten szó. (Úgy van! bal- és jobb felől.) Nem is kell oly igen messze visszamennünk Magyarország történetében, ágyszólván csak a közelmúltat kell tekintenünk, hogy a legfényesebb példáját találjuk annak, miként fogta fel azelőtt a magyar közvélemény és a magyar törvényhozás ezen kérdéseket és miként oldotta meg azokat? (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt azonban vázlatát adnám ennek, a mi különben mindenkinek élénk emlékezetében van, a ki Magyarország történetét tanulta, Sághy Gyula t. képviselőtársam egy megjegyzésére akarok reflectálni. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő úr hivatkozott boldog emlékezetű Eötvös József közoktatásügyi ministerre, mint a ki úry fogta fel az 1868: Lili. tczikk rendelkezéseit, mintha azok csak ideális felfogásnak lettek volna előfutárjai. Hivatkozom a magyar történelem egy igen jelentős mozzanatára, a vegyes házasságról folyt 1832-iki rendi tárgyalásokra (Halljuk! Halljuk!) Akkor, szemben más irányú felfogásokkal, épen a késííbbi közoktatásügyi minister, ifjabb b. Eötvös József, az igen conservativ alcancelíár és tárnokmester fia, a közfigyelmet azzal vonta magára, hogy mint hű katholikus ember és államférfiú azt mondta: »tiltakozom a reversalisokkal űzött visszaélések ellen* ! (Helyeslés.) Hivatkozom történelmünk más irányadó példa XT eh IS. Hivatkozom arra a magatartásra is, melyei törvényhozásunk e kérdésben 1830-tól 1844-ig tan ásított, sőt visszamegyek 179l-re, a mikor e kérdés ugyanazon alapokon bíráltatott meg, mint ma. Hogy mily alapokon, leszek bátor bemutatni. Mi történt 1830— 1844 ig, a mikor az 1844 . XXXIII. tczikk megalkottatott, melyben a küz delem eredménye culmínál ? Mikor a vegyes házasságok érvényességének kérdése felvettetett, a katholikus papság egyedül állott s vele szemben a conservativ és szabadelvű főrendéink és alsórendeink is egy értei mtíleg abban állapodtak meg, hogy összes vallásügyi törvényhozási intézkedéseinknek a reciprocitás és a tiszta szabadelvűig alapjain kell állaniok. Hogy mily na-y volt akkor az izgatottság, jellemzi Borsodmegyé
