Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-57
57. országos ülés 1892. jobb indulatból történt, hogy épen az ellenkező eredményt érte el mint a melyet elérni czélzott. De én óhajtom mindenekfelett az izgalmak lecsillápolását, a vallási súrlódások megszűnését, mert a kérdés helyes megoldásának útját csak így fogjuk egyengetni. Azért én előre nem akarok ítéletet mondani az igen t. eultusminister úr által felfedezett kibontakozási út felett, a partialis állami anyakönyvek behozása felett, hanem tel függesztem az ítéletemet akkorra, mikor az ő javaslata összes részletei szerint előttünk a ház asztalán fog feküdni és hogyha azt fognám látni, hogy ez által a czél elérhető, nem fognám ellenezni annak keresztülvitelét, bár aggályaimat már előre is kénytelen vagyok kifejezni, mert nem hiszem, hogy az eléri azon eredményt, hogy az által nemcsak a kcdélyekn k a lecsillapúlása, hanem minden további bonyodalmaknak a megszűnése is bekövetkezzék, sőt ellenkezőleg-, e részben igenis élénk aggályaim vannak s azért, engedje meg az igen t, eultusminister úr, ha e részbeni aggályaimat javaslatának előterjesztése alkalmával alaposaknak találnám, akkor épen a vallási béke s a magasabb állami tekintetek szempontjából javaslatához nem fogok hozzájárulhatni. Mondom, e felett azonban végleges ítéletet, véu'leges elhatározást kimondani most még időelőttinek tartanám és azért nem is teszem. (Halljuk!) Ezek a nézeteim, t. ház, a melyeket teljes őszinteséggel és nyíltsággal óhajtottam a t. házban kifejteni az előttünk álló aeut kérdés, az úgynevezett elkeresztelési kérdés felett. De, t. ház, ha már benne vagyunk a vallási kérdésekben, engedjék meg nekem, liogy nem ugyan a vallásfelekezetek összességét, de legalább a katholikus honpolgárok nagy többségét és mondhatom, egyetemét nagyon is közelről érdeklő katholikus autonómia és ezzel kapcsolatban röviden a congrua kérdéséről is nyilatkozhassam. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház! A katholikus autonómia kérdése conciet alakban 1870-ben lett először felvetve, mikor báró Eötvös nagy emlékű cultusministerünk a katholikus egyházat élőbbem domináló államegyházi jellegének elvesztésével szemben a szabadsággal, az autonómiával óhajtotta kárpótolni. Addig, t. ház, a meddig a katholikus egyház uralkodó és állami egyházat képezett, a midőn a katholikus egyház érdekei teljesen összeforrtak az állam érdekeivel, hogy az áilain azokat mindig magáénak tekintette és istápolta, nagyon természetes, hogy egy katholikus autonómia elől az út és lehetőség el volt zárva; de abban a perezben, a mint ez a magyar állam magáról a felekezeti jelleget leoldotta, a midiin ez az állam a vallásfelekezeti egyenjogúság álláspontjára májas 21-én, szombaton. 27 1 ? helyezkedett, a mikor tehát a vallásfelekezetek érdekét csakis egyenlő mértékben istápolhatja s nem ápolhatja többé egyikét séma többi vallásfelekezetek rovására, a felekezetek közti jogegyenlőség és a szabadelvűség me,í>követeli, hogy a katholikus egyháznak ugyanazon jogok és ugyanazon szabadságok engedtessenek, melyeket az országban istennek hála, a többi felekezetek, a protestáns felekezetek már régóta élveznek és azt teszem hozzá, hogy valóságos szerencse volt és szerencse Magyarországra, hogy azok ezt már oly régen élvezik. De viszont állíthatom azt is, hogy abban a perezben, abban a pillanatban, a melyben az állam egyenlőnek tekinti a különböző felekezeteket a maga egyenlően azok felett áll, a katholikus egyház is megkívánhatja, hogy a maga különleges érdekeit és azoknak érvényesülését a maga kebelében épen oly szabadon mozdíthassa elő, mint a többi felekezetek. És e részben elvileg egyéb korlátokat nem ismerhetek el, mint csak azokat, melyeket az állam magasabb érdeke önkényt megszab sa melyeket az autonómia szervezésének részletes keresztülvitelénél a katholikus egyház hierarchicus szervezete és dogmái vonnak meg. Magyarországon azonban van még egy további korlát is, melyet részemről respectálni óhajtok. Ez a koriát, mely Magyarország apostoli királyának a szentszék által is elismert privilégiumaiból foly s a melyet mi rendszerint legfőbb kegyúri jognak szoktunk nevezni. Ennek respectálása és épségben való fentartása az a határ, melyet a katholikus autonómia létesítésénél nálunk meg kell tartani. (Zaj.) Elnök (cesnget): Csendet kérek! Sághy Gyula: Igen helyesen fogta fel boldogult báró Eötvös József e kérdést akkor, midőn az állam a katho'ikus egyházat az ő gyámkodása és dédelgetése alól szabad szárnyára volt eresztendő, hogy e tekintetben a kezdeményezést a maga kezébe vette, egyúttal pedig oly közeget létesített a kath. congressus megalakításában, mely tényleg úgy az egyház, mint az állam részéről teljes megnyugvással illetékes tényezőként fogadtatott el a katholikus autono mia szervezésére. Ennek a katholikus congressusnak a munkálatait azonban, melyeknek egy példányát csak nagy nehezen sikerűit megszereznem, úgy látszik, akként őrzik, mint a hogy a régi Rómában a római jogot őrizték az augurok, nehogy annak esinját-binját más avatatlanok megismerhessék. (Tetszés bal felől.) Ezen congressus működésének két concret javaslat képezi eredményét. Az egyik a többségi és a másik a kisebbségi javaslat; de én, egyrészről, mert nem akarom a t. ház figyelmét sokáig igénybe venni, mert talán már úgy is sokáig vettem azt igénybe és másrészről, mert
