Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-57
278 57 országos ülés 1892. möjns 21»én, szombaton. minden autonóm testületnek, így tehát a congressusnak is kívánalmait a többségi javaslat fejezi ki, csak ezzel akarok igen röviden foglalkozni, a kisebbségi javaslatot tekinteten kivííl hagyván. (Halljuk! Halljuk!) De nem akarok most reszketegen a tö bség javaslatával sem foglalkozni és nem szándékozom annak részletes ismertetésébe bocsátkozni, hanem csak azt akarom megjegyezni, hogyha valaki a többségi javaslatnak minden részletét figyelmesen és átgondoltan elolvassa, meg fog arról győződni, hogy abban semmi olyas nem foglaltatik, a mi a katholikus egyház hierarchicus szervezetével és dogmáival ellentétben áll; a mi annak életbeléptetését, megvalósítását az egyház szempontjából akadályozhatná, vagy az ellen az egyház szempontjából bármi tekintetben kifogást lehetne emelni. (Helyeslés bal felöl.) Ez annál inkább lehetetlenség, mert a többségi javaslat az akkori primás vezérlete alatt az összes püspökök, az egész főpapság egyhangú hozzájárulásával és közreműködésével alkottatott meg. Tehát ha az ellen kifogások támadnak azok csak ürügyek lehetnek, de semmi esetre sem alapos kifogások. De nem hiszem, hogy annak tártaim x ellen az állam szempontjából is támadhatna alapos kifogás, mert az államtól való az a teljes függetlenítés, a mi pl. a protestáns egyház-felekezetekkel szemben természetüknél és történeti fejlődésüknél fogva megvan s a mely úuyszólva egyedül az állam felügyeleti joga által van csak korlátozva, az a többségi javaslatban épenséggel nincs keresztűlvivc, sőt az apostoli király jogainak gyakorlása, sincs az által legkevésbé sem érintve, csak a gyakorlásmik módozatai nyernek némi átalakítást e javaslatban, az által t. i., hogy a javadalmak betöltésére nézve némi befolyás engedtetik az autonómiának ; de ez természetszerű befolyás, miután itt egyházi kinevezésekről van szó s ez nem áll egyébből, mint az autonómiának candidationalis jogosítványából, a mi tisztán informatív jellegű s a mi nagyobb garantiát nyújt, mint a mostani kinevezési rendszer arra nézve, hogy a javadalmakba megfelelő egyének jutnak és az államnak is garantiát nyújt e tekintetben, mert az az autonomicus testűlet, a melyben egyháziak is foglalnak helyet, sokkal jobban tudja, hogy kikben van meg a haza és állameszme iránt is törhetetlen ragaszkodás és kik azok, a kikben ez nem elég erős és a kik a nemzetiségi agitatiokat elnéznék, vagy pedig maguk sem elég erősek az állameszméhez való ragaszkodásban ; ép azért az ilyen egyéneknek az e<>yes javadalmakba való bejutását sokkal jobban meggátolhatja ez, mint az a mostani kinevezési rendszer mellett történhetik, miután a ministernek nincsen annyira módjában ismerni az egyéneket, a mint ismeri azokat az automicus testület, a mely ekképen candidationalis joggal ruháztatnék fel. De hogyha e módozatok tekintetében valami aggály merülne fel abban az irányban, hogy e candidatio akként eontempláltatik, hogy az autonómia részéről egyenesen terjesztessék föl ő Felségéhez a candidatio; ha a t. cultusminister úr az állsm érdekében talán kívánatosnak tartaná, hogy ez az ő útján történjék, hogy az állam érdekének szempontja is annál biztosabban érvényesülhessen, hát hiszen e felett lehet tárgyalásba bocsátkozni a katholikus autonómia megalkotására hivatott eongiessussal, de ez nem lehet akadálya az utonomia megalkotásának, ez legfölebb ürügy lehet az elodázásra és annak megakadályozására, de alapos okúi el nem fogadható, mert nagyon természetesen meg van a mód, hogy ennek keretén belííl az állam érdekei érvényesíttessenek, mert csak oly szervezethez fog a törvényhozás hozzájárulni, a mely az állam érdekeinek is megtelel. Az autonómia megvalósítását nézetem szerint sürgős szükséggé teszi a congrua-kérdés megoldásának már égető szüksége is. még pedig azért, mert látjuk, hogy a kérdés mióta vajúdik. Már boldogult Trefort minister tette meg a kezdeményezést ez iránt, de ő sem oldotta meg a dolgot s ha az állam közvetlenül avatkozik be a kérdés eldöntésébe, jól, czélszerűen és gyorsan soha sem fog az megoldható lenni, ellenben meg vagyok győződve róla, hogy a katholikus autonómia szervezésével együtt, illetve annak útján a legmegfelelőbben s a leggyorsabban találhat e kérdés megoldásra. Ez pedig hosszú időre nem nyújtható már el, mert lelkészeink egy része olyan nyomasztó anyagi helyzetben van, hogy ez nemes hivatása megfelelő teljesítésének erős gátjául és akadályául szolgál. Vegye fel hát az igen t. minister úr az elejtett fonalat és bírjon azzal az erkölcsi bátorsággal,, hogy nem törődve azokkal, kik nem az egyház jól felfogott érdekében, hanem Isten tudja milyen okokból vagy elfogultságból gördítenek akadályokat a katholikus autonómiának megvalósítása elé, tegye lehetővé annak megalkotását s hívja össze a katholikus cmgressust, rendelje el, hogy az elhalálozás által megürült helyekre, vagy azon helyekre, melyeknek birtokosai elveszték időközben az előleges szervezetben megállapított qualifieatiot, új választások eszközölte-senek a még fel nem oszlatott s csak elnapolt congressusba; vagy pedig azon az alapon, a melyen egybehivatott, — hívjon össze — ennek feloszlatásával új congressust, mint ez talán czélszerűbb is s ezen az úton, a mint ezt