Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-57
67. országos iiles 1892, inftjus 21-én, szombaton. 269 mely a vallási béke és türelmesség olyan mintahazájaként tekintetett— és melyről ezt megszoktuk büszkén hangoztatni, miként a parlamentaris alkotmány mintaképéül Angliát szokták odaállítani — a vallás- és közoktatásügyi táreza költségvetésének általános tárgyalása alkalmából ezúttal a vallási kérdés annyira praedominál, hogy a közoktatásügyeknek Magyarország eulturalis fejlődése szempontjából az európai modern nemzetek culturversenyével szemben elsőrangii és nagyfontosságákérdéseiteljesen háttérbeszorulnak, hogy ezek ebben a házban ma, a mai hangulat mellett, az ezeket méltán megillető figyelmet alig volnának képesek ébreszteni, úgy, hogy meggyőződésem szerint, ha komoryan akarjuk e kérdések megoldását előmozdítani, alig marad más hátra, mint eltekinteni azon lehetőségtől, hogy a közoktatási ügyek egész mezejére kiterjeszkedjünk, s hogy a részletes tárgyalás alkalmával tegyük meg a czéiszerííség és szükséghez képe>t megjegyzéseinket az egyesközoktatási kérdésekben. Erre fentartom magamnak ajogot s ezúttal én is csak a közvéleményt legközvetlenebből foglalkoztató, a legacutahb kérdéssel, a vallási kérdéssel fogok foglalkozni. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Ha az 1868-iki törvényhozás az 1848: XX. törvényczikkben inaugurált vallásszabadságot a maga egész tisztaságában a lelkiisme réti szabadság egész azon határáig, uiely határig az az állam legmagasabb érdekeivel összeegyeztethető, a hol az államra veszedelmes tanok és secták terjeszkedése nem tú'retik, a maga egész követ kezetességéhen tovább fejlesztette és megvalósította volna, meg vagy/ok róla győződve, ma nem foglalkoznánk e házban vallási kérdésekkel, mert arra szükség nem volna, vagy legalább semmi esetre sem azon odiosus irányban, a melyben ma e kérdéssel foglalkozni kénytelenek vagyunk. De akkor is ágy lenne, t. ház, hogyha az 1868-iki törvényhozás legalább azon szűkebb keretben, a melyben az 1868: Lili. törvéuyczikk mozgott, a vallásszabadság nagy elvét a maga tisztaságában és teljes következetességgel vitte volna keresztül, azon irányban is, hogy első •sorban legalább a vegyes házasságokból származó gyermekekre nézve annak meghatározását, hogy mely vallásban neveltessenek, mely vallást kövessék, a szülők megegyezésének, elhatározásának tartotta, volna fenn, mert, t. ház, abban a, perezben, a mikor egy állam az egyoldalú felekezeti jelleget magáról leveti, ez által nem mondom vallástalan — nem azon értelemben veszem, hogy harmóniában maradjak e részben az igen t. cülturminister úr tegnapelőtti beszédjében kifejtett felfogásával — hanem mikor mindenesetre felekezeti jelleg nélküli állammá változik át, mikor egy állam határozottan kimondja bizonyos felekezetek tekintetében azt, hogy ezeket teljesen egyenjogúaknak tekinti, mikor a recepta religiok álláspontjára tér át, midőn e bevett vallásoknak egymáshoz való viszonyát a teljes kölcsönösség és viszonosság alapjára fekteti, abból kiindulva szabályozza: akkor ezzel az állam logikai szükségességgel implicite kimondott:!, hogy rá mint államra nézve egészen közömbös az, hogy polgárai ezen törvényesen bevett felekezetek közül, melyikhez akarnak csatlakozni, melyiket akarják követni. Épen azért ezen álláspontból teljesen következetlen rákényszeríteni a szülőket akár csak a vegyes házasságok körén belül is árra, hogy ezen, az állam által egyenlően jogosultaknak tekintett felekezetek közül melvikben neveljék gyermekeiket. Es ezt annál szembeötlőbb következetlenségnek kell tekintenem, mert nem osztozhaíom az igen t. cultusminister urnak tegnapelőtt kifejtett azon nézetében, mintha ma Magyarországon el volna zárva a, lehetőség az elől, hogy tiszta, protestáns vagy 7 tiszta katholikns házasságból származó gyermekek szüleik vallásával ellenkező vallásban neveltessenek. Az 1868: LIII. törvényezikk sehol sem szabja elő, hogy tiszta katholikns vagy 7 tiszta protestáns házasságból s-szárinazó gyermekek szükségkép kövessék szüleik vallását, sehol sem tiltja, hogy a szülők közös megegyezésével ne lehessen ellenkező vallásban, mint ix melyet a szülei követnek, nevelni. Ezt a consequentiát. tehát levonni az 1868: LIII. törvényezikkbő! nem lehet, de akkor annál szembeötlőbb a következeti enség, ha már most az állam a vegyes házasságoknál e részben a szülőkkel szemben kényszert gyakorol. És az állam, legalább a felekezeti jelleg nélküli állam feladata határait lépi túl ez által és ezen tál lépése és kényszerítő beavatkozása nézetem szerint egyúttal kettős veszélyt is rejt magában. (Halljuk.' Halljuk.' Az elnöki széket Bokros Elek alelnök foglalja cl.) Az egyik veszély az, hogy egy bizonyos irányiban vallási közönyösségre ad alkalmat, és azt segíti elő, a mi pedig épen a »nem vallástalan« államnak, mint az igen t. cultusminister úr magát kifejezte, érdeke nem lehet; elősegíti pedig ezt az által, hogy azok a szülők, kik óhajuk, kívánalmuk ellenére kénytelenek gyermekeiket más vallásban nevelni, mint a mely T ben ők akarták, nem fogják avval a melegséggel, nem fogják azzal az odaadással beléjök csepegtetni ezen más vallásnak az elveit, mintha azon vallásban nevelhetnék, a, melyben Ők azt eszközölni kívánták. Már pedig a vallásban keresendő mindenesetre az erkölcsnek egyik főalapja és épen ezért ennek megingatása az állam érdekében nem állhat. A másik veszély, a meiy éltben a beavatkozásban rejlik, az, hogy az ilyen kényszerítő törvény, a mely a vallásos oktatás minemüsé-
