Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-57

268 57. országos ülés 1892. május 21-én, szombaton testületének és a zsarnóeza-kohói és pallos­nagymezei néptanítóknak Balogh Géza, — a balogvölgyi ág. hitv. evangelicus tanító­testületnek Szentiványi Árpád, — a szatmármegyei róm kath. néptanító­egyletnek, a kibédi községi fiú-iskola és az ev. ref. leányiskolái tanítóknak Ugron Gábor ország­gyűlési képviselő által beadott kérvényeit, a tanítói fizetések méltányos rendezése tárgyában. Előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatnak a közoktatásügyi bizottságnak. Napirend szerint felfog olvastatni az indít­vány- és az interpellatios könyv. Molnár Antal jegyző: Tisztelettel jelen­tem a t. háznak, hogy sem az indítvány,- sem az interpellatios könyvben bejegyzés nincs. Elnök: Csanády Sándor képviselő úr a napirend előtt a ház elnökéhez kérdést kíván intézni. Csanády Sándor: T. ház! Minden bírá­lat alatt áll a képviselőház elnökének azon mulasztása, miszerint a tegnapi napon sem tű­zette ki az országgyűlés képviselőházára agyász­lobogót. Tegnap volt, t. ház, a temetése a magyar nemzet egyik legnagyobb hősének, az alkot­mányos szabadság védelmezőjének, Klapkának ; azon magyar hadvezérnek, a ki a legnevezete­sebb időszakban vérével, majdnem életével áldo­zott Magyarország önállóságáért, függetlenségé­ért s a nemzet alkotmányos szabadságáért. Cso­dálkozásomat fejezem ki a fölött, hogy e mulasztás történt, de Ú<ÍV látszik, hogy ez egész eljárást titokban akarta végrehajtani a ministerelnök úr, (Derültség jobb felöl.) midőn a, nagy halott holt tetemeit éjjel lopatta ki lakhelyérő! 8 vitette a temetői lakházba, a halottas házba. Tette pedig ezt a ministerelnök úr bizonyosan azért, nehogy tápot adjon azon magasztos elveknek, eszmék­nek, melyek az 1848-iki korszakban a nemzetet a rabszolgaságtól, lehet mondani, felszabadíták s visszaadták a nemzet önállóságát, független­ségét, alkotmányos szabadságát. Azonban, mint tudjuk, ez intézkedése a kormány nevében történt eljárásnak a kívánt sikert nem eredményezte, mert a tegnapi napon történt temetkezés alkalmával ezernyi ezren jöt­tek a templomba, a temetkezési helyre, hogy lerójják kötelessségüket a haza és nemzet egyik védője, egyik nagy férfia iránt. Mondhatom a nemzet halottja volt az elhunyt Klapka tábornok, mit bizonyít az a körülmény is, hogy maga a ministerelnök úr, a ki pedig ellenezte^a kitünte­tést, szintén résztvett a hulla eltakarítása alkal­mával és maga a ház t. elnöke is megjelent a templom helyiségében. De hogy a nemzetnek mily hallottjaként íekintődött Klapka tábornok, bizonyítja az a körülmény, miszerint a kép­viselőház elnöke a nemzet nevében két koszorút küldött az elhunytnak koporsójára. Kérdem én, t. ház, vájjon ezen mulasztás a t. elnök úrnak saját lelkkiismereti meggyőző­dése következtében történt-e, vagy pedig Bécsből jött parancsra,'? Én mind a két esetben f p ál ez át török, elkárhoztatom azt az eljárást. Óhajtom, hogy se a bécsiek, se a magánosok akarata ily irányban tovább ne érvényesüljön. Várom a feleletet. (Helyeslések a szélsőbalon.) Elnök: Engedje meg a t. ház, hogy rövi­den felvilágosítást adhassak. Azt gondolom, nincs kétség az iránt — hiszen elmondotta az előttem szólott képviselő lír is — hogy az érdemekkel teljes, megboldogult Klapka tábornok irányában az elismerést megtagadni ezélom nem volt és nem is lehetett, hiszen a ház határozatát végrehajtva, koszorút is tettem az elhunyt koporsójára és a végtisztességen is megjelentem. Azonban tény az, hogy a képviselő­házra a gyászlobogót ki nem tűzettem. Ki nem tűzettem pedig azért, mert nézetem szerint képviselő elhalálozása alkalmával miden határo­zat és utasítás nélkül kell a gyászlobogó kitű­zése iránt intézkedni, de úgy gondolom, minden más esetben a ház határozatának kell irányadó­nak lennie és azt gondolom, hogyha az elnök­nek saját elhatározásától s eldöntésétől méltóz­tatnának függővé tenni azt, hogy mikor tűzessék ki a gyászlobogó és mikor nem, ebből esetleg félreértések és félremagyarázások állhatnának elő. (Úgy van! jobb felől.) Méltóztassanak tehát tudomásul venni, hogy valahányszor a ház elhatározza, mindanyiszor intézkedni fogok a gyászlobogó kitűzése iránt, eltekintve azon esetektől, midőn a háznak egy tagja hunyt el; ily esetben nézetem szerint külön határozat nélkül is ki kell tűzni a gyász­lobogót a képviselőházra. (Helyeslés jobb felől.) Azt gondolom, a ház jogát tiszteltem akkor, midőn határozat hiányában intézkedést nem tettem. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Következik a napirend és pedig a vallás­os közoktatásügyi tárcza költségvetése tárgya­lásának folytatása. Szederkényi Modor jegyző: Sághy Gyula! Sághy Gyula: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) I Sajátszerű jelenség, hogy ép Magyarországon, a

Next

/
Thumbnails
Contents