Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-56

56. országos ülés 1892. május 19-én, csüt5rtökön. 353 ségünk megtett 1848—49-ben, megtette pedig önként, a katonai érdem elismerésével szívesen azon osztrák tábornoknak: a mi m. kir. honvéd­ségünk csak megteheti egy magyar honvéd tábornoknak. (Zajos helyeslés a bal- és szélső­balon.) T. ház! Indítványoztam volna, de már ezen indítványom is tárgytalanná vált, hogy tekintetűéi a családtagok óhajtására is, mindezek sikeresít­hetése végett a temetés a mai napról elhalasz­tassék. Csak egyet jegyzek még meg, hogy a mikor az ország a maga alkotmányos jogaihoz először csak részben, később nagy teljességben hozzájárulva, a törvényhozási tanácskozásokat megkezdette, első szava volt a nemzetnek: »ves­sünk fátyolt a multakra*. Híven követte a nemzet e jelszót, oly híven, hogy ezt még bizonyos nagy államjogi cselekvénynek 25 éves jubileuma al­kalmával is, mely pár nap múlva ránk követ­kezik, nagy kegyelettel s a trón és viselője iránti nagy tisztelet és határtalan bizalommal fogja demonstrálni. De az, hogy »vessünk fátyolt a multakra«, két oldalú dolog, szükségképen kell, hogy két­oldalú legyen. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ne csak mi felejtsük el azokat, a miket ellenünk vétettek, de mindaz, a mi Magyarországnak ked­ves, szent és drága, történetének dicső emlékei, a nagy harezok dicső férfiai ismertessenek el a másik oldalról is. (Helyeslés. Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez a t. kormánynak a feladata. Hozzáteszem: a kibékülés, a kíengesztelődés csak akkor lesz tökéletes, (ügy van! Úgy van! Helyeslés a bal- és szélsőbalon.) akkor lesz teljes, ha az úgy a mi részünkről, mint a másik oldalról bekövetkezik. (Helyeslés a szélsőbalon.) Nem akarom tovább indokolni indítványo­mat, t. ház. Eltévesztettem volna felszólalásomat, ha abban bármi kis reeriminatio is foglaltatnék, ha azt bárki is akként értette vagy félreértette volna, mintha én a legközelebb múlt napok sok sajnálatos félreértéséből s talán egyébből is következtetve, bárkinek eljárását ez idő szerint kárhoztatni akartam volna. Nem akartam, ez idő szerint nincs helye annak. De befejezve szavaimat, előterjesztem indít­ványomat, a melyről még csak azt kell előző­leg megmodanom, hogy én elismerem, hogy e-í az indítvány ily alakban és most a házszabá­lyoknak nagyon sok rendelkezésébe ütközik. Elismerem, hogy a házszabályokhoz való szigorú ragaszkodás talán ez indítványt és ennek sorsát ez idő szerint el nem határozhatná. De mind a mellett én a t. cabinet és többség méltányos­ságára is hivatkozom, arra az érzelemre, a mely közös velünk és a mienkkel s a mely vala­mennyiünket a nagy napok és a nagy szabadság­harca hőseihez és annak emlékeihez köt s erre hivatkozva kérem a t. képviselőházat, hogy tekintsünk el a házszabályoktól és a mennyiben ez az indítvány beleütköznék a házszabályokba, az mindamellett oly módon hozassék döntés alá, a mely valamennyiünk felfogásának és hazafias érzelmének teljesen megfelel. (Tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Indítványom a következő (olvassa): »Sürgős indítvány Klapka György honvéd tábornok temetése s emlékének megörökítése tár­gyában. Határozza el a képviselőház : 1. Klapka György elhunyt dicső emlékű honvédtábornok a nemzet halottjának nyilvánít­tatik s holtteste az ország költségén temettetik el. (Helyeslés a szélsőbalon.) 2. Temetésén az ország törvényhozása és kormánya testületileg megjelenik s a temetés befejeztéig a törvényhozás ülései felfüggesztetnek. (Helyeslés a szélsőbalon.) B. A temetésre a m. kir. honvédhadsereg megfelelő számban és katonai díszben kivezé­nyeltetek. (Helyeslés a szélsőbalon.) 4. Díszes síremléket az elhunytnak az ország emel. (Helyeslés a szélsőbalon.) 5. Hogy minden megtörténhessék, a temetés az elhunytnak özvegye és gyermekei óhajtásához képest is a mai napról elhalasztatik. (Helyeslés a szélsőbalon.) Ez már tárgytalanná vált, a mit — ismét­lem — magam és elvbarátom nevében nagy megelégedéssel veszek tudomásul, valamint tárgy­talanná vált az is, hogy a törvényhozás ülésezése holnapra függesztessék fel. Magam és elvbarátaim nevében van szeren­csém ez indítványt a t. ház kegyes elhatározása alá bocsátani. (Élénk helyeslés a bal- és szélső bal­oldalon.) Gr. Szapáry Gyula ministerelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Az előttem szólott képviselő úr által benyújtott határozati javaslat egyik része már a ház elnökének enunciatioja által superáltnak tekintendő, mert ez iránt az elnök már bejelentette a teendő intézkedéseket. Á határozati javaslat más része, felfogásom sze­rint, ellentétben van a t. ház által e tekintet­ben már hozott határozatokkal és így ezen a házszabályok értelmében már hozott határozatok megváltoztatásához részemről hozzájárulni nem tudnék és kénytelen vagyok azon nézetemnek adni kifejezést, hogy semmi körülmények közt a házszabályoktól való eltérést a t. háznak nem javasolhatnám : (Helyeslés jobb felől. Zajos ellen­mondások a szélső baloldalon.) mert ez — méltóz­tassék megengedni — veszedelmes praecedens volna. (Úgy van! jobb felől.) oly praecedens, melyet meghonosítani nem volna kívánatos.

Next

/
Thumbnails
Contents