Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-56
254 Sfi. or-zágos IHés 1892. május 19-én, csütörtökön. A határozati javaslat egyik része arra vonatkozik, hogy utasíttassanak a törvényhozás tagjai és utasíttassák a kormány, hogy a tartandó temetési szertartáson jelenjenek meg. ÉJI úrra kérem a t. házat, hogy ilyen utasítást adni ne méltóztassék. A ház tagjainak, azt hiszem, utasítást adui nem szükséges, a kormány pedig tudni fogja e tekintetben kötelességét. Meszlény Lajos: Az a kérdés ; hivatalosan jelenik-e meg? (Zaj) Gr. Szapáry Gyula ministerelnök: És ;Í kormány meg' fogja tenni azt, a mint saját meggyőződése szerint jónak és helyesnek tart. (Úgy van! Úgn van! jobb felöl.) A határozati javaslatnak egy mások pontja arra vonatkozik, hogy a honvédség vonuljon ki a temetés alkalmával. Ezt, t. ház, nem tartom a t. ház által kimondhatónak és kérem a t. házat, hogy ezen javaslatot elfogadni ne méltóztassék. {Zaj a szélső baloldalon. Felkiálltások •. Miért? Felkiáltások jobb fetől: Benőire! Rendre! Zaj.) Minden egyébtől eltekintve azért, mert ez ellenkezik a fennálló szabályokkal, de vannak e tekintetben praeeedensek is, a mennyiben megtörtént, hogy több tábornok halt meg és soha eddig ez intézkedés nem követeltetett és kilátásba nem is helyeztetett. (Nagy zaj a szélső baloldalon. Felkiáltások: De azok nem voltak Klapkák,!) Egyben hozzájárulok Eötvös képviselő úr nézetéhez és ez az, hogy boldogult Klapka Györgynek érdeme volt a honvédség felállítása körül, de ez érdem nem abból áll. hogy csatákat küzdött, hanem alioz, hogy ez eredményt elérte, leginkább az által nyújtott a tábornok segédkezet, hogy elismerte az 1867 iki kiegy r ezést, melynek következményeként; (Nagy zaj a szélső baloldalon.) létesíttettek azon intézkedések is, a melyek megteremtették a magyar honvédséget. Ezzel igenis hozzájárult Klapka a honvédség létesítéséhez. Epén azért bátor vagyok a t. képviselő urat és elvtársait felkérni, hogy ne méltóztassanak versengeni a körűi, hogy hazafias érzelmeiknek önök vagy mi adunk-e inkább kifejezést. (Zaj a szélsőbalon.) E tekintetben versengésre köztünk semmi ok sincs, a szabadelvű párt hazafias érzelmei semmi tekintetben nem maradnak hátra az önökéi mögött. (Zaj a szélső baloldalon.) Polónyi Géza: Azt nem is vontuk kétségbe! (Zaj.) Gr. Szapáry Gyula ministerelnök: És mi érzelmeinknek annyival inkább adhatunk kifejezést, mert nemcsak történelmi emléket tisztelünk a boldogultban, hanem a képviselőháznak több éven át tagját és egy elvtársat is, a kit elvesztettünk. Ep azért önöknek semmi okuk sincs arra, hogy bennünket hazafias érzelmeink kifejezésére buzdítsanak. (Zaj a szélső baloldalon.) Mindezek alapján arra kérem a tisztelt házat, hogy miután az elmondottaknál fogva az indítványhoz nem járulhatok és annak egy része a házszabályok értelmében nem is tárgyálható: méltóztassanak napirendre térni. (Helyeslés jobb felöl. Zaj a szélső baloldalon.) Gr. Apponyi Albert .* T. ház ! (Halljuk ! Hah íjuk .^Nagyon sajnálom, hogy a t. ministerelnök úr iménti felszólalásában oly gondolatokat is érintett, melyek e ház tagjai és pártjai közt controversia tárgyát képezik. (Halljuk! Halljuk!) Én nem óhajtom és előttem szólt Eötvös Károly t. képviselőtársam egész felszólalása ugyanezen felfogásnak adott kifejezést, hogy a nagy halottnak teteme körűi akár politikai, akár bárminemű controversiák fejlődjenek ki, (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Ebből a szempontból tartózkodom a reflexiótól a t. ministerelnök úr nyilatkozatának minden részét illetőleg, a mely politikai controversiát érint és engedjék megt. képviselőtársaim a ház ezen oldalán is (a szélső baloldalra mutat) — ámbár magok is jól tudják, hogy mi a teendőjük — ha a kegyeletnek kötelességeire való figyelmezieté>sel bátor vagyok őket is arra kérni, hogy a. eontroversiákat belevegyítő részeire a ministerelnök úr nyilatkozatának ez alkalommal ne méltóztassanak reflectálni. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Úgy sem reflectáUunk volna!) T. képviselőház ! A tegnapi napon arra törekedtünk mindannyian, hogy az elhunyt nagy halottnak adandó végtisztesség módozatai lehetőleg közegyetértéssel állapíttasanak meg, ha azokra véleménykülönbség és eltérés ne fejlődjék és azért igen sokan talán messzebb menő óhajtásokat talán elfojtottak és nem nyilvánítottak (Úgy van! bal- és szélső laloldalon.) mert jobbnak tartották, hogy az, a mi történik, bár kevesebb is, egyértelműleg történjék, minthogy ha annál messzebb menő óhajok a háznak csak egy része által nyilváníttatnak és a háznak másik oldalán viszhangra nem találnak. (Úgy van ! a bal- és szélső baloldalon.) Ez azonban egy feltételhez volt kötve, egy, nem tudni, kimondott feltételhez-e — gondolom, ki is mondott — hallgatag, magától értetődő feltételhez, hogy tudniillik azok a tényezők, a melyeknek kezébe az intézkedések keresztülvitele le volt téve, hogy azok a kegyelet minden követelményeinek megfelelő módon járjanak el. (Igaz! Úgy van ! a bal- és szélső baloldalon.) Sajnálattal kellett értesülnöm Eötvös Károly t. képviselőtársamnak személyes tapasztaláson alapuló felszólalásából és a tényekre vonatkozó előadásából, a melyeket egyik elvbarátomnak szintén a helyszínén szerzett tapasztalásai teljesen megerősítenek, sajnálattal kellett tapasztalnunk, hogy ez a hallgatag feltevés nem létesült és hogy az intézkedések, melyek megtörténtek, nem felelnek
