Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-56

252 56. országos ülés 1892. május 19-én, csütörtökön. tem magamnak azt a kérdést, hogy most a nemzet halottját temetik: a legnagyobb szomorúsággal jöttem el onnan és ezen tapasztalataimat magán úton úgy a ház elnökével, mint a eabinet elnökével is közöltem. Nemzetünk halottját, még pedig oly halottját, mint Klapka György, így temetni nem lehet. Vagy nem igaz az, a mit mondtunk, hogy a nemzet halottja, vagy nagyon dísztelenül czáfoljuk meg azzal, a mi odakünn történik a temetés körül. Hogy a mi nézetünknek, érzelmeinknek, de [a házban történt illetékes kijelentések valódi értelmének is megfelelően történhessék a rendezkedés, arra nézve a következő indítványokat vagyok bátor tenni. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt óhajtanám úgy magam, mint elvtársaim nevében, hogy az országgyűlés képviselőháza az elhunyt dicső honvédtábornokot a nemzet halottjának jelentse ki és (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) határozza el, hogy a temetést az ország költségén fogja eszközölni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Igaz, hogy az elhunyt férfiú vagyont nem hagyott maga után; igaz, hogy szegény volt, de hisz az ő diesőaégének egyik része, hogy szegény maradt, pedig volt idő, mikor a nemzet erkölcsi gazdagságának, becsületének, dicsőségének óriási kincstárát tartotta kezében. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De lett volna bár akármennyi vagyona, az ide nem tartozik. Indítványomnak egy második része lett volna, hogy a ház ehhez képest addig, míg a temetés be nem fejeztetik, üléseket ne tartson. Indítványom ezen része azonban a ház t. elnökének mai kijelentése által nagyrészben már tárgytalanná vált. És én előzetesen is megnyugvásomnak és megelégedésemnek adok kifejezést úgy a magam, mint t. elvbarátaim nevében, hogy a t. ház elnökének ezt a kijelentését az egész ház helyesléssel tudomásul venni méltóztatott és hogy legalább a holnapi napon, a temetés napján, ülés nem tartatik. Én ugyan a magam részéről szükségesnek tartottam volna és tartom is, hogy úgy, miként a háznak és a nemzetnek oly halottaival, a kik a most elhunyttal köríílbelíü egyenlő nagy férfiak voltak, történt, hogy a ház a mai napon ne tartson ülést. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Megtette ezt a ház Palóczy László, gróf Teleki László, Eötvös, Trefort és Baross ministerek és mások halálának alkalmával, de midőn a ház azzal azon dicső emlékezetű férfiakat megtisztelte, hogy temetésük befejezéséig üléseket nem tartott, ezzel mindig csak önmagát és nemzetét tisztelte meg. (Élénk helyeslés bal felől.) És azon indokok, a melyek fenforogtak akkor, legalább oly mértékben — meggyőződésem szerint sokkal nagyobb mértékben — ma is fenforognak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Óhajtanám és azért indítványozni is fogom tehát azt, hogy méltó díszes síremlék emeltessék neki az ország költségén. (Élénk helyeslés bal felől.) Nem mondom én — túlozni nem akarok — hogy a nemzet, koronás királyával egyetértően, nem tett bizonyos becses elismeréseket az 1848/49-iki dicső honvédeink és szabadsági küzdelmünk érdemes "voltának belátása érdekében. Ezt nem mondom, mert történt. De ez elvégre is oly csekély, hogy ha ehhez még hozzáteszszük, hogy győzelmes, dicső tábornokaink emlékezete, mikor elhunynak, ott, a hol hamvaik pihennek, legalább az ország költségén emelt síremlékkel Őriztessék: ez csakugyan nem sok. Azt hiszem, hogy ez még csakugyan belefér abba a kegyeletbe, a melyben eddig honvédtábornokaink részesíttettek. (Élénk, helyeslés a balés szélsőbalon.) T. ház! Indítványozni fogom azt, hogy a temetésre a magyar királyi honvéd hadsereg megfelelő számú csapatai (Zajos helyeslés a balés szélsőbalon.) katonai díszben kivezényeltessenek. Tudom, hogy ez némileg ellenkezik a sza~ bályokkal; azt hallottam, tudom is, hogy az elhunyt dicső férfiú; ez idő szerint nem volt sem tettleges katona, sem nyugdíjállományú katona vagy honvéd; de hogy nekünk ma honvédségünk van, abban neki igen nagy érdeme volt (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) negyvennégy esztendő előtt; hogy honvéd hadseregünknek akkora a tekintélye, hozzá annyi a bizalmunk és jövőnk biztonsága érdekében annyi a reményünk : ennek nagy részben az elhunyt dicső tábornok volt a tényezője. (Igaz! ügy van! a szélsőbalon.) Nem a békés úton való szervezkedési rend behozatalával, hanem az ország csatatéréin vívott dicső harczaival. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ha tehát megérdemli valaki, hogy a magyar királyi honvédsereg megfelelő számban és katonai díszben kivezényeltessék: úgy bizonyára megérdemli azt Klapka György tábornok bicskei, isaszeghi, nagysarlói és komáromi diadalmas hősi harczai által. (Zajos helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Ha a mi vitéz honvéd hadseregünk csapatai katonai díszben kivonulnak, ez által az ő tekintélyük nem szenved csorbát: csak közelebb jutnak a mi szívünkhöz s érdemeik- és vitézségükhöz kötött reményünk csak erősebbé válik. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De nem is példátlan ez! Mindnyájan tudjuk, t. ház s a ki hazánk legutóbbi történeti eseményeiben csak kissé jártas is, tudja, hogy Götz osztrák hadseregbeli volt tábornokot a magyar honvédség egész katonadíszszel temette el Váczon. Tehát az, a mit a mi vitéz honvéd-