Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-56

56. orsíágos Illés 1892. május 19-én, csütörtökön. 251 T. ház ! Kötelességemnek tartom jelenteni, hogy megboldogult Klapka György tábornok és volt országgyűlési képviselő családjától a tegnapi nap estéjén érkezett távirati értesítés folytán, nemkülönben Budapesten már megérkezett fiának, Klapka György óhajának megfelelően czélszeríí volna, ha a temetés a mai napról a holnapi nap délelőttjére tétetnék át. (Általános helyeslés.) Gondolom, méltóztatik a t. ház, nekem megengedni, hogy e kívánságot, melyhez a t. ház is hozzájárul, a temetéssel megbízott központi honvédegylettel közöljem. (Helyeslés.) Nem kétlem, hogy az a kívánságnak eleget is fog tenni. (Felkiáltások a szélsőbalon: Kötelessége ! Zaj.) A mennyiben tehát a temetés a holnapi nap délelőttjén fog megtartatni, javaslom a t. háznak, méltóztassék megállapodni abban, hogy holnap ülés ne tartassák. (Átalános helyeslés.) Méltóztatik elfogadni? (Elfogadjuk!) Az intézkedéseket tehát ily értelemben fogom megtenni. Jelentem továbbá, hogy ugyancsak Klapka György temetésére vonatkozólag a napirendet megelőzőleg Eötvös Károly képviselő úr kíván szólani és ez iránt a házszabályok 154. §-ára hivatkozva jelentkezett nálam. Én azonban, minthogy a ház e kérdésben úgy tegnap, mint tegnapelőtt már tanácskozott és megállapodásokra is jutott: kötelességemnek tartom a t. házat megkérdezni, méltóztatik e megengedni a képviselő úrnak, hogy e kérdésben a napirend előtt szóljon. (Felkiálásoka szélsőbalon: Joga van! Zaj.) Méltóztatik megengedni? (Igenl) A t. ház megadja Eötvös Károly képviselő úrnak a szólásjogot. Eötvös Károly : T. ház! Abban az ügyben, melyben az imént szólt a ház elnöke, t. i. Klapka György elhunyt dicső honvédtábornokunk temetése ügyében óhajtok a napirend előtt a magam és elvtársaim nevében szót emelni és a t. háznak előterjesztést tenni. (Halljuk!) Mindenki tudja e házban és e házon kívül, hogy az elhunyt tábornok holttestével és temetése körül mik történtek? Fájdalommal kell constatálnom, hogy a félreértések, talán helytelen intézkedések, melyek méltó felháborodást keltettek föl, egész tömegben fordultak elő; hogy a temetés rendezése azzal az összhanggal, kübő fénynyel és díszszel, a melyet mindnyájan óhajtottunk volna eddigelé nem történhetett meg és a rendezésben egy csomó rendetlenség történt. Én arra nézve, a mi megtörtént, ez idő szerint recriminatiókba bocsátkozni nem akarok, (Helyeslés.) nem akarok pedig két okból, kz egyik ok az, hogy a holttest még mindig temetetlen, még mindig a föld felett van. Nem akarom, hogy a holttestei az történjék, a miazilioni hőssel, Hektor holttesttévei történt, hogy a város körűi ellenségei által meghurczoltatott. (Mozgás a jobboldalon.) De én nem akarok recriminatiókba bocsátkozni azért sem, mert az én egyéni meggyőződésem szerint úgy, a hogy értesülve vagyok a dologról, ha recriminatiókba bocsátkoznám, nem egyedül a cabinet elnöke volna kinek eljárását itt recriminatio tárgyává tenném. Áttérek most arra, a mit a t. ház kegyes figyelmébe, mint indítványt akarok ajánlani. Tény az, hogy a t. ministerelnök úr tegnap itt a házban kijelentette, hogy ő a nagy halott iránti végtisztességet, annak külső díszét és fényét kisebbíteni nem akarta és nem akarja. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Ez, t. ház,, nekem és elvtársaimnak nem elégséges, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) oly férfiúval szemben, a minő az elhunyt tábornok volt, az nem elég, sem a cabinet, sem a többség, sem a nemzet részéről, ha azzal menthetjük magunkat, hogy kisebbíteni nem akartuk és nem akarjuk a holttest eltemetése körüli végső tisztességet. Ez nem elég, nemcsak azért és nemcsak azon érzelmeknél fogva, melyek minket ama nagy halott dicső tetteivel összekötnek, hanem azért sem, mert a t. ház, tegnapi és tegnapelőtti határozatainak és a t. ministerelnök úr kijelentésének is valódi értelme elvégre sem más, mint az, hogy a halott valóban a nemzet halottja, mert ha értelme nem ez lett volna, akkor a t. ház minden tagjának és minden pártjának, de a nemzetnek figyelmét is e gyászos eset annyira le nem kötötte volna. De ha ez a valódi értelme, akkor a külső dísz tekintetében is erkölcsi és hazafias kötelességünk demonstrálni, hogy ő csakugyan a nemzet halottja. (Zajos helyeslés a szélsőbalon.) Kötelességünk bebizonyítani, hogy nemcsak puszta szavakkal, de valóságos tettekkel is őt saját nemzetünk halottjának tekintjük. (Helyeslés a szélsőbalon ) T. ház! Ma reggel 9 órakor én személyesen megtekintettem a budapesti belvárosi templomot, hogy megnézzem azokat az előkészületeket, a melyekbői következtetést vonhatok le arra nézve, hogy a nemzet halottját miképen szándékoznak eltemetui azok, kik a rendezést kezükbe vették. Mondhatom, igen elszomorodtam; nagyon mély benyomást tett rám az a tökéletes közöny, melyet ott minden tekintetben láttam. Annak a templomnak díszítése olyan, minő a legszegényebb emberek temetésén szokott lenni. A rendre, a rend fentartására és a külső díszre semudféle intézkedés nem történt. Egy derék rendőrkapitány a maga belátásából volt ott felügyelni, hogyha netalán a rendezkedésben reá szükség volna, jelen legyen. Nem volt rá szükség-, mert rendezkedés sem volt s a ~ 7 templom főkapujánál is ácsok és kömívesék dolgoznak, verik le a vakolatot, a templomhoz hozzáférni sem lehet, úgy, hogy midőn feltet32*