Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-54

54. országos ülés 1892. májBs 17-én, kedden. 231 állapotát hosszabb megfigyelés tárgyává kell tenni. Ujabb időben a védelem egyik felkarolt nemét képezi, a vádlottat azzal védeni, hogy elmebetegségben szenved és e hajlam az irodalom túlzó iránya által is segíttetik. E megfigyelés vidéken legtöbbször kellően nem eszközölhető, főleg elegendő jártas szakembernek hiányában. Ezen a szükségen is akarunk segíteni itt a központban, a hol elegendő szaktudós van és a hol a szükséges és szigorú megfigyelésre egy alkalmas intézet létesíthető. Különben kérem, hogy a t. ház a tételt megszavazni méltóztassék. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Ha szólani senki sem kíván, kijelentem, hogy a tétel elfogadtatik. Molnár Antal jegyző (olvassa): Dologi kiadások 11.380, frt. _ Pulszky Ágost előadó: T. ház! A pénzügyi bizottság részéről esak azt vagyok bátor javasolni, hogy az ezen czímbeli dologi kiadásokra nézve az előző czímbeli dologi kiadásokkal átruházási jog adassék a minister úrnak, minthogy a tavalyi szervezet életbeléptetése óta sokkal rövidebb idő telt el, semhogy a dologi kiadások szétválasztására vonatkozólag megbízható adatok állanának rendelkezésre. (Helyeslés.) Elnök: Azt hiszem, a t. ház ezen ezímnél az átruházási jogot megadja. (Helyeslés a jobboldalon.) Molnár Antal jegyző (olvassa): Királyi törvényszékek és járásbíróságok. Rendes kiadások: XX. fejezet, 5 czím. Rendes bevételek: IX. fejezet, 4. czím. Szem elvi járandóságok. 5,669.793 frt. Elnök: Megszavaztatik Molnár Antal jegyző (olvassa): Dologi kiadások 1,697.378 frt. Elnök: Megszavaztatik. Molnár Antal jegyző (olvassa): Bevétel 40.135 frt. Elnök: Megszavaztatik. Molnár Antal jegyző (olvassa): Királyi ügyészségek. Rendes kiadások: XX. fejezet, 6 czím. Rendes bevételek: IX. fejezet, 5. czím. Kiadás: Személyi járandóságok 1,022.153 frt. LitS Gyula jegyző: Issekutz Győző! Issekutz Győző: T. ház! A t. igazságUgyminister úr, midőn beszédemmel foglalkozni kegyeskedett, annak oly értelmet adott, mintha én az ő nagy alkotásainak eddigi eredményeit el nem ismerném, vagy azokat elfeledtem volna. Kiemelte a t. minister űr azt is, hogy alkotásainak az a legjelesebbike, hogy a bírói függetlenséget ő létesítette. A bírói függetlenség Magyarországon mindig féltékenyen őrzött kincse volt a nemzetnek. Már 1790-ből találunk erre vonatkozólag intézkedést. Az 1869: IV. tcz. is erről intézkedik. S én az igen t. igazságügyminister úr alkotásait a királyi táblák szervezésénél, a táblai bírák fizetésének javítását tegnap a legnagyobb készséggel el is ismertem. De a t. igazságügyminister űr szíves volt Anglia parlamenti helyzetére is hivatkozni. Én e tekintetben a történelmi fejlődést nem ismerem, nem tudom, hogy a mikor Angliában a választások fölötti bíráskodást külön bíróságra akarták bízni, a legfőbb bírák milyen memorandumot adtak be; de azt tudom, hogy ma az Angol parlamenti viszonyok szerint közjogi kérdésekben igenis a rendes bíróságok kebeléből alakúit bíróságok szoktak ítélni. A t. igazságügyminister nagyon jól fogja tudni, hogy pl. IV. György király, a mikor nejétől a koronázást meg akarta tagadni, ily rendes bírósághoz folyamodott; tudja azt is, hogy az angol örökösödési törvények szerint, ha pb az angol parlament netalán valamely király örökösödési jogát kétségbe akarná vonni, a trónkövetelő ily rendes bíróságnál követeli saját trónöröklési jogát. Tehát az angolok nem félnek közjogi kérdések elbírálását rendes bíróságok elé bocsátani. Ezeket akartam, t. ház, itt kijelenteni. Lázár Árpád jegyző: Hévizy János! Hévizy János: T. ház!.. Polőnyi Géza (szólni akar). Hévizy János: Mindjárt átadom t. képviselőtársamnak a szót. (Halljuk í Halljuk!) Visontai Soma t. képviselőtársam a fogházak rabjainak életét enyhíteni akarta, a mint már enyhítette is az igazságügyi kormány az által, hogy munkát adott nekik magánosságuk könnyebb elviselhetése végett, a mennyiben a fogházakhoz munkatanítók vannak beosztva, a kik a különböző iparágakra megtanítják azon gonosztevőket, hogy mikor megbűnhődtek elkövetett cselekedeteikért, mikor le van mosva már rólok a gyalázat és kimennek az életbe, tisztességes kenyérkereseti forráshoz s eszközökhöz juthassanak. Azt hiszem, e humanitárius czélvezette azokat, akik a fogházakban és fegyházakban ez intézményt felállították. De midőn segédkezet nyújtunk ily tévedt embereknek megélhetésökre, ugyanakkor ne vonjuk el azt a mindig tisztességesen viselkedett emberektől — értem a kisiparosokat. A kisiparosok keresetének concurrentiát csinál a fegyencz-munka akkor, mikor a fegyenczmunkákat az utczákon árusítják s a házakhoz viszik, szóval azokkal házalnak. (Egy hang a szélső baloldalon: Kiszabadulásuk után!) Nemcsak akkor, mikor már kiszabadultak, de akkor is, mikor még a fegyházban vannak, úgy, hogy e