Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-54

230 54, országos filés 1S92, nek, nyilvános munkákra azonban az illető foglyok csak úgy szoríthatók, hogy a szabad munkásoktól teljesen elkülönítve legyenek; de hogy valamely munkanem ki volna zárva, pl. a taposó malom, azt a törvényben nem találom. Polónyi Géza: Az ólombánya munka! Szilágyi Dezső igazságügyminister: A taposó malom, meg olombánya közt épen olyan különbség van, mint malom és bánya közt. (Helyeslés.) Magam láttam a 70-es években Londonban és hallom, hogy még ez 1882-ben is úgy volt, úgy van-e most is, azt nem tudom, hogy az angol börtönökben, pl. Miibankban és a G-oldbathfieldprison ban a fegyenezek szintén a taposó malom munkát végezték, a teremben sorban voltak felállítva és időről időre csapatonként váltották fel egymást. Velem az angol börtönügyi administratio előkelő hivatalnokai voltak és egyiken sem vettem észre és megvallom a fegyenczeken sem, hogy azt torturának tartották volna. Polónyi Géza: Taposó malomban voltak?! Szilágyi Dezső igazságügyminister: Igenis, taposó malomban. Megengedem, hogy olyan munka, a mely testi kínzást foglal magában vagy mint az ólombányákról mondják, az embert lassú, de biztos halállal öli meg, ily munka nálunk is törvényellenes volna s már nem büntetést, de kegyetlenséget foglalna magában, de míg ez ki nem mutattatik, azt a munkát, a mit Munkácson végeznek, ilyennek nem tekinthetem, legfeljebb oly egyénnél, a kinek physieai alkata ennek végzésére absolute alkalmatlan, de a fegyházi szabályokban benne van, hogy ezt a fegyenczet, a kinek physicuma valamely munkára teljesen alkalmatlan, más munkára kell szorítani. Megragadom ez alkalmat, t. ház, hogy most röviden fölvilágosítást adjak a t. háznak a börtönügyről. (Bálijuk! Halljuk!) T. ház! Részint abból a jelentésből, a melyre az előttem szólott t. képviselő urak hivatkoztak, részint az igazságügyi költségvetésnek indokolásából, részint korábbi nyilatkozataimból az igazságügyi kormány álláspontja a ház előtt ismeretes. A múlt alkalommal ígértem a háznak, hogy a börtönügy megjavítására, különösen a költségbeszerzésre, a ház elé javaslatot fogok terjeszteni. Természetesen tekintettel az államháztartás egyensúlyára, melynek fentartását Issekutz Győző t. képviselő úr engedelmével soha szem elől nem tévesztendő szempontnak tekintjük. Különben is a képviselő úr meglehetősen egyedül áll azon felfedezésével, hogy azon nyilatkozat között, miszerint az államháztartás egyensúlya fentartandó és a között — mit szintén vallunk — hogy a kormány egyéb főtörekvése belállapotaink május 17-én kedden. consolidálása, mondom, hogy a két nyilatkozat közt két ellenmondás van. Ellenkezőleg azt látom, hogy itt és igen számosan a túlsó pártokon is azt hiszik, hogy a belső consolidálás egyik lényeges alkateleme a pénzügyi egyensúly megőrzése. Legközelebb törvényjavaslatot fogok benyújtani, mely módot nyújt a kormányzatnak, hogy az állam terheinek új növelése nélkül, lehető rövid idő alatt, lényegesen javítson börtönügyi állapotainkon. E javaslat lényege abban áll, hogy a törvényhozástól felhatalmazást kérek arra, hogy a büntetéspénzekre, melyek törvényes rendeltetése, hogy javító intézetek és börtönök felállítására fordíttassák, egy kölcsönt és pedig a szükséghez képest első sorban állami alapokból felvehessek. Természetesen e büntetéspénzekből befolyó jövedelemnek egy hányada mindig lekötetlen maradna. Ez lehetővé fogja tenni a börtönügy gyors megjavítását. (Élénk helyeslés jobb felől.) Ezen ezé] elérésére, t. barátom, a ministerelnök úr, mint belügyminister hozzájárul ahhoz, hogy a közigazgatási úton kiszabott pénzbüntetések, melyek rendeltetése szintén közigazgatási fogházak felállítása, az említett büntetéspénzekkel egy alapba egyesíttessenek. Természetesen ezen alapból létesített intézetekben fognak végrehajtatni azon elzárási büntetések is, melyek közigazgatási úton szabatnak ki. Mielőtt befejezném beszédemet, röviden megfelelek azon kérdésekre, melyeket Visontai képviselő úr a Budapest területén felállítandó fegyházra tett. Nem találtam meg a jelentésnek azt a részét, melyre a t. képviselő úr hivatkozott, de az irányadó gondolatot világosan tudom, az pedig a következő: vannak elítélt bűnösök, sokszor a legsúlyosabb büntettek elkövetői, kik büntetésük kiállása alatt elmebetegekké válnak. Már most ezeket az elmebetegeket szabadon bocsátani nem lehet közbátorsági szempontból. Az országos tébolydák igazgatóságai —• elgondolhatják a t. ház tagjai, mi okból — ismételve sürgetik az igazságügyi kormányt, hogy az ily elmebeteg bűnösök és elítéltek vétessenek ki a különben is túltömött intézetek köréből. Külföldön is az ilv szerencsétlen bűnösök külön intézetbe helyeztetnek el s ez intézet börtönügyi igazgatás alatt áll és ha valamely börtönnel egy igazgatás alatt áll is, külön szakértő személyzettel van ellátva. Erre a czélra is szolgálna az a börtön, a mely Budapest területén emeltetnék. Ezenfelül még egy czélra szolgálna az intézet ezen része. A bűnvizsgálatoknál gyakorta felmerül szüksége annak, hogy egyes vizsgálati fogoly elme-